Századok – 1967

Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583

A VÉDELEM SZEREPE A NÉPBIZTOSPERBEN 599 elnök e kijelentését ki akarta forgatni eredeti mivoltából és olyan megjegyzést tett, hogy a Tanácsköztársaság idején ezek szerint felelősség nélkül kormányozták. Kelen erre az 1919-es politikai helyzetnek megfelelő olyan választ adott, amely nemcsak egyéni bátorságát jellemzi, hanem a proletárdiktatúra vezetőinek felelősségérzetét: „Nem tudom, hogy volt-e valaha oly nagy erkölcsi felelőssége egy kormánynak, mint akkor nekünk. Bennünket ugyanúgy felelősségre vonhatott a munkástanácsok kongreszszusa ós volt nekünk egy ennél sokkal messzebbmenő egyéni felelősségünk, és éppen nem volt túlságosan bátorságos abban az időben akár népbiztosnak is lenni. Kétszeres felelősségünk volt, de nagyobb volt ennél azt hiszem az a harmadik felelősség, amely nélkül mind a két felelősségérzet úgyis csak írás: a belső felelősség. Ez valamennyiünknél, de énnálam — ezt biztosan állítom — megvolt." Kelen nyilatkozatai szinte mérnöki pontossággal különbséget tettek a büntetőjogi és a politiki felelősség között. Büntetőjogi szempontból valóban minden egyes népbiztos csak azért lehetett felelős, amit saját maga tett. Ettől teljesen eltér a politikai felelősség kérdése, amely fennáll akkor is, ha valaki tagja maradt egy olyan kormánynak, amelynek nem minden intézkedésével ért egyet. Kelen különben a Kormányzótanács politikájával azonosította magát, a tárgyaláson végig „szocialistának" vallotta magát, a nyomozati eljárás során hangoztatta, hogy ő kommunista. A tárgyaláson bizonyára azért használta a kommunista megjelölés helyett a szocialistát, mert a védők nyilvánvalóan ebben állapodtak meg. De az adott időpontban ez lényegében annyit jelentett, hogy ő kommunista, mert ő volt az egyetlen, aki szociáldemokrata mivoltára soha nem hivatkozott. A felségsértés vádjával kapcsolatban Kelen felhozta, hogy a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányát szabályozó F. К. T. XXVI. számú rendelet megalkotásában és kibocsátásában része nem volt, nem is lehetett, miután amikor ezt hozták, nem volt a Kormányzótanács tagja, de nem volt része végrehajtásában sem, mert az olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nem tartoztak hatáskörébe. A vádirat azonban nemcsak a jogszabály meghozatalát és végrehajtását tartja büntetendő cselekménynek, hanem azt is, hogy ő a rendelet meghozatala után lett tagja a Kormányzótanácsnak. Kelen nagyon helyesen rámutatott arra, hogy, nem ez a rendelet hozta létre a munkástanácsokat, hanem csupán szankcionálta azok létezését. A rendeletet nem ismerte pontosan, de hallgatólag csatlakozott azok véleményéhez, akiket ebben a tekintetben saját magánál sokkal kompetensebbnek tartott. Kormányzótanácsi tagságát úgy tekintette, mint bizonyos szocia-I lista termelési eszmék megvalósítására való alkalmat, melyben kötelessége teljes erővel közreműködni. Semmiféle kapcsolat nincs azonban saját tevékenysége és a vádiratnak azon konklúziója között, amely szerint részt vett volna a magyar állam alkotmányának megváltoztatásában. „Különben is valószínű — fejtette ki —, hogy ezt mások, nálam hozzá jobban értők elmondották, hogy az alkotmányok általában nem maradandók és mint minden emberi alkotás, meg szoktak változni. Ennek röviddel ezelőtt szintén szemtanúi lehettünk." A lázadás vádjára azt válaszolta, hogy nem tud mást mondani, mint minden egyes pont kategorikus tagadását. Nem vett részt a Vörös Hadseregre vonatkozó rendelet megalkotásában, sem hatósági közegek eltávolításában. A túszok őrizetbevételéről tudott, nem tartotta azt helyesnek, de nem rá tartozott ez a kérdés, és így nem is szólt ellene. Elnöki kérdésre előadta, hogy március 21-én részt vett a munkástanácsi ülésen és úgy emékszik, hogy az ott felolvasott platformot örömmel fogadták. Stocker Antal megkísérelte, hogy Szovjet-Oroszország nyílt megrágalamzásával zavarba hozza Kelent, s minthogy ez a vádlott többször hangoztatta, hogy ő a termelésben tevékenykedett, ezért pedig vállalja a felelősséget, —Stocker olyan kijelentést tett, hogy Szovjet-Oroszországban éveken keresztül semmi mást nem termeltek, „mint hullákat". Kelen a rá jellemző mérnöki higgadtsággal és egyben hideg gúnnyal válaszolt: >>Ugy tudom, hogy Oroszország ezelőtt egy évvel külkereskedelmi tárgyalásokban volt külföldi államokkal. Tehát csak kellett, hogy valamit termeljen, mert nem hiszem, hogy hullákat akart volna exportálni." Az elnök ezután azt vetette közbe, hogy a Tanácsköztársaság jogtalanul vezette be a statáriumot, így az annak folytán történt kivégzések gyilkosságnak számítanak. Kelen erre is bátran válaszolt: „Többnyire utólag szokták megállapítani, hogy jogosult volt-e az illető a statárium kihirdetésére, vagy sem. Ha egy forradalmi kormány hirdet ki statáriumot, akkor az jogosulatlan akkor, ha később a forradalmat leverték, de jogosult akkor, ha a forradalom győzedelmeskedett. ' ' Sem Stocker Antal, sem az ügyész nem tudták Kelen Józsefet megzavarni, sem megingatni. Egész védekezése ragyogó emléke marad a gránitszilárd jellemű kommunista bíróság előtti pártszerű magatartásának. 10*