Századok – 1967

Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583

598 RÉV ERIKA A Gy. В. P. a korábbi perrendi szabályokat a kommunista-ellenes perekben oly nagy mértékben fellazította, hogy a szó szoros értelmében vett eljárási törvénysértés megvalósítására alig hagyott lehetőséget. Úgyszólván egyedül a védelmre vonatkozó perrendi szabályokat hagyta érintetlenül a Gy. B. P. A védelemmel kapcsolatos kérdésekkel ezért is foglalkoztunk részletesen,hogy kimutassuk: a bíróság mennyire semmibe vette a burzsoá törvényességnek ezt a csekély maradékát is. * A védelem taktikai irányvonalát természetesen a vádlottak magukévá tették. A per során elhatárolni igyekeztek magukat a bolsevizmustól, anélkül, hogy a Tanácsköztársaságot megtagadták volna, egyéni felelősségüket ők is csökkenteni igyekeztek, a politikai túlsúlyt az emigrációban levő volt népbiztosokra hárították, anélkül, hogy őket rágalmazták volna. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a vádlottak bármelyike egymásra a vád szempontjából „terhelő" nyilatkozatot tett volna, mint ahogy a védők egyike sem igyekezett védencének felelősségét akként csökkenteni, hogy ezzel valamelyik vádlott-társ helyzetét nehezítse. Politikailag ilyen fontos perben és tíz vádlott esetében mindezt feltétlenül a védelem javára kell írni. A tíz volt népbiztos perbeli magatartásának egy közös jellemző vonása van: senki sem ismerte el közülük a bűnösségét, a proletárdiktatúra létrejöttét politikailag valamennyien szükségesnek és helyesnek tartották. Teljesen egyöntetű az előadásuk arra nézve is, hogy 1919. március 21-én a polgárság önként adta át a hatalmat a proletariátusnak. A hatalom megszerzése tehát békésen, minden erőszak alkalmazása nélkül történt. E fejezetben nincs helye annak, hogy mind a tíz vádlott részletes védekezését ismertessük. Vallomásaik részletei, védekezésük, egyéniségük, politikai szilárdságuk — erkölcsi bátorságuk különbözőségének megfelelően — eltérő sajátosságokat mutat. Befejezésképpen meg kell azonban emlékeznünk Kelen József és Szabados Sándor perbeli védekezéséről, mert mindkettőjük előadása ragyogó példaképe a bíróság előtti kommunista magatartásnak, ennek ellenére ez a helytállásuk mindmáig ismeretlen. Kelen József határozottan és bátran viselkedett a bíróság előtt. Az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, következőképpen válaszolt: „Egyáltalán nem követtem el semmi olyant, amit bűncselekménynek tudnék tokinteni. Igyekezni fogok a vádirathoz tartani magam, abban amit mondok, előrebocsátom azonban, hogy igyekezni fogok arra is, hogy olyanformán mondjam el mondanivalóimat, mintha nem a bíróság előtt állanék, amelynek feladata az, hogy emberi cselekedeteket ítéljen meg, hanem mintha olyanok előtt beszélnék, akik történelmi eseményeket kell, hogy megállapítsanak, történelmi folyamatokat kell, hogy tisztázzanak, miután azt hiszem sokkal fontosabb ebben a perben a történelmi igazság megállapítása, mint annak az ítéletnek meghozatala, amely néhány hónapi nagy munka után, mint kis egér fóg megszületni a hegyek vajúdása után." Elnök figyelmeztette, hogy „ügyeljen a nyelvére és vigyázzon magára, mert nincs arra hivatva, hogy lebecsülje a bíróság munkáját, sem annak elbírálására, hogy ez történelem-e vagy igazságszolgáltatás". Erre Kelen József a következőket mondta: „Ezt mind azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy indokoljam, hogy mindazzal, amit mondani fogok nem védekezni akarok, mert én nem akarok semmilyen tényt tendenciózusan beállítani, még a magam hasznára sem, hanem mindent az igazságnak megfelelően akarok elmondani." A vádirat felségsértési pontjával kapcsolatban védekezésül elmondta, hogy a gyűjtőfogházban letartóztatott kommunisták és egyes szociáldemokrata pártvezérek közötti tárgyalásokról nem volt előzetes tudomása, tett ugyan magántermészetű látogatásokat öccsónél, Korvin Ottónál a gyűjtőfogházban. Egyébként — véleménye szerint — máskor is megtörtént,hogy egy párt, amely azt hitte, hogy az ország többségét képviseli, átvette a kormányt.. A platform jelentősége éppen abban állott, hogy a két párt, amely addig ellenségesen állott egymással szemben, békét kötött, a platform voltaképpen egy békeokmány volt. A két párt kibékülésének tudta be, hogy március 21-e vér nélkül folyt le. Kifejtette Kelen, hogy mindaz, amiket a vádirat, mint büntetendő cselekményeket felhoz, nem tartoztak az ő reszortjához, az ipar műszaki irányításához, ő egyedül ebben a körben ténykedett. A vád pedig olyan politikai faktumokat tekint bűncselekménynek, amelyekhez ő, mint mérnök nem szólt hozzá és amelyekre bármilyen befolyást is gyakorolhatott volna. Ennek következtében mindaz, amit a perben a „polgári osztály megsemmisítéséről", a proletárdiktatúra kikiáltásáról, a Bogár—Kun levélváltásról megemlítettek, az ő konkrét tevékenysége nélkül történt, úgyhogy emiatt el kell, hogy hárítsa magáról a felelősséget. Mindazért viszont, amit tett, fenntartás nélkül vállalja a felelősséget. Az Г.