Századok – 1967
Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583
590 RÉV ERIKA vének elvi állásfoglalásával ellenkezik." Ezzel az indokolással a védelem nem a tárgyalás végén, a védőbeszéd során, hanem azonnal a tárgyalás megnyitását követően felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a vádindítvány ellenkezik az egész kultúrvilág által elfoglalt bűntetőjogi alapelvekkel. Nagy György azzal kérte a tárgyalás egész anyaga gyorírással való feljegyzésének a Bp. 351. §-a értelmében való engedélyezését, hogy a gyorsírók költségeit a védelem magára vállalta. Az előterjesztés indokaként a védő rámutatott arra, hogy: „Ez a bűnügy messze arányokban túlnő a közönséges bűnügyek keretén, bekapcsolódik a magyar történelembe. Nemcsak Magyarországnak, az egész külföldnek figyelme e felé a tárgyalás felé irányul, mert első eset az, hogy egy modern bűnvádi eljárás szabályai szerint tárgyalva ismerhető meg egy kommün kitörésének és lefolyásának története, ennek a történetnek hűséges megismerése pedig nemzeti érdek." Kiemelte Nagy György, hogy a népbiztosper az egyetlen alkalom arra, amikor hitelesen lehet megállapítani az októberi forradalom jellegét. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az októberi forradalom „a nemzet gyönyörű talpra állása volt", és „a nemzeti megújhodásnak egyetlen nagy titka az, hogy vissza kell térni az októberi forradalomig, s annak megőrizve nemzeti vívmányait, de tanulva a megtett út veszélyéből új utakat kell keresni a magyar jövendő feló. Ez a per kell, hogy rávilágítson arra az útra, és éppen ezért fontos lehet itt minden elhangzó szó, nem szabad elhalványodnia egyetlen tanúvallomásnak sem." Az ellenforradalmi rendszer szempontjából valóban elképesztő volt ez az indokolás. A Horthy-rendszer nemcsak a proletárdiktatúrával állott éles ellentétben, hanem az októberi forradalommal is, hisz az 1920. I. törvény minden egyes néptörvényt és a Károlyi-korszakmindenegyesrendeletétérvénytelennek nyilvánította. Nagy György viszont nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy a Horthy-rendszer nem lehet a magyar jövő útja, hisz az októberi forradalomhoz kell visszatérni ennek az útnak a megnyitásához. Ilyen kijelentést senkisem mert korábban megkockáztatni. Sem Nagy György, se Gál Jenő, se Blauner Mór1 1 nem volt kommunista, felszólalásaikban találhatók a kommunizmust, a proletárdiktatúra egyes intézkedéseit elítélő kitételek is. Felszólalásaiknak azonban nem ez a lényege, ilyen pejoratív megnyilatkozások nélkül 1920-ban aligha lehetett volna a védelmet ellátni. A védelem legfőbb problémája éppen abban állott, hogy a bolsevizmust elmarasztaló, egyébként jelentőséggel ós súllyal nem bíró közhelyek hangoztatása mellett a proletárdiktatúra kikiáltásának, létezésének, fennállásának jogosultságát, bel- és külpolitikai szempontból való indokoltságát állítsa ós bizonyítsa. A védelem ennek érdekében nemcsak a vádlottak kihallgatását, a bizonyítási eljárás kiszélesítését, a tanúk rendkívül alapos kikérdezésének a módszerét használta fel, hanem megragadott minden alkalmat arra, hogy már a per első stádiumában a perjogi problémákkal kapcsolatosan rámutasson a vád tarthatatlanságára. Ilyen alkalom még az ügy különleges természete folytán többször adódott, a védők — pontosabban az első védői garnitúra — ezzel a módszerrel tájékoztatta még kihallgatásuk előtt a vádlottakat a védelem fő irányáról és általában arra törekedett, hogy a vádlottak perbeli szerepét a védők szereplése mellett háttérbe szorítsa. Az első védői garnitúra politikai tartalommal töltött meg minden jogi, különösen eljárásjogi kérdést, egyben megteremtette a lehetőségét annak, hogy az egyes vádlottak lényegében egyöntetű védekezést terjesszenek elő, egymással ellentétbe soha ne kerüljenek. Az adott időpontban még nem alakult ki a kommunista-ellenes perek részletes védelmi taktikája, ezt csak évekkel később, elsősorban Landler Jenő kezdte kidolgozni és erre a munkára ki kellett hatniok a népbiztosperben szerzett tapasztalatoknak. A népbiztosper első védőinek ebből a szempontból is komoly érdemeik voltak. A védők nagyon jól tudták, hogy a bíróság ítéletében megállapítja a vádlottak bűnösségét, hiszen a hozandó ítélet nem kerülhet szembe az egész ellenforradalmi rendszerrel, éppen ezért arra kellett törekedniök, hogy az egyes vádlottak felelősségének mértókét csökkentsók. Ennek érdekében a Tanácsköztársaság jogszerűségének hangoztatása mellett arra törekedtek, hogy a vádlottak közreműködését megcáfolják a proletárdiktatúra mindazon állami aktusának létrehozásában ós végrehajtásában, amelyeket a vád a népbiztosok terhére rótt. Ezen jogszabályok és egyéb állami intézkedések létrejöttét a védők a már emigrációban lévő népbiztosok tevékenysége eredményének tüntették fel anélküj azonban, hogy az emigrált vezetőket támadták volna. Ennek a védői érvelésnek egyébként komoly alapja volt. A vádlott népbiztosok többsége nem tartozott a Tanács. 11 Dr. Nagy György 1880—1923. ügyvéd a Magyar Köztársasági Párt egyik megalapítója. — Dr. Gál Jenő 1872—1940, ügyvéd, országgyűlési képviselő, ismert bűntetőjogász és védőügyvéd. — Dr. Blauner Mór 1876—1949. ügyvéd, 1918-ban a Radikális Párt titkára, a Kamarai Közlöny szerkesztője, az Ügyvédi Kamara főtitkára.
