Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 571 vagy éppen a harmincas években szánták el magukat az új normák szerinti privilégium elfogadására10 1 Az 1805. évi, különösen pedig az 1813. évi uralkodói rendelkezést a céhek általában kedvetlenül, sőt bosszúsan fogadhatták. Hiszen ha semmiféle jogi megszorítást nem tartalmaztak volna, akkor is ellenszenvesek lettek volna, mivel a legtöbb céh meglehetősen friss keletű, az 1770-es évekből származó privilégiális levéllel volt ellátva; az öregebb mesterek még emlékezhettek a Mária Terézia kr/rában végrehajtott kiváltságújításra. Egy olyan intézkedés pedig, amely szentnek és \>ért hetetlen ne к vélt életrendjükbe viszonylag mélyen belenyúlt s megnyirbálni készült jussaikat, — csak elkeseredést válthatott ki körükben. Mit is tartalmaztak hát ezek a reform-intézkedések? Az 1805. évi 17 pont külön ismertetésére nem térünk ki, mivel ezeket maradéktalanul felöleli az 1813. évi 55 cikkből álló Generállá principia. Ez az utóbbi rendelet, mint említettük, nem irányelvek puszta deklarációja volt, hanem kiváltságlevélprototípus. Az elvek itt a céhélet gyakorlásának szabályaiból elemezhetők ki: az inasok, a legények és a mesterek jogait és kötelességeit rögzítő előírásokból. Az alábbiakban a céhintézmény legfőbb egzisztenciális és funkcionális megnyilvánulásainak, a céhautonomiának, a céhmonopóliumnak és a céhdemokráciának conformálási szempontjait és mértékét kíséreljük meg bemutatni. A céhautonomiának az a szinte szuverén teljessége, amely a XVII. század végéig a szomszédos német tartományokban, s példájuk nyomán hazánkban is fennállt, amely lehetővé tette a céhek számára, hogy város szerepét játszhassák a városban, — ekkoriban már régen a múlté volt. III. Károly a birodalmi céhek autonómiájának letörésével egyidejűleg Magyarországon is véget vetett a céhek hatalmi túltengésének, amikor 1729-ben a céhbiztosi intézmény országos bevezetésével a városi hatóság felügyelete és ellenőrzése alá vetette működésüket.102 Ettől kezdve a céhintézmény hatóságjeliege de iure megszűnt, de facto azonban még sokáig érvényesülni próbált. Ezért látta szükségét Mária Terézia kormányzata is, hogy az 1761. évi céhkiváltság-reform alkalmával újból tisztázza a céhi jogállást, — kinyilvánítván, hogy minden céh helyhatósági (városi tanácsi) és országos hatósági (helytartótanácsi) ellenőrzés alatt áll, tehát nem önálló hatósági szerv.103 Ugyanezt tette most ismételten az 1813. évi Generalia principia, amikor 30. cikkében általánosságban leszögezte a céhszervezet kettős függőségét, számos más cikkében pedig bizonyos konkrét céhügyeket a fenti hatóságok döntése alá utalt. Most már a régi céhhatósági működésnek csak egyes csökevényei maradtak fenn, a mesterek és legényeik, illetve inasaik közötti kisebb súrlódások, viszályok eseteire nézve. Ilyen belső ügyekben a céh bírói széket tarthatott s 2 forintig terjedő bírságolási jogot gyakorolhatott, de ezt is csak úgy, hogy a városi tanácshoz való fellebbezés nyitva állt az ítélettel elégületlen fél számára (30., 44. c.). Nem járhatott el a céhbíróság a céhtagoknak nagyobb vétségei vagy kiváltképpen bűnügyei esetében, s egyáltalán nem céhen kívül álló elemeknek a céhkiváltságofcat esetleg megsértő gazdasági jellegű kihágási ügyeiben.— Messzemenően fenntartotta azonban a Generalia principia a céhek testületi 101 Főv. lt., Pesti lt., Intimata a. m. 8004. 102 Makoldy Sándor: Á remeklés. (Kiadatlan kézirat.) 234. 1. 103 Nagy István: i. m. 56. 1.
