Századok – 1967

Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546

A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 569 De a városi jogviszonyoknak az államraison és a polgári fejlődés által követelt megújítása elől a Habsburg-abszolutizmus nem térhetett ki akkor sem, ha egyébként a feudahzmus rendszerének alapjait fenntartani akarta. így a XIX. század első felében folytatódott a teréziánus idők állami beavatkozásának óvatosan centralizáló várospolitikája. A municípiumok megmaradtak különálló jogi személyiségeknek, magán- és közjogi értelemben vett jogalanyoknak, amelyek testületi jogaikat a hagyományos önkormányzati módon gyakorolták, de az állammal mégis egyre szorosabb kapcsolatba kerültek: közigazgatási tevékenységük mindjobban áttolódott a központi főhatóságok (Helytartótanács, Királyi Kamara) ellenőrző és rendelkező jogkörébe. E gyámkodás során az államhatalom egységes formákba rendezte a középkorban partikuláris szempontok szerint különféleképpen alakult városi szervezeteket és jogokat, elvégezve rajtuk a szükségesnek vélt korszerű változtatásokat.90 Természetesen nem tudták magukat kivonni a dicasterialis felügyelet és az állami megreformálás alól a feudális városi társadalom életműködéséből keletkezett kézművesszakmai testületek, a céhek sem. Az állami kormányzat a maga központosító és uniformizáló politikai programjának megfelelően megszüntetni kívánta a helyi és szakmai érdekek szerint száz- meg százféle változatban érvényesülő céhjogot, s helyette az egységes, országos céhrendszer behozatalát határozta el. A program végrehajtásának első fázisára a XVIII. század hatvanas-hetvenes éveiben került sor. Ekkor zajlott le országszerte — bár nem maradéktalanul — az addig érvényben volt sokféle régi, gyakran többszázados céhkiváltságlevél bevonása és ezeknek új, azonos alapelvek szerint szerkesztett, sőt szövegében is uniformizált privilégiumokkal való kicserélése.91

Ennyiben az akció kétségtelenül jelentős volt, hiszen formailag egy történeti korszakot zárt le, a partikuláris céhjog korát; egyébként azonban, bár az örökös tartományokban III. Károly korára visszamenő komoly előzményei voltak (ti. az 1732. évi ún. Karolinische Handwerksordung),92

nélkülözte a szó valódi értelmében vett reform jellegét. Nem tükröződik benne átfogó, rendszeres elgondolás, s nem látszik rajta a kérdéskör problematikájának biztos ismerete sem. Ügy tűnik, mintha szerzőit inkább csak egy-két ötletszerűen kiragadott (merkantilista, népvédelmi, politikai) szempont irányította volna.93

De úttörés volt, az bizonyos. Folytatása sokáig késett. II. József alatt csak tervezgetések folytak, tettekig nem jutottak a dolgok.94 A teljes igényű rendezést a napoleoni idők kényszerítették ki Ferenc király abszolutista kormányzatából. Hogy miféle közvetlen okok tűzették ezt a Ferenc-kori céhszabályozást napirendre, az egyelőre nem bizonyos. Valószínűleg az örökös tartományokban akkoriban folyamatban levő iparpolitikai szabályozások kapcsán került elő. De lehet, hogy csak a magyar kézművesipari tárgyú folyóügyek intézése közben szerzett tapasztalatok terelték rá a figyelmet. Feltehető, hogy ezeknek nyomán világosodott meg a kancellária vagy a kabinet tanácsosai előtt a céhrendszer egész anakronisztikus, korrupt, a „commercium" érdekeit veszélyeztető állapota. Tény, hogy 1805 és 1813 között létrejött egy széleskörű, a 90

Uo. 122 — 133. 1. 91

Nagy István: i. m. 53 — 80. I. 92 OL., Kane. It, Patentes 304. raksz. 93

Nagy István: i. h. és OL., Htt. lt., Acta mechanica, Idealia No. 3. 94

Ol., Htt. lt., Dep. cehalia. Colleetio b. normal, resolutionum reg. in eehalibus ab anno 1733. usque 1781.