Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
564 BEBXÄSZ JENŐ A festők (Schön- und Blaufärber) posztónak, vászonnak, selyemnek, gyapjli-és pamutfonálnak egyszínre való festésével, népi szükségletre kékfestéssel foglalkoztak, ugyancsak bérmunka formájában. Mesterségüknek kereskedelmi oldala — ha ugyan volt valaha — teljesen elenyészett az egyre nagyobb tömegben s egyre finomabb kivitelben forgalomba került finom festettáruk versenye miatt.73 Sokkal szerencsésebben tudták kivédeni a manufaktúraáru támadását a kalaposok (Huterer, Hutmacher). Ők kiváltképpen készárutermeléssel foglalkoztak. Monopóliumukat a vállalkozás azon a címen törte át, hogy új anyagfajtákból új divatos formák szerint készített cikkekkel jelent meg a piacon: főleg selyemkalapokkal. Ennek következtében a céh által előállított hód- és nyúlszőrkalapok a modern divat után gyorsan igazodó igényesebb fővárosi közönség körében elvesztették keletüket. A mesterek ennek ellenére nem hátráltak meg: nem érték be a szegényebb pest-budai társadalomrétegek és a vidékről bejövő parasztvásárlók ellátásával, hanem iparszegény távolabbi országrészek, elsősorban a Délvidék számára kezdtek dolgozni; felgyülemlett készletüket időről-időre az országos vásárokon vidéki kereskedőknek adták át. Ezt a termelési módot ők maguk nyíltan ,,Verlag"-nak nevezték, amely feltehetőleg éppen ezért nem jelentett még igazi tőkés megbízást, csak egyszerűen üzleti összeköttetést. Az ismeretlen piac számára dolgozó készárutermelés mellett jellemző módon nem zárkóztak el a kalaposok a magánmegrendelői munkák elől sem: kalapfelfrissítést és -festést is vállaltak.74 A tímáripar kézműipari gyakorlata úgy látszott szintén válságbakerül. A nyersbőr kikészítése ugyanis nagyszerű lehetőségeket kínált a tömeggyártásnak. 1815-ben már jelen volt Pesten egy ausztriai gyárlerakat. Ám a nagymultú hazai bőrkézműiparnak oly erős természetes alapjai voltak, hogy azokat nem egykönnyen lehetett megingatni. Az olcsó és könnyű nyersanyag-beszerzés mellett fel lehetett venni a versenyt a szállítási költségekkel terhelt monarchiabeli készítményekkel. Erre annál inkább mód nyílt, mivel a bőrkikészítő iparágak többségükben egyáltalában nem foglalkoztak munkavállalással, hanem a nagyban vásárolt nyersbőrt preparálva, áruként vitték piacra. Pesten a bőrgyártás négy különböző szakmai keretben folyt. A tímárok (Lederer) és magyar tímárok (ungarische Lederer) munkaköre elsősorban marha- és borjúbőr kidolgozására, talpbőr, csizmabőr, bocskorbőr készítésére terjedt ki, de ló- és juhbőr elkészítésére is. Az irhászok ( Weissgärber) szarvasbőrt s egyéb vadbőröket, valamint kecske- és báránybőrt dolgoztak ki. A kordovánosok főképpen Törökországból behozott félig megmunkált juh- és kecskebőröknek feketére festésével és fényezésével foglalkoztak; termékeik különleges finom bőrök voltak: a kordován és szattyán. Nyilván országos piacra- is dolgoztak.75 Ismét más helyzet alakult ki az üvegesek (Glaserer) körül. A nagy csehországi üvegmanufaktiirák finom metszett és polírozott üvegárui számukra is komoly versenyt támasztottak, hiszen az ő szakmájuk nemcsak üvegablakok készítésére terjedt ki, mégpedig drága díszablakoknak ólom- és üvegfoglalatban való összeállítására s egyszerű táblaüvegek bevágására, mellesleg olcsó laternák készítésére, hanem kereskedelmi úton szerzett különféle üvegárukkal való kiskereskedésre is (teljes nevük : Glaserer und Glashändlerzech). Munkájuk tehát egyrészt, mivel az üveget, ólmot stb. ők adták, tipikus megrendelői 73 Uo. és Fóv. lt., Pesti lt., Intimata a. m. 8004. 71 Uo. ;i Uo.
