Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 565 munka volt; másfelől vásári árukereskedés. Tevékenységük nagyrészt a városi piacon zajlott le. Munkájuk díjszabása igen alacsony volt, e mellett állandó kenyérharcot kellett folytatniok a házaló kontárüvegesekkel; nem csoda tehát, ha ők maguk is megpróbáltak üvegmetszéssel és polirozással illegális mellékkeresethez jutni.7 6 Fémipari vonalon a finomkovács szakmák (szerkovácsok) többé-kevésbé nehéz viszonyok közé kerültek az ausztriai gyári produktumok eluralkodásával. Legtragikusabb sors a szablyakészítőket (Säbelmacher) érte. Ezek a XIX. század első felében a magánmegrendelésekből többé semmiképpen sem tudtak megélni; életkérdés lett rájuk nézve a hadsereg számára való dolgozás. Már 1779-ben is, amikor Mária Teréziától privilégiumot kértek, csak a szíjgyártókkal társulva tudtak céhet alkotni. Amíg a Commissio aerarialis velük készíttette a huszárszablyákat, fenn tudták tartani magukat, de mihelyt a kincstári munkától vagy megrendeléstől elestek, a legsúlyosabb egzisztenciális válságba kerültek. A századfordulón még 13 magyar szablyakészítő működött Pesten, egy emberöltő múlva már egy sem volt belőlük. Német kardcsiszárok ( Schwertfegtr ) ugyanakkor itt négyen dolgoztak, de ezek is mint szabadiparosok. Viszont az időszerű gyakorlati szükségleteket fedező szerkovácsok ugyanilyen körülmények között képesek voltak ,,für Kunden" és „auf Verlag" is dolgozni.77 — Hasonló válságos helyzetbe kerültek az ónöntők (Zinngiesser) is. Ezek alól a porcelán- és kőedények divatja, illetőleg e divatigényeket fedező manufakturális készítmények húzták ki a talajt. A teljes tönkremeneteltől gyertyatartók, mosdótálak, mérlegsúlyok (fontok) készítése mentette meg őket. Készletre anyaguk viszonylagos drágasága miatt nem igen dolgozhattak, inkább csak megrendelésre, de kénytelenek voltak csupasz , munkát is vállalni.7 8 — Nem osztoztak az ónöntők sorsában a sárgarézöntők (Gelbgiesser J és a rézművesek (Gürtler), bár a norinbergi áruk tömeges behozatala őket is elnyomorodással fenyegette. Mindkét szakma lehetőséget nyújtott az árutermelésre: az előbbi szekrény-, ajtó- és ablakvereteket, disxítményeket s különböző szobai és házi berendezési tárgyakatr főleg függő- és állólámpákat készített in natura vagy ezüstözve; az utóbbi ötvöstechnikával templomi kegytárgyakat, monstranciát, kelyhet, gyertyatartót, egyéb edénye, ket s legkivált magyar ruhára való öntött gombokat állított elő, ezen felül különböző ezüstözési munkákat vállalt. Jobbára készletre, „auf Verlag" dolgoztak; cikkeiket nemcsak nyilt boltjaikban árulták, hanem — a kalaposokhoz hasonlóan — az országos vásárokon nagyban eladták kereskedőknek, akik a Délvidékre, Erdélybe, sőt Törökországba szállították azokat. Gyakorlatukban a „für Kunden" produkció egészen alárendelt jelentőségűvé vált.79 Fenti körültekintés a tőkés nagyipari termeléstől veszélyeztetett kézműiparágakban arról tanúskodik, hogy a manufaktúracikkek megjelenése Pesten általában nem járt vészes következményekkel a kézművesiparra nézve. Ennek okát egyrészt a pest-budai ipari fogyasztópiacnak agrártelepülésekre jellemző régies, túlnyomórészt bérmunkát, megrendelőmunkát végeztető jellegében látjuk. Olyan városban ui., ahol a kender- vagy lenfonalat, kelmét, bőrt, szőrt, fát, szöget s általában a hazai kereskedelemben megszerezhető mindennemű nyersanyagot a megrendelő bocsátott az iparos rendelkezésére, mivel nem 76 Uo. 77 Főv. lt., Pesti lt., Intima ta a. m. 8004. 78 Uo. es OL., Kane, lt., Patente und Verordnungen 1210. raksz. Idézett limitáció. 79 Uo. 8 Századok 19в7/3—4
