Századok – 1967

Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546

Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790-1840) A török felszabadító háborúktól a napóleoni korszakig eltelt száz esztendő nem múlt el nyomtalanul a Habsburg-országok s közöttük Magyarország életében. Különösen nagyszabású és mélyreható változások zajlottak le a felvilágosult abszolutizmus politikai rendszerének fennállása alatt, a XVIII. század második felében. Mint ismeretes, ez volt az az időszak, amikor az örökös tartományok gazdasági élete -— évszázados előkészület után — a feudalizmus kötelékeiből határozottan kezdett kibontakozni s a történelemben új korszakot nyitó tőkés fejlődés útjára lépett. Ekkor, ezzel a folyamattal szoros összefüggésben alakította ki a felvilágosult abszolutizmus a tőkés viszonyok fejlődését előmozdító s a birodalom gazdasági életműködését racionalista megfontolások alapján irányító protekcionista-merkantilista gazdaságpolitikát, — s ekkor jutott teljes erővel és rendszerességgel érvényre a Habsburguralomnak Magyarországgal szemben alkalmazott gazdaságpolitikája. Másfelől ugyanekkor, a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan, ennek következményeképpen kezdett kialakulni a bécsi udvarban egy új politikai kormányzati rendszer, amely a feudális szétforgácsoltság középkori maradványainak, a helyi szeparatizmusoknak felszámolását és a központi közigazgatási és bíráskodási szervezet kiépítését vette programjába. De nagy jelentőségű átalakulások mentek végbe egyidejűleg Magyarország belső életében is. Ezekről a legújabb irodalom1

a következőképpen ad számot. A ránk nézve háborús megrázkódtatásoktól mentes XVIII. század hatalmas mértékben felfokozta a magyar társadalom életerőit. Az ország népességének száma az 1720. évi mintegy 4 100 000-ről 1828-ig kb. 11 500 000-re emelkedett, ami 280%-os szaporodásnak felel meg. Annyit jelent ez, hogy a neoaquistica hatalmas területei mindenfelé benépesültek, eke alá kerültek, s lényegében mindenütt helyreálltak a török invázió előtti civilizatorikus állapotok. Am az ország — e demográfiai fejlődés ellenére is — tipikusan agrárország maradt. Az 1828. évi összeírás szerint kb. 1 200 000 földműves családfővel csak kb. 95 000 kézműves-iparos és mintegy 9000 kereskedő állt szemben. A társadalmi munkamegosztásnak ez az alacsony színvonala a termelőerők egyenlőtlen fejlődéséről tanúskodik. E tényben is több más tényező mellett a bécsi gazdasági politika hatása tükröződik.2 1 H. Balázs Eva — Ember Győző stb.: Magyarország története 1526 —1790. A késői feudalizmus korszaka. Bpest. 1962. 397 skk. 1. — Arató Endre — Benda Kálmán stb.: Magyarország története 1790—1849. A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korszaka. Bpest. 1961. 7 — 13. 1. 2 H. Balázs — Ember: i. m. 389 — 392. 1. — Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás. A történeti statisztika forrásai. Szerk. Kovacsics József. (Bpest. 1957.) 173. 1