Századok – 1967

Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546

A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 547 A korszerű tőkés gazdálkodás fejlődéselemei azonban ebben a merőben mezőgazdasági jellegű, teljesen intaktnak látszó feudális rendszerben is gyökeret tudtak ereszteni. Nem ugyan az ipar területén, ahol természetszerű talajuk volt, hanem a mezőgazdaságban, amely a kapitalista vállalkozásra ebben a korban még vajmi kevés vonzóerőt gyakorolt. Sajátosképpen ezt a fejlődést — az alkalmi háborús konjunktúrákon túl — éppen a Habsburg-gazdaságpolitika segítette elő azzal, hogy Magyarországot a birodalom területi munkamegosztásában az iparosodó örökös tartományok, nyersanyag-ellátójának és élelmezőjének szerepére szorította. A XVIII. század vége felé a magyar feudális nagy- és középbirtokon széles körben megindult erőteljes mezőgazdasági árutermelés egyfelől, az új osztrák—cseh manufaktúraipar termékeinek a magyar piacra özönlése másfelől az országban állandó jellegű élénk áruforgalmat teremtett; az árukereskedelem kiterebélyesedése nyomán pedig szabályszerűen jelentkezett nálunk is az az alapvető fontosságú gazdasági folyamat, amit a nemzeti vagy belső piac kialakulásának nevezünk: a kisebb-nagyobb helyi gazdasági körzetek középkori elszigeteltségének fokozódó felbomlása s idővel országos egységbe olvadása.3 I. Pest és Buda nagyvárosi fejlődése Az ausztriai piac felé irányuló rendszeres árukereskedelem nem maradt hatás nélkül a magyarországi vásárhelyekre s különösen nem a kereskedelmi főútvonalak mentén elhelyezkedő vásárvárosokra, ezek között is elsősorban Pest-Budára.4 Azt a helyet, ahol Budapest fekszik, a Közép-Dunamedence közlekedési hálózatának ősidőkben kialakult konfigurációja elsőrangú közlekedési tényezővé, az ország természetes forgalmi központjává avatta. Itt van ti. a 300 km hosszú észak—déli irányú Duna-szakasz egyetlen jó átkelőhelye. Ez a pestbudai rév az ország legfőbb útvonalait mintegy nyalábszerűen markolja össze. Pest-Budán nyolc fő kereskedelmi út sugárszerűen fut egybe: a bécsi út, amely régi római csapáson halad a Vörösvári völgyön át ; a fehérvári út, amely szintén római csapást követve, a Nagyalföld és az alpesi tartományok közötti forgalom vitelére szolgál; az újvidéki út, vagyis a régi bizánci út, a Balkán és Nyugat-Európa összekötője; a szegedi út, amely az újvidéki útból kiágazva, a Bánságba vezet; a debreceni út, mely a szegedi útból kiágazva, a Nagyalföld középső részét és Erdély északi felét köti össze a pesti révvel; a kassai út, vagyis az ősi galíciai karavánút; a váci út, amely a Felvidék középső részének forgalmát vezeti le a Dunához; végül az eszéki út, amely a fehérvári útból kiágazva, Szlavónia, Baranya és Tolna felől visz Budapest felé.5 — Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás. Uo. 242 — 272. 1. — Pápai Béla: Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején 1711 —1867. Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. (Bpest. 1963.) 151. 1. — Az 1828-iki országos összeírás eredményei. Közli: T[agányi] K[ároly], Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle III. (1896), 110—117., 206 — 213. 1. 3 Arató—Benda: i. m. 65—72, 88—93. 1. * Uo. 90—91. I. 6 Prinz Gyula: Budapest földrajza. Bpest. (1914). 61., 82 — 83. 1.