Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
46 GOXDA IMRE tói, hogy a Monarchia képviselőit hadicéljaik tekintetében nagyobb szerénységre ne sarkallják. Ez történt akkor is, amidőn arra akarták Buriánt rávenni, hogy biztosítson Szerbiának az albán tengerparton kikötőt, s hogy a Monarchia mondjon le Olaszországgal szembçni határkiigazítási szándékairól, ami ellen Burián ugyanúgy hadakozott, mint a Montenegróval kapcsolatos német kívánság ellen. Az Olaszországgal szembeni határkiigazítás kérdésében azonban mégis bizonyos visszavonulást jelentett Burián azon kijelentése, hogy az inkább az olasz követelések elhárítását szolgálja s nem jelent főfontosságú osztrák hadicélt. Tény, hogy a németek Monarchia-ellenes megnyilatkozásainak volt bizonyos előzményük. Burián ui. ugyanezeken a tárgyalásokon szintén bírálatot gyakorolt a németek Franciaországgal és Belgiummal kapcsolatos békefeltételei fölött. E bírálat azonban egyfelől hangjában volt lényegesen „konstruktívabb", mint Bethmann Hollweg és Zimmermann nyilatkozatai, másfelől, ha tartalmában nem is volt elfogadható a német kormányférfiak számára, inkább magyarázatot váltott ki belőlük, mint tiltakozást.16 Ami ezekután a német és osztrák-magyar részről beterjesztett hadicéllisták egyes pontjait illeti,1 7 ismeretes, hogy ezek a vezérkarok közreműködésével megszerkesztett és a pillanatnyi hadihelyzetet tükröző kívánságlajstromok voltak. Számos pontjuk egészen szándékosan olyan célzattal került a listára, hogy legyen miből engedni és alkudni. Alapjában véve azonban még a legszerényebbnek látszó I. pont — e birodalmak területi integritásának fenntartását követelő békefeltétel — olyan területgyarapítások lehetőségét tartalmazta, amelyek a kiindulópontot is irreálissá tehették. Erre utal — többek között — az, hogy a Burián-féle listán a német gyarmatbirodalom helyreállítása, Kongó megszerzése is szinte mint az I. pont kiegészítése szerepel, s hogy a Monarchia részéről Kelet-Galícia és Bukovina visszaadását s az olasz határkiigazításokat szintén mint az integritást érintő követelést tüntették fel, amit a németek eléggé rosszalltak.18 Általában megállapítható, hogy a november 15. és 16-i tárgyalásokon létrejött program több vonatkozásban német túlsúlyt mutat. Erre nemcsak német érdekeket érintő pontok vallanak, mint az eléggé 16 Aufzeichnung, am 19. Nov. 1916., mint fent. — Gerhard Ritter: Staatskunst und Kriegshandwerk (München, Oldenbourg Verlag. 1964) című műve III. kötetében e kérdéssel kapcsolatban azt a véleményét nyilvánítja, hogy Németország szövetségesei olyan végtelen hosszú háborús-céllistával állottak elő, hogy az az adott balkáni viszonyok között csupán bonyodalmakat okozott. Kétségtelen, hogy ez a szempont nagymértékben érvényesült, de az is csak azt bizonyítja, hogy a központi hatalmak háborús szövetségének hierarchikus szerkezetében Németország döntötte el szövetségesei elérhető céljait, sokszor — többé vagy kevésbé — jogos igényekkel szemben is (339.1.). G. Ritter e legújabb könyve csak jóval a tanulmány elkészülte után jutott a szerző kezébe, s ezért e munkában már nem volt teljes mértékben felhasználható. Egyes megállapításaira ugyan utalunk, az egész mű értékelésére azonban — éppen mert az újkori német történet alapkérdéseit új szempontból világítja meg — más alkalommal még viszatérünk. G. Ritternek Fritz Fischer: Griff nach der Weltmacht című művével folytatott vitája számos probléma új értékelését teszi szükségessé, sok esetben éppen olyan módon, hogy a Ritter és Fischer által képviselt történészcsoportok felfogásán túl új szemlélet kialakulása válik lehetővé. 17 E hadicél-listák (a Burián és a Bethmann Hollweg-féle) megtalálhatók Burián idézett feljegyzésének A. és C. jelzésű mellékleteként — a fenti jelzetszámon — és az Ursachen und Folgen vom deutschen Zusammenbruch 1918 — 1945 с. sorozatban, Bd. I. Die Wende des ersten Weltkrieges und der Beginn der innerpolitischen Wandlung 1916/1917. c. kötetében. Berlin. Dokument en-Verlag, Dr. Herbert Wendler and Co. 1958. 61 — 62. és 65 — 68. 1. 18 Erre vonatkozólag Id. Steglich: i. m. 74—75. 1.
