Századok – 1967
Tanulmányok - Arató Endre: A külpolitika hatása a balkáni népek nemzeti-felszabadító mozgalmára a XIX. században 505
A KÜLPOLITIKA HATÁSA A BALKÁNI NÉPEK FELSZABADÍTÓ MOZGALMÁRA 529 zetőjével az élén létrejött Plovdivban a Bolgár Titkos Központi Forradalmi Bizottság, amely Levszki módszereit követve, a helyi erők mozgósításával akarta elérni a polgári-nemzeti fejlődést szolgáló egyesülést. Ezt a törekvést Battenberg Sándor, Bulgária fejedelme is támogatta, aki osztrákbarát külpolitikát folytatott, s ezért a cári Oroszország, nem nézvén jó szemmel uraL kodását, megbuktatására törekedett. Tehát kapóra jött Sándor számára az egyesítés, amelytől trónjamegerősítését remélte. 1885 nyarán Kelet-Ruméliában az egyesülés érdekében kifejtett agitáció kiszélesedett, nagyarányú demonstrációk kezdődtek és a Bizottság megszerezte a tartományi milícia támogatását. A Plovdiv környéki parasztság is felkelt, és a Bizottság a milícia segítségével elfoglalta Plovdivot és a török főkormányzót letartóztatta. Sztojanov kiáltványában bejelentette az ideiglenes kormány megalakulását, amely addig lesz hivatalban, míg Battenberg Sándor át nem. veszi a hatalmat. A fejedelem két nappal később bejelentette, hogy elfogadja az egyesülést és a bolgár országgyűlés elnökével megjelent Plovdivban. Az egyesülés hírére a török kormány a határon csapatösszevonásokat hajtott végre és a nagyhatalmakhoz jegyzéket intézett, valamint követelte a porta jogainak helyreállítását. S ez alkalommal a cári Oroszország a törökkel értett çgyet, bulgáriai befolyásának elvesztése miatt ellenezte az egyesülést, nem akarta, hogy ez a jelentős esemény ellenfelének, Sándornak helyzetét erősítse. Amikor bolgár küldöttség kérte a cár támogatását, azt válaszolta, hogy erre addig nem kerülhet sor, míg a bolgár trónon Sándor ül. Nagy-Britannia kormányának álláspontja éppen azért ellentétes volt, egyetértett az egyesüléssel, mert jól tudta azt, hogy a változásnak oroszellenes éle van. A helyzet tehát 1878-hoz képest megfordult: San-Stefano alkotója, Oroszország hivatkozott a berlini kongresszus megsértésére, ami a bolgár egységgel következett be, és Anglia, a berlini kongresszus határozatainak egyik megfogalmazója pedig közeledett a San-Stefano-i békeszerződéshez. Ausztria-Magyarország álláspontja azonban eltért ettől. Az osztrák politikusok, de különösen a magyar uralkodó osztály képviselői attól a téves koncepciótól vezettetve, hogy a bolgár egység Oroszország műve, élesen tiltakoztak ellene. Németország is, amely ebben az időben már a nagyhatalmak sorába tartozott, a status quo fenntartása mellett foglalt állást. így a nagyhatalmak többsége megállapodott a bolgár nemzeti egység szétzúzásában. Nagyköveti konferencia ült össze Konstatinápolyban, s azt a határozatot hozta, hogy képviselőikből vegyesbizottságot küldenek Bulgáriába a „berlini szerződés kikötéseinek megfelelő törvényes rend helyreállítására". A bolgárok azonban elutasították ezt a elöntést. A szultán nem akart Kelet-Ruméliába csapatokat küldeni, a Monarchia pedig nem volt hajlandó beleegyezni Bulgária cári orosz megszállásába. Ilymódon nem tudtak érvényt szerezni a nagyköveti konferencia döntésének. Ausztria-Magyarország azonban nem adta fel a harcot, és Bulgária megnövekedését úgy próbálta ellensúlyozni, hogy a vele szövetséges Szerbiának akart újabb területet juttatni. 'Ezért Németország tiltakozása ellenére rábeszélte az ausztrofil Milánt, hogy támadja meg Bulgáriát. A szerb király és kormánya ugyanekkor igen éles harcban állott az abban az időben még haladó Szerb Liberális Párttal, amely az ország demokratikus átalakításáért és az osztrák-magyar orientáció felszámolásáért harcolt. Milan szövetségeseivel együtt úgy vélte, hogy a sikeres háború esetén helyzetét megszilárdíthatja. A bécsi bankok negyedmillió dollár kölcsönt adtak Szerbiának az igazságtalan háború céljaira. A váratlan tá-
