Századok – 1967

Tanulmányok - Arató Endre: A külpolitika hatása a balkáni népek nemzeti-felszabadító mozgalmára a XIX. században 505

528 ARATÓ ENDRE tabban szembefordult ezzel a kívánsággal, s pedig nem a bolgár parasztok, hanem a maga jól felfogott érdekében, hisz a török földesurak a cári Oroszország ádáz ellenségei voltak. Számára tehát sokkal kedvezőbbnek Ígérkezett, lia a török földesurak helyett a földet a bolgár parasztok kapják meg. Tehát a cári állásfoglalás a gyakorlatban a bolgár parasztok földjének a megvédését jelentette, s ezt a magatartást az a hatalom tanúsította, amely az orosz birodalom parasztságának az 1861-es reformot adta. E reform ugyanis, bár megindította a kapitalista fejlődést, de a volt jobbágyságra súlyos terheket rakott, s jelentős, korábban használt telkeitől fosztotta meg az oroszországi parasztok millióit. A cári Oroszország bulgáriai megbízottja rendeletet adott ki: azonnal bíróság elé állítják azt a török földesurat, aki visszatér, s korábban a kegyetlenkedésekben résztvett. Ezt természetesen nem volt nehéz egyikükre sem rábizonyítani. Ezenkívül a rendelet szerint a bíróság előtt kellett igazolniok a földre vonatkozó jogukat. Anglia ezekután a török földesurak ügyét ki akarta venni az orosz hatóságok kezéből és egy konzuli bizottság hatáskörébe kívánta adni. Ez természetesen restaurációt jelentett volna. Két török földesúr visszajött, s halálos ítéletet is hoztak ellenük, majd Anglia közbelépésére kitoloncolták őket. E határozott fellépés hatása nem maradt el, a török földesurak nem mertek visszatérni. Ha egyesek mégis visszajöttek, a földjüket igen alacsony, inkább formális vételáron adták el a bolgár parasztoknak. Hasonlóan ehhez Bulgária számára kedvező volt az orosz hatóságok szerepe a tirnovoi alkotmány kidolgozásában. Ez az alkotmány a korabeli Európa egyik legliberálisabb konstituciója volt, egykamarás országgyűlés, általános, census-mentes, titkos választójog jellemezte. Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy miképpen segédkezhettek a cári hatóságok egy ilyen alkotmány megszületésében, mikor az orosz birodalomban csak a polgári demokratikus forradalom időszakában, 1905-ben került sor a duma felállítására és ez az országgyűlés a későbbiek folyamán távolró sem olyan demokratikus elvek alapján ült egybe, mint amilyeneket az 1879-es alkotmány rögzített. De Kelet-Európa más országában sem volt (a szerbet kivéve) egykamarás parlament, általános titkos és közvetlen választójoggal. Tudjuk, hogy ez az utóbbi csak nehezen valósult meg 1907-ben Ausztria ciszlajtán területein (Magyarországon erre csak az 1918-as októberi polgári forradalom idején került sor). A cári hatóságok szokatlan magatartását a már említett külpolitikai momentumok határozták meg. A törökkel szemben éppúgy, mint a század elején a szerb felkelés időszakában, a demokratikus bolgár paraszti társadalomra kellett támaszkodniok. Ennek felelt meg a tirnovói alkotmány. A román fejedelemségekben a drinápolyi béke után az államszervezet kiépítésében— láttuk — a bojárokra támaszkodtak. Ott megválaszthatták a nekik tetsző szövetségest, Bulgáriában, s korábban Szerbiában azonban nem volt ilyen választási lehetőség. Nem lehet feladatunk, hogy a továbbiakban figyelemmel kísérjük a bolgár fejedelemség belső fejlődését, ehelyett Kelet-Rumélia és Bulgária egyesülésének körülményeit kell megvizsgálnunk. Ekkor a bolgár kérdés ismét a nemzetközi politika előterébe került. Kelet-Ruméliában már 1878 után titkos bizottságok alakultak a fejedelemséggel való egyesülés kiharcolására. E célkitűzés mögött az erősödő bolgár polgárság állott, amely piaca kibővítésére törekedett. A liberálisok tevékenysége nyomán Zaharij Sztojanovval, az 1876-os áprilisi felkelés egyik ve-