Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 501 fogadtuk el és használjuk.25 1 Ha nevét nem is ismerjük, profilját viszonylagos élességgel tudjuk megrajzolni.25 2 A szerző minden látszat-pontossága ellenére sincs közel az eseményekhez, s talán ezzel magyarázható, hogy alkotásában kevés a központi jellegű probléma. Adatai azért ellenőrizhetetlenek, mert kevés bennük az országos szintű esemény. Nem mutat a szerző különösebb érzéket a kompozíció, a művészi szerkesztés iránt. Alkotása arra utal, hogy írója korántsem hordoz magában tudós törekvéseket; ha szabad így mondani, inkább „regényíró". Stílusa élénk, változatos, szereti a romantikát, a fordulatokat. Előadásmódja minden bizonnyal egyéniségét tükrözi: szószátyár, fecsegő. Akárcsak Szerémi. Alakja élesen elválik a magyar krónikahagyomány más szerzőinek egyéniségétől, műve, művének eszmeisége, íze pedig krónikáink más darabjaitól. Sajnos, a krónikában sem a mű időkeretére, sem keletkezési idejére nem találunk direkt adatot. Még így is valószínűnek tartható, hogy e krónika elején és végén is töredékes: a mai kezdő- és zárófejezet igazolni látszik ezt. Tételünk igaza mellett szól az is, hogy a fennmaradt részben több visszautalás van a leírt eseménysort megelőző időre, pl. az 1345-ös „első" litván háborúra.253 Ez talán némi létjogosultságot ad ama feltevésnek, hogy az ismeretlen szerző annak a pár évnek az eseménymenetét is megírta, amelyre a ránk hagyományozott szövegben csak e visszautalások vannak. Arra vonatkozóan, hogy krónikája időben meddig terjedt, még hipotézisre feljogosító közvetett adat sem áll rendelkezésre. Hasonlóképp szinte megoldhatatlan az ismeretlen idősugarú krónika keletkezési dátumának hozzávetőleges megállapítása. A szöveg ritmikus volta a XIV. századi eredet mellett szól, a leírt események élénksége pedig közel egykorú elbeszélésre mutat. Talán nem kell véletlennek tartanunk, hogy a szerző kétszer is hivatkozik János lektorra,254 éppen arra a János lektorra, a királyi gyóntatóra, aki az 1363-as évig a minoriták rendfőnöke, minister provinciálisa volt. Ezt oklevél is,255 a minorita rendfőnökök listája is igazolja.256 Azt is tudjuk, hogy Jánost szerzetestársai buktatták meg a szegénységi fogadalom megszegése miatt. Ebből talán arra is lehet gondolni, hogy a krónikatöredék 1363 előtt keletkezett, akkor, amikor János még a minorita rend főnöke volt. Nehezen hihető ugyanis, hogy egy minorita bukott rendfőnöke nevét örökítette volna meg.25 7 251 Trencsényi-Waldapfel Imre: i. m. 29 — 30. 1. Az ismeretlen szerző minorita volta kétségtelennek tűnik. 252 Szerzőnk és műve értékelésének bizonyos vonásait ld. fentebb. 253 Mátyás F.: HHFD III. köt. 162. 1. 254 A János (minorita) lektorra vonatkozó okleveles anyagot Karácsonyi János (i. т., II. köt. 563 — 565.1.) állította össze: Fejér: Cod. dipl. IX. 7. 1.71., 523.1.; Éossányi: Regesta supplieationum II. Bpest. 1918. 351 — 352. 1.; Theiner: Vetera Monum. Hist. Hung. s. ill. II. Róma. 1860. 37., 39. 1. 255 Fe jér: Cod. dipl. IX. 7. 523. 1.: ,,. . .per Johannem, quondam ministrum Capellanum et confessorem nostrum. . ." 256 Borovszky Samu: A fereneziek történetéhez. Történelmi Tár, 1895. 752. 1.: „Fr. Johannes minister et capellanus regine depositus Strigonii in capitulo anno 1363." 257 Persze ez'nem fellebbezhetetlen érv. Szerzőnk többször hadakozik az igazságtalanság ellen (pl. Bessenyő János esetében), s elképzelhető, hogy itt a már — szerinte talán igazságtalanul — leváltott János minorita alakját vázolja fel, János nevének felemlítésével „hadakozva" az igazságtalanság ellen. Mindenesetre — talán nem a véletlen játékaként — erre az időre, 1363 tájára mutat az a hír is, amit szerzőnk Lestákról ránk hagyományozott. A Rátót nembeli Lóránt fia: (helyesebben: Lóránt unokája, III. Rátót fia:) Lestáknak (akinek tettéről eléggé elfogult hangnemben egyébként már — jellem-4 Századok 1967/3—4
