Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 493 gus, amely a „bibliából vett idézetek segítségével a középkori uralkodó ideális képét rajzolja meg",19 4 betekintést enged Kálti Márk világfelfogásába, eszményeibe, állampolitikai nézeteibe.19 5 A prológus a jó király erénylistája, „erénykatalógusa"; Kálti Márkot tehát éppen akkor tudjuk legjobban „megfogni", ha megnézzük, hogy a prológus királyi erényei hogyan tükröződnek vissza, hogyan nyernek alkalmazást Károly Róbert és Nagy Lajos alakján, azaz a krónikahagyomány 1342-es és 1342-n túli, általunk Kálti Márknak tulajdonított részeiben. A Kálti-féle előszónak — Kardos Tibor szerint — „lényege az, hogy az érdemdús tettekre és a virtusra van felépítve. . ,"19 6 Nos, ez az erény, ez a virtus jelen van a tőlünk újonnan Káltinak tulajdonított részekben is. Károly Róbert temetése kapcsán hivatkozik a szerző I. Istvánra és fiára, Imre hercegre, s nem mulasztja el, hogy e rövid kitérő kapcsán is kiemelje a legendás államalapító és fia legjellemzőbb tulajdonságát, az erényt, a virtust, éppen azt, ami a magyar királyoknak általában leginkább sajátjuk,197 s amit a prológus is fokozottabban húz alá. Egy nagyon szépen rímelő s a párhuzamos mondatszerkesztést tökéletesen megvalósító, Nagy Lajost jellemző résznél a szerző kétszer is, mintegy kiemelten foglalkozik királya tulajdonságai között az erénnyel, a virtussal.198 Ha a virtus kiemelése általános középkori írói sajátosság is, s ennélfogva hiba lenne belőle mélyreható következtetéseket levonni, a háború és a béke problémája viszont már egészen speciálisan, egyedien jelentkezik a prológusban Kálti Márk tollán.199 Kardos Tibor szögezi le nagyon helyesen Káltiról: „Élesen elítéli a zsarnokságot. . . A király feladata . . . nem a háborúskodás önmagáért; hanem azért, hogy mindennemű zsarnokságot eltávolítva rendet, békét és bőséget hozzon létre."20 0 Kitűnően megfelel ennek az előszóban hangoztatott nézetnek a krónikatöredék 154. fejezetében az Endre herceg, halálának tárgyalása előtt található mondat: ,,. . .expectauimus pacem et non venit, quesiui-195 a vizsgálat, az összevetés óvatosságot igényel, hiszen az itt található gondolatok, megállapítások nem tekinthetők feltétlenül Kálti Márk egyéni felfogása jelentkezésének: inkább általános (és nem egyéni) elvi problémák kerülnek itt fejtegetésre; másrészt a Kálti-prológusban is csak igen kevésszer szól maga Kálti Márk, hiszen az,,egész prológus tulajdonképpen egy, a bibliából készült cento ..." (Uo.) A bibliából kiválasztott idézeteket azonban Kálti szedegette össze, s így — közvetve — az idézetekben is az ő eszményeit láthatjuk tükröztetve. Az alábbiakban sokszor idézzük majd mások véleményét, elemzését, mert ezek a szerzők csak az első fejezetekben vélték Kálti Márk keze nyomát fellelni, s így a magunk részéről e nézetek gyakori idézésével az eleve-kigondoltság vádját szeretnénk elhárítani. 196 Kardos: Bevezetés, 14. 1. 197 Mátyás F.: HHFD III. 134. 1.: „. . .ubi sanctissimi regis Stephani et Emerici ducis fily sui sanctissima corpora diuersis eoruscancia virtutibus et miraculis in domino feliciter requiescunt ..." . 19 8 Uo. 149. 1.: „... dominum regem Lodouicum morum honestate preclarum, generositate prefulgidum, magnanimitate decorum, largitatis virtute venustum, in armis strenuum ac multis virtutum margaritis adornatum. . ." 199 „Quod bene impletur in regibus Hungarie, qui cunctos tyrarnnos debelland populos Hungarie in pulchritudine pacis et in requie opulenta sedere procurarunt, propter hoc, quia pre cunctis regibus timuerunt dominum Deum" (SBH I. köt. 242. 1.). Horváth János jól látta, hogy ez „a mondat kétségtelenül korjelző, és tartalmilag alig lehetne más korszakban elhelyezni, mint az Anjou-ház uralkodása idejére, amikor az oligarchák hatalmaskodását már megtörték, az ország gazdaságilag megerősödött, és a nép a »béke gyönyörűségében« és viszonylag »nyugalmas bőségben« élhet." (Horváth: Stílusproblémák, 268. 1.) 200 Kardos: Bevezetés, 15. 1.
