Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
494. KitrSTÓ GYULA mus tempus curacionis et ecee turbaeio."201 Kardos Tibor nagyon helyesen arra is-rámutat, hogy Kálti ,,. . . zsarnokának jellemvonása az igaztalan, jogtalan (kiemelés tőlem — K. Gy.) hódítás".20 2 Kézenfekvő tehát annak megvizsgálása, hogy a krónikahagyomány 1342-n túli részeiben mennyiben tudja Kálti Márk ezt az általános elvi tételt a korabeli gyakorlatra, a konkrét történeti eseményekre alkalmazni, azaz hogyan tudja összeegyeztetni az öncélú háborúskodás és jogtalan hódítás ellen a prológusban mondottakat Nagy Lajos uralkodásának ellentétes tényeivel. Azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy indokolja-e az író valamivel is Nagy Lajos háborúit, s ha igen, mivel. Szerzőnk „remekel" e téren, s bizonyosan újszerűséget mutat azzal, hogy Nagy Lajos egyetlen háborúját sem hagyja „okok", „indoklások" nélkül. Vegyük ezeket sorra ! 1. A zárai—velencei háború: „Rex autem Lodovicus. . . processif cum valida multitudine armatorum contra Venetos ad dcfendendum ciuitatem Jadriensem, quia Veneti eam expugnabant, ex quo ab eis recesserat, et omagium fecerat regi Hungarie, sicut iure ad eum pertinebat."203 2. A nápolyi hadjárat: a) Az első ok az Endre halálában bűnösnek ítélt Johanna, aki — hogy a prológus szellemében szóljak — non timuit dominum Deum. Ha ez a kifejezés nem is fordul elő a gyilkosságot tárgyaló részben, vannak ott bizonyos frázisok, amelyek vitathatatlanul mutatják, hogy a szerző az előszó fenti elvi tételére gondolt Johanna alakjának megrajzolásánál; a szerző beállítása szerint Johanna „de beneficys dei ingratissima" és „contra deum ceruicosa".204 Johanna zsarnok, a zsarnok ellen pedig harcolni kell. b) Lajos királyt számosan ,,. . .ut ad ipsos transiret de Hungaria assumtuosius inuitabant, et per nuncios et affines consanguineos et cognatos, ut regimen regni Sicilie, quod ipsum regem Ludouicum de iure contingebat assummeret. . ."205 Ezt a gondolatot nyomatékosan hangsúlyozza a szerző, s még Nápoly elfoglalásának leírása után is előkerül mint a hódításnak látszó hadjárat utólagos indoklása: „Rex autem Lodouicus domino deo ipsum protegente et dirigentc, regnum Sicilie, quo pater suus rex Karolus iniuste priuatus fuerat, recuperauerat sicut superius est declaratum."206 k 3. A tatárok elleni háború: a magyarok azért támadtak a tatárokra, mert óvták jövőjüket („precauentes futura"),20 7 a harc oka tehát egy „túlbiztosított önvédelem" volt. A példákból világos: a szerző felfogásának „ok"-nyomozó volta kétségtelen (a tényleges okok persze — köztudott — egészen mások), s formailag ezek az „okok" teljes mértékben összhangban vannak az előszó eszményeivel, a méltányos, igazságos királyról ott megrajzolt képpel. („Reges regnant, qui habent iustitieequitatem". . .)208 A szerző tehát a biblia s kora államelmélete normáihoz igazítja, méretezi Lajos királyt is, s ezzel igyekszik tisztára mosni, alakját naggyá, háborúit jogossá, igazságossá tenni. 201 Mátyás F.: HHFD III. köt. 143. 1. 202 Kardos: Bevezetés, 15. 1. 203 Mátyás F.: HHFD III. köt. 144—145. 1. 204 Uo. 143. 1. 206 Uo. 140. 1. 206 Uo. 153. 1. 207 Uo. 152. 1. 208 SRH I. köt. 242. 1.
