Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK 487 hetett. Ezt a forrást nem is kell feltételeznünk: maga a szerző hivatkozik rá. Az pedig, hogy utal, hivatkozik egy régi forrásra, nagyon hasonló szemléletet mutat Kálti Márkéval, aki krónikája kezdősoraiban szintén a régi krónikákra utal („collecta ex diversis cronicis veteribus"),170 hogy azután kijelentse: azoknak (a régi krónikáknak) igazságait leírja, hamisságait megcáfolja.17 1 3. Nagy Lajos első évei A Dubnici Krónika — a Kíikülleinek tulajdonított szövegbe interpoláltán — egy krónikát hagyományozott ránk, mely Nagy Lajos koráról, illetve annak 1345 és 1355 közötti szakaszáról nyújt értékes, becses adatokat. Ma már nagyjából elfogadott és eldöntött tény, hogy nem egy teljes szövegű krónika ez, hanem csak részlet, töredék.17 2 Ezt mind az első, mind az utolsó fejezet jellege bizonyítja.17 3 Bár több kísérlet történt, hogy szerzőjének személyét felfedjék, nevet adjanak neki, mégis a legutóbbi időkben Trencsényi-Waldapfel Imre a „Lajos-kori Névtelen Minorita" elnevezést ajánlja és használja.17 4 Figyelmes, körültekintő vizsgálat után két, eléggé jól elkülönülő rész figyelhető meg eme, a Dubnici Krónikába interpolált, 19 fejezetnyi krónikatöredékben.17 5 A cezúrát a Mátyás Flórián-féle szövegkiadás 165. és 166. fejezete között húzhatjuk meg. Lássuk, melyek azok az érvêk, melyek e két rész elkülönítésének jogossága, helyessége mellett szólnak ! a) Már az első, e krónikatöredékkel foglalkozó kutatók János minoritának tulajdonították e mű szerzőségét. Bár Domanovszky megalapozott érvelése szétzúzta a Jánosra vonatkozó feltevést, ő sem,17 6 és nyomában mások sem kételkedtek a szerző feltétlenül minorita voltában. A krónikatöredék általunk javasolt két részre bontása alapvetően más beállításba helyezi e kérdést. Az első részben (154—165. fej.) ugyanis szó sincs minoritákról, még utalás formájában sem, míg a második rész (166—172. fej.) 7 fejezetéből 4 emlékezik meg róluk.17 7 Ez aligha lehet a véletlen játéka, s arra mutat, hogy a krónikaпек mond egyéb írások tiszteletre méltó tekintélye —, ti. letakart arccal s néhány nap múltán elfödött testtel, mert a hagyomány szerint más királyi temetéseknél ez a „csúnya szokás" járta: hanem minden jelenvalók szeme láttára. Mindenki szemtől szembe láthatta. Uo. 133. 1. 170 SRH I. köt. 239. 1. 171 Uo. 172 Dékáni Kálmán : János minorita Nagy Lajosról szóló krónikatöredéké (Középkori krónikások, szerk. Gombos F. Albin, XI. köt. Bpest, Athenaeum. 1910.), 34. 1. 173 Uo. 87. 1. 1. jegyz. — Legújabban Mályusz Elemér (Krónika-problémák, 726. 1.) is felteszi, hogy e szerző Nagy Lajos trónralépésével kezdte elbeszélését. / 174 Küküllei János és a Névtelen Minorita krónikája (Monumenta Hungarica IV.). Magyar Helikon. 1960, Trencsényi-W aldapfel Imre bevezetése, 29 — 30. 1. 175 Mátyás F.: HHFD Ш. 143 — 167. 1. (154—172. fej.) 176 Domanovszky Sándor: A Dubniozi Krónika. 434. 1. 177 Trencsényi-Waldapfrt Imre (i. m. 29. 1.) helyesen látja, hogy a szerzőnek a „minorita rendhez tartozását igazolja mindehesetre gyakori kedvezése о rend iránt, így az a kijelentés, amelyet az Aversa alatt súlyos sebében szenvedő király ajkára ad (kiemelés tőlem — K. Gy.): a király annak, aki a műtét alatt a fejét fogta, meghagyja, hogy halála esetén az esztergomi minorita-rendi templomba temessék, mert egész lelkével a minorita testvérek közé tartozik. Még feltűnőbb talán az az elbeszélés, amely szerint Kornis Jaksó csúfos halálát az okozta, hogy egyszer kót kéregető minorita baráttal gúnyolódott." Trencsényi-W aldapfel e helyes meglátásai (mivel a minoritákkal kapcsolatos helyek nem a töredék egészén vonulnak végig, hanem annak csak második részében fordulnak elő) nyilvánvalóan csak e második rész szerzőjére érvényesek. 3* »
