Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 469 Nem éppen melioratív, ahogyan szerzőnk Károly Róbertről első említése alkalmával szól.6 2 Talán az sem véletlen — éppen a trónbetöltés szempontjából —, hogy Károly Róbert neve mellett még ezen kívül két ízben (azaz szinte mindig, ha neve szerzőnk tollára kerül) ott áll a puer szó, 63 míg Vencelről meg sem említi kiskorúságát, noha ez kétségtelen.8 4 Félreismerhetetlenül tendenciózus, ahogy leírja a pápa által az Anjouk ügyének támogatására küldött legátusok sorozatos kudarcait. Szinte „gyűjti" az ilyen jeleneteket, és sokat sejtető körítéssel tálalja őket; mindez vitathatatlanná teszi szerzőnk Károly Róbert-ellenes arculatát.6 5 András halála után a prelátusok és bárók egy csoportja Csehországba megy Vencelért, hogy őt tegyék királlyá. Szerzőnk ,,viri valde magnifici" jelzővel illeti őket.6 6 Vencelért azért mennek, „hogy vegye át Magyarország kormányát, mert ha az egyház adta királyt fogadják el, az ország szabad lakosai elveszítik szabadságukat" .6 ? Ez világos fogalmazás. Kifejezi szerzőnk pápa- és Károly Róbert-ellenességét, minden kétséget kizáróan bizonyítja krónikásunk teljes bizalmatlanságát, sőt ellenséges érzületét az Anjouk iránt,6 8 aminek még papi mivoltát is alárendelte. Vencel kezdettől fogva élvezi szerzőnk rokonszenvét. Már az a tény figyelmet keltő, hogy Gödingben az idősebbik Vencel természetes királyul adja fiát a magyaroknak.6 9 Vencelt — más püspökökkel együtt — János 62 „Quorum instantiam papa admittens quendam puerum XI. annorum nomine Karolum . . ." (SRH I. köt. 477—478. 1.). A quidam szó itt érzékelhetően lekicsinylő hangulatú. 63 Uo. 479. és 481. 1. 64 Magyarország története. 176. 1. 65 Ld. SRH I. köt. 478., 481—484.1. — Szerzőnk Boccasini Miklós magyarországi követségét teljesen eredménytelennek ítéli. Megállapításának helyessége vitatható. Van ugyanis történelmi irodalmunkban olyan nézet, mely szerint Miklós pápai legátus eredményes működése következtében kényszerült távozni Vencel király (vö. Hunfalvy Pál : Az oláhok története, I. köt. Bpest. 1894. 394.1.). Amennyiben ez utóbbi felfogás képviseli a történeti igazságot, még világosabbá válik: szerzőnk a maga elfogultságát a tények ellenére is kifejezésre juttatta. — Mályusz Elemér (Krónika-problémák, 733. 1.) hívta fel a figyelmet arra, hogy a kun öltözet és viselet ügyében a krónika éppen az ellenkezőjét jegyezte fel Fülöp fermói püspök, pápai legátus intézkedése gyanánt, mint ami valójában történt. Ebből mi nem vonnánk le olyan következtetést — mint Mályusz (uo.) —, hogy a fogalmazásnak akkor kellett végbemennie, amikor az állítás alaptalan volta már senkinek sem tűnhetett fel, vagyis az eseményeknél jóval későbben, hiszen maga Mályxisz Elemér Írja, hogy a szerző „a valóság megváltoztatásával azt kívánta bizonyítani, hogy az ő korában meglevő külsőségek voltaképpen tilalmas dolgok". (Uo. 734. 1.) Ez pedig más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy Fülöp még a külsőségek terén sem ért el eredményt, amit szerzőnk általában véve nem is mulaszt el leszögezni: a legátus „nichil in rege proficiens repatriavit" (SRH I. köt. 473. 1.). 66 Uo. 479. 1. 67 Uo. 480. 1. 68 Talán már az kifejezi állásfoglalását, hogy nem emlékezik meg Károly Róbertnek Bicskei Gergely esztergomi érsek által történt 130l-es koronázásáról. (Zolnai László: Amikor a budaiak kiátkozták a pápát. Világosság, 1961, 6. sz. 39.1.). Ezt egy Anjou-párti író bizonyára nem mulasztotta volna el közölni. 69 SRH I. köt. 480. 1. — Mályusz (Krónika-problémák, 735 — 736. 1.) éppen ebben a híradásban látja annak jelét, hogy a szerző az Anjou-ház uralmának legalitását akarja bizonyítani. Hogy a krónikás miért szőtte be elbeszélésébe — tévesen — az idősebb Vencel alakját, többféleképpen is magyarázhatónak véljük. Hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük: Mályusz szerint „az Anjou trónkövetelő közelebbi rokonságban állott az Árpád-házzal, mint a cseh király, aki azzal, hogy a krónika szerint megkínáltatva a hatalommal nem fogadja el a választást, hanem lemond fia javára, ennek uralmát még inkább megfosztja a jogosság látszatától." (Uo. 736. 1.) Nem természetesebb megfordítani a 2 Századok 1967/3—4