Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
458 KRISTÓ GYULA azaz nem egy személy, nem a krónikaszintézis létrehozója, megalkotója írta krónikás feljegyzéseinket 1272-tó'l. Tudósaink — már több évtized óta — teljes joggal tételeznek fel egy közvetítő krónikát 1272 (tehát Ákos mester, illetve Kézai Simon), valamint a XIV. század derekán létrejött krónikaszintézis között.7 Marczali Henrik az első, aki alapos érvekkel kétségtelenné tette egy összekötő krónika létét.8 Ez a szerkesztés, mely szerinte „III. Endre korától fogva egykorú, és 1330-ig terjed",9 Marczali döntő súlyú vizsgálódásai nyomán a Budai Minorita Krónika elnevezést nyerte.1 0 Marczali Henrik kutatásai nagy előrelépést jelentettek, meghatározott és — ami a legfontosabb — helyes mederbe terelték a további vizsgálódást. A probléma Marczali után már „csak" az volt, hogy egy vagy több szerző írta-e a Budai Minorita Krónikát, illetőleg hogy mikor keletkeztek e mű részei. Marczali ama megjegyzésével, hogy a krónikában kifejezetten III. András-párti, ill. alatta keletkezett részek vannak,11 egy hosszú évtizedekig megfellebbezhetetlen tételt szögezett le. Ezt tette magáévá Hóman Bálint,1 2 illetve Horváth János,1 3 Györffy György,u Berkovits Ilona,1 5 valamint a régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény.1 6 Domanovszlcy Sánclor hosszú és tevékeny pályájának már kezdetén feltételezte, hogy a Budai Minorita Krónika „időről-időre eszközölt följegyzések" gyűjtőmedencéje.1 7 Cáfolja a szakirodalomban elterjedt hipotézist a III. András korabeli folytatásról,18 ugyanakkor több tanulmányában maga is igyekszik feltárni e krónikakompozíció rejtett cezúráit. Döntően bizonyos formai tényezők (a szöveg elbeszélésének módja, hangnéme) figyelembe vételével a Budai Minorita Krónika alapvető belső határvonalát az 1312-es bejegyzés után vonja meg, elkülöníti az előzőktől az ez utáni annalisztikus bejegyzéseket, a „more annalium librorum" írottakat. De az 1317-től 1342-ig terjedő 'rövid, évkönyvszerű kommentárhalmazon belül is különbséget tesz a 7 A korábbi, ellentétes álláspont képviselői közül említhetők : Toldy Ferenc : A magyar nemzeti irodalom története3 , I. köt. Pest. 1862. 157. 1.; Toldy Ferenc—Szabó Károly : Marci Chronica de gestis Hungarorum. Pest. 1867, Praefatio 6. 1.; Békési Emil: Magyar írók az Anjouk és utódaik korában. Katholikus Szemle 1899, (XIII. évf.), 581 — 584. 1.; Erdélyi László: Krónikámk magyarul. Szeged. 1943. 8. I. 3 Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bpest. Franklin. 1880. 49., 57. stb. 1. 9 Uo. 49. 1. 10 A Budai ós Dubnici Krónika közös forrását „budai minorita krónikának nevezhetjük" (uo.). Az elnevezés magyarázatát az adja, hogy a krónika vaószínűleg a budaiminorita kolostorban keletkezett. 11 Uo. 12 Szerinte ,,... a XIII. századi Gestát III. András első éveiben (1291 — 1292) egy hozzá közelálló író 1291-ig folytatta, kiélezetten László-ellenes tendenciával". Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói. Bpest. Magyar Tudományos Akadémia. 1925. 64. 1. 13 Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bpest, Magyar Szemle Társaság. 1931. 65. 1. uGyörffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bpest. Néptud. Int. 1948. 180. 1. 15 Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában. Századok. 1953. (87. évf.) 74. 1. 16 Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, I. rész, I. köt., szerk.: Barta János és Klaniczay Tibor. Bpest. Tankönyvkiadó. 1951. 40. 1. 17 Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok. 1902. 829. 1. 18 Domanovszky Sándor: A magyar királykrónika XVI. [sic! Recte: XIV. — K. Gy.~\ századi folytatása. Berzeviczy-emlékkönyv. Bpest. Franklin. 1934 (a továbbiakban Domanovszky : A magyar királykrónika). 27. 1.
