Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 459 szárazon annalisztikus, valamint az eseményeket (Záh Felicián merényletét és a Bazaráb elleni hadjáratot) bővebben tárgyaló részek között.1 8 Domanovszlcy tehát határozottan — ha szabad így mondani — a „pluralizmus" álláspontjára helyezkedett, azaz több szerzőnek tulajdonította a Budai Minorita Krónika létrejöttét. Az „időről-időre eszközölt följegyzések" Domanovszky-féle èlméletét más szerzők is átvették (a cezúrák konkrét rögzítése nélkül): így Dékáni Kálmán,20 illetve Klaniczay Tibor,2 1 valamint a magyar történelem egyetemi tankönyvének szerkesztői.2 2 A Budai Minorita Krónikában több szerző közreműködését feltételező „pluralista iskola" megalapítója voltaképp nem Domanovszky Sándor, hanem Raimund Friedrich Kainál volt. Nézete szerint a Budai Minorita Krónika 1300 körül keletkezett, utolsó feljegyzései 1342-ben keltek.23 Ebből a minorita szerkesztményből származtatja Kainál az összes többi magyar krónikát oly módon, hogy ezek, illetve elveszett elődeik 1300 és 1342 között fokozatosan váltak ki a „Nationale Grundchronik"-ból, magukkal vive — mint utolsó évszámot — a „Grundchronik" pillanatnyi helyzete, állapota szerinti utolsó bejegyzést.24 A „pluralista" felfogással homlokegyenest ellenkező —- ha szabad így mondani —- „monista" nézetet vall ifj. Horváth János, aki végig egy kéztől, egy szerzőtől származtatja a Minorita Krónika]1272-vel kezdődő bejegyzéseit. Horváth János alkalmazta először Magyarországon elbeszélő forrásra az új szempontii stíluselemzést, s a hazai forráskritika történetében elsőként részesítette krónikáinkat következetes formai elemzésben, főként a ritmikus prózát használva fel kor- és szerző-elkülönítésre. E módszerre támaszkodva újszerűen határozta meg a Budai Minorita Krónika végét is.25 Horváth János eredményei szélesebb körben elfogadásra találtak:2 6 a „monista iskolához" sorolhatók Galgóczi György [ = Horváth János],2 1 Dercsényi Dezső,2 * az új magyar irodalomtörténetek szerzői2 9 és Kardos Tibor.3 0 19 Minderre Irl. uo. 29. 1.; Domanovszky Sándor: SRH I. köt. 219 — 222. 1. 20 Dékáni Kálmán: A Béesi Képes Krónika. Erdélyi Múzeum. 1915. 57. 1. 21 Klaniczay Tibor: A régi magyar irodalom, I. rész (egyetemi jegyzet), Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat. Bpest. 1957. 48—49. 1. — Klaniczay utóbb megváltoztatta nézetét — vö. alább a 29. jegyzetet. 22 Elekes Lajos—Lederer Emma—Székely György: Magyarország története I. Az őskortól 1526-ig. Egyetemi tankönyv. Bpest, Tankönyvkiadó. 1961 (a továbbiakban: Mo. tört.). 223. 1. (A vonatkozó részt Székely György írta.) 23 R. F. Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschiehtsquellen, Studie XI., Archiv für österreichische Geschichte, 88. Band (1900). 426. 1. 24 Kaindl elméletének alapvető hibáiról Id. Domanovszky Sándor bírálatát. Századok, 1903, 461-468. 1. 25 Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1954 (a továbbiakban: Horváth: Stílusproblémák). 256—260. 1. 2e Karácsonyi Béla: Hozzászólás Horváth János könyvének vitájához, Irodalomtörténet 1956, 318 — 319. 1. (Bár a Budai Minorita Krónika végének meghatározásában opponál Horváth János sal.) 27 Galgóczi György: „Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái" (könyvismertetés). Magyar Nyelv, 1954, 240. 1. 28 Dercsényi Dezső: Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái (könyvismertetés). Művészettörténeti Értesítő, 1954, 315—316. 1. 29 A magyar irodalom története 1849-ig. 19. 1. (a vonatkozó részt Klaniczay Tibor írta; vö. fentebb a 21. jegyzettel); A magyar irodalom története I., A magyar irodalom története 1600-ig, szerk. Klaniczay Tibor. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1964. 88. 1. (E részt szintén Klaniczay írta.) 30 Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről (Monumenta Hungarica III.). Magyar Helikon, 1959, Kardos Tibor bevezetése (a továbbiakban: Kardos:
