Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Nevelő Irén kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 407

408 KRŐNIKA Párt politikáját, a párt helyzetében és állásfoglalásában bekövetkezett változásokat. Az SzDP 1914 júliusában, a háború kirobbanásakor elutasította az imperialista hatalmak ellentéteinek fegyveres úton való megoldását. A béke megvédésére azonban keveset tett, a nemzetközi munkásmozgalom kezdeményezésére várakozott. Miután ez nem következett be, s a közben életbeléptetett kivételes intézkedések a pártot is veszélyeztették, nyílt kritikáját beszüntette és arra összpontosította erőit, hogy legalitását megtartsa, pozícióit a háború utánra átmentse. Az orosz hadbalépést követően már az SzDP is ott található a háború feltétlen támogatói között, szociálsovinizmusa azonban nem esett teljesen egybe a nyugat-európai munkáspártokéval. A háború kiszélesedése és elmélyülése nyomán fokozódott a dolgozó tömegek elégedetlensége és kiábrándultsága, nőtt körükben a pacifista hangulat. Mindezek hatására az SzDP felülvizsgálta a háborúról vallott nézeteit. 1915 nyarán már nem azt hangsúlyozta, hogy a háború a haladásért ós a demokráciáért folyik, hanem elismerte, hogy a proletárok milliói imperialista érdekekért áldozzák fel életüket. 1915. július 28-án levélben fordult a Nemzetközi Szocialista Irodához, melyben egy nemzetközi bókeakció megindítására tett javaslatot. A kezdeményezés sikere a II. Internacionálé egységének helyreállításától függött, s az SzDP mindenekelőtt ennek megvalósításán munkálkodott. Kísérletei azonban kudarcot vallottak, a bókeakció egyelőre lekerült a napirendről. A párt külpolitikai lépései nem jelentették a magyar uralkodó osztályokkal való szembefordulást, továbbra is lojálisak maradtak, s ez a magatartás jellemezte politikájukat a proletár érdekek képviseleténél is. A dolgozó tömegek követeléseit a kormánnyal együtt akarták megoldani. így támogatták és a sérelmek orvoslására megfelelő eszköznek tekintették a Tisza-kabinet által 19lti januárjában, a tömegek elégedetlenségének levezetése érdekében létrehozott Munkásügyi Panaszbizottságokat. 1916 első felében az SzDP továbbra is a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállításán tevékenykedett, ismét eredménytelenül; a május 1-i nemzetközi békedemonstráció tervét az Internacionálé nem tette magáévá. Az újabb kudarc csüggedést és elkeseredést váltott ki a párt vezetőinél. A nyári hónapokban a beletörődés, a békés jövő utáni vágyakozás jellemezte a párt politikáját. A háború második évének végén mindkét imperialista táborban a kifáradás jelei mutatkoztak; óvatos kezdeményezések történtek a békekötés és a fegyverszünet megkötése felé. Miután a központi hatalmak helyzete volt kedvezőtlenebb, országaikban éleződött ki leginkább a belső feszültség. A közhangulat változása az SzDP-t is politikai magatartásának felülvizsgálatára kényszerítette. 1916 —1917 fordulóján komoly erjedés indult meg a párt soraiban. A párt vezetőséget az alsóbb szervek — először a háború megindulása óta — élesen bírálták, cselekvésre ösztönözték. Új irányvonal részletes kidolgozására és meghirdetésére azonban ekkor még nem került sor. 1917 tavaszán új kül- és belpolitikai helyzet alakult ki a Monarchiában. A háborús helyzet, a tömegek elégedetlensége, s nem utolsó sorban a februári orosz forradalom hatására az MSzDP szakított korábbi politikai vonalával, ós áprilisi kongresszusán legfontosabb célkitűzését a háború mielőbbi befejezésében, a demokratikus Magyarország megteremtésében jelölte meg. Ezzel lezárult az elméleti pacifizmus, a nemzetközi akcióra várás időszaka, és helyet kapott a gyakorlati pacifista tevékenység. A béke előfeltételének a demokrácia kiépítését tekintették, s ennek első lépését a választójog rendezésében látták; kezdeményezéseikre jött létre a Választójogi Blokk. Békeakciójuk a nemzetközi munkásmozgalomra is kiterjedt, a nagy reményekkel várt stockholmi konferenciára azonban nem került sor. Tisza bukása után a Választójogi Blokk egyes tagjai kerültek hatalomra, ez fokozta a pártnak a demokratikus szabadságjogokért és a választójog megreformálásáért folytatott küzdelmét. Sipos Aladár opponensi véleményében először a disszertáció érdemeit méltatta. A gazdag tényfeltárás mellett legjelentősebb eredményét abban látta, hogy a szerző sok vonatkozásban finomította az MSzDP első világháború alatt folytatott politikájáról adott korábbi értékeléseket, kimutatva: a magyar szociáldemokratáknál a háborúnak a nyugati pártokhoz hasonló támogatása igen rövid ideig tartott, a magyar párt nem egyszerre tért át a szociálsovinizmusról a szociálpacifista vonalra, hanem lassanként. A két évig tartó átmeneti időszaknak két fontos jellemzője volt: a párt vezetőség egyrészt rendkívül sokat fáradozott azért, hogy a II. Internacionálót nemzetközi békeakció kezdeményezésére és vezetésére serkentse, másrészt belpolitikailag nem tett semmit a háború ellen, pusztán a munkásosztályra nehezedő szociális terhek könnyítéséért szállt síkra. Az opponens a tanulmányt elsősorban közgazdasági szempontból bírálta. Kifogásolta, hogy hiányos a disszertáció gazdaságtörténeti megalapozottsága, bár elismerte, hogy átfogó marxista gazdaságtörténeti munka nem áll rendelkezésre. Rámutatott arra,