Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Nevelő Irén kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 407

KRÓNIKA 409 hogy a munkásosztály helyzetének vizsgálata nem eléggé komplex, nem terjed ki az elemzés a munkásosztály helyzetét meghatározó valamennyi főtényezőre, így pl. a munkásosztály relatív helyzetének alakulására, a munka intenzitásának fokozására. Nem helyeselte a „relatív reálbér" kategóriájának használatát. Nehezményezte, hogy a szerző az általa közölt adatokból nem vonja le minden esetben az adódó következtetéseket, nyugodtan le lehet szögezni, mondotta, a háború alatt a munkásosztály helyzete abszolút mértékben is romlott. Kiigazítandónak tartotta Nevelő Irén azon megállapítását, mely szerint a nagyipari proletariátus kialakulása a századfordulóra tehető. Szerinte ez az imperializmus kialakulásával párhuzamos folyamat és időben is korábbi. Egyetértett viszont azzal, hogy a századforduló táján megváltozott az ipari munkásság összetétele, a munkásság többsége nagyipari munkássá lett. Befejezésül Sipos Aladár hangsúlyozta, hogy a disszertáció színvonalas munka, alapjában véve a pozitívumok jellemzik, komoly segítséget nyújt a párt történetének elkészítéséhez is, s ezért javasolta a kandidátusi fokozat odaítélését. Oalántai József opponensi véleményében felhívta a figyelmet arra, hogy a disszertáció a munkásmozgalom történetének eddig homályos szakát dolgozza fel, s így komoly hiányt pótol; a háború előtti munkásmozgalom fonalát köti össze az 1918-as esztendő forradalmi megmozdulásaival. Külön kiemelte a munkásosztály szociális helyzetében beállt változások jól sikerült bemutatását, a háború kitörése utáni első munkásmozgalmak újszerű rajzát, a panaszbizottságok szerepének sokoldalú feltárását. A tanulmány egyik jelentős új eredményének nevezte az SzDP vezetésének a pacifizmushoz való viszonya elemzését, ezen belül is a pacifizmus irányában való ingadozások ábrázolását 1916 — 1916-ban. Áttérve kritikai észrevételeire, az opponens nem a témához tartozónak vélte az uralkodó osztályok egyes csoportjai nacionalizmusának elemzését. Hasonlóképpen nem helyeselte a háború előtti társadalomnak az alapvető osztályviszonyokon túlmenő átfogó felrajzolását. Nem tartotta kielégítőnek a háttér, a hadi helyzet alakulásának, illetve annak a bel- és külpolitikai akciókkal való összefüggésének feltárását. Az opponens megítélése szerint a munkának viszonylag gyengébb része a Választójogi Blokk megalakulásának feldolgozása. Bátrabban lehetne értékelni a Blokk különböző irányzatainak politikai vonalát, különösen az SzDP és a polgári balszárny összefogásának lehetőségét. Ugyancsak gyengén sikerült résznek tartotta a tanulmány historiográfiai fejezetét. Galántai József néhány kiegészítő megjegyzést fűzött az SzDP-nek a világháború kitörésekor bekövetkezett fordulata kérdéséhez, bár alapjában véve egyetértett Nevelő Irén álláspont jával. A szerző valóban helyesen látja — mondotta —, hogy 1914. július 4. és 22. között a párt propagandájában a választójogi propaganda kerül előtérbe. Itt 1 azonban rá kell mutatni arra, hogy nem egyszerűen „becsapódott" az SzDP vezetése, amikor nem vette észre a háborús veszélyt, hanem ez a hiba összefügg a párt általános politikájával, amely a választójogi küzdelmet minden másnál előbbrevalónak tartotta. A Monarchia és Szerbia közötti első katonai összecsapások idején a szociáldemokrata sajtó még nem szociálsoviniszta. A soviniszta uszítás csak a világháború kitörésekor jelenik meg. Nem értett egyet azzal, hogy az SzDP propagandája nem tárta fel világosan a Szerbia elleni támadás igazi osztálycéljait. Összegezve véleményét, az opponens kijelentette, hogy Nevelő írón munkája minden szempontból megfelel a kandidátusi követelményeknek, ezért javasolta a TMB-nek, hogy a szerző részére e tudományos fokozatot ítélje oda. Jemnitz János, reflektálva Galántai József megjegyzésére, kifejtette, hogy a ,,becsapódottság" nemcsak magyar jelenség, hanem általános. A szarajevói merénylet után a háború lehetőségére felfigyeltek, de az utána következő két héten, az ultimátum benyújtásáig a legkülönbözőbb szocialista irányzatok Európa-szerte egyaránt nem tekintették reális veszélynek a háború kirobbanását. Hajdú Tibor hozzászólásában követendő példának állította a disszertáció gazdag tónyanyagfeltárását. Különösen jelentősnek ós újnak értékelte az egyes rétegek sztrájkmozgalmai kölcsönhatásának bemutatását, az 1917-es aratás előtti óhségmegmozdulások kimutatását, általában a parasztmozgalmak figyelemmel kísérését. Hiányolta viszont a munkásmozgalomnak az általános politikai helyzettel való megfelelő összekapcsolását. Így pl. a Tisza bukásával ós az Esterházy-kormány kinevezésével bekövetkező változás elsikkad a tanulmányban, s e miatt a szerző nem tud választ adni olyan kérdésre: mi állította meg 1917 júliusa után a munkásság felfelé ívelő sztrájk- és bórmozgalmát. A politikai viszonyok vázlatos ábrázolása miatt nem teljesen pontos a magyarázat, miért engedték ki a szociáldemokratákat Stockholmba, és miért nem akarták kiengedni a keresztényszocialistákat. Itt utalni kellett volna Tiszának e kérdésben Czerninnel