Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYrAlt KIEGYEZÉS 31 „nemzeti követeléseket" elérni hivatott küzdelemben. Az utóbbi körülményvolt az alapvető oka annak, hogy Ferenc Ferdinánd olyan élesen szembenállt az alkotmánybiztosítékokkal, s hogy harcát még akkor is folytatta, midőn a törvényjavaslatokat a magyar képviselőház tárgyalni kezdte. * Csak utalni szeretnénk azokra a kulisszák mögött zajló cselszövésekre, melyeket a főherceg elsősorban Kristóffy József segítségével folytatott a kiegyezés meghiúsítására, s amit ennek egyik előfeltételéül gondoltak: a magyar koalíciós kormány megbuktatására. Kristóffy visszaemlékezéseiből is ismeretes, miként fogalmazták meg az alkotmánybiztosítékok elleni jól ismert elvet: ,,ha ez a tervezet törvényerőre emelkedik, akkor a magyar király a királynak csak az árnyéka lesz",3 5 s miként küldözgeti a volt magyar belügyminiszter a trónörökösnek a jelentéseket, leveleket, fejtegetve bennük a koalíció elleni magyarországi összefogás — aNéppárttól a szociáldemokratákig — terveit. De a koalíciós kormány ekkor már a Beck-kormány személyében hatalmas szövetségesre lelt, amely minden erejét arra összpontosította, hogy semlegesítse Ferenc Ferdinánd veszélyes befolyását a királyra. Ez a befolyás azzal fenyegetett, hogy az utolsó pillanatban felborítja az oly nehezen elért gazdasági megegyezést. Ugyancsak Kristóffy mondja el, hogyan igyekezett a trónörökös a magyarországi politika szálait Ferenc Józseftől átvenni, miként készült el a magyarországi helyzetről október 25-i memoranduma — melyet Kristóffy állított össze —, s miként maradt eredménytelen a Wekerle-kormány ellen tervezett akció.96 Miután Ferenc Ferdinánd továbbra is kategorikusan ellenezte az alkotmánybiztosítékok elfogadását, Bécsben úgy döntöttek, hogy megkísérlik eloszlatni aggodalmait, személyes találkozást szervezve meg Andrássy gróffal. Beck kezdeményezésére Ferenc József azt tanácsolta a trónörökösnek, hogy fogadja a magyar minisztert, s Ferenc Ferdinánd, aki kategorikusan elzárkózott az elől, hogy magyar politikusokkal kapcsolatba lépjen, főleg pedig a számára gyűlöletes koalíciós vezetőkkel, kénytelen volt engedelmeskedni. Egyébként ez a találkozó, amely a maga idejében nagy visszhangot váltott ki, lényeges eredményekre nem vezetett. A találkozó csupán felszínre hozta a tárgyaló felek álláspontjának összebékíthetetlenségét nemcsak az alkotmánybiztosítékok kérdésében, hanem más olyan kérdésekben is, amelyek Ausztria és Magyarország, továbbá az utóbbi és Ferenc Ferdinánd kapcsolatára vonatkoztak. A trónörökös azt bizonygatta, hogy az ő ellenakciója Andrássy tervezetével szemben állítólag Magyarország érdekeit szolgálja, minthogy a királyi hatalom meggyengülése ugyanúgy, mint az Ausztriával való kapcsolatok meglazulása is, magára Magyarországra is csapást mérne, minthogy egyedül nem elég erős ahhoz, hogy megvédelmezze függetlenségét, és ezért „Magyarországnak arra kell törekednie, hogy Ausztriával egy egységet alkosson".9 7 95 Kristóffy : i. m. 468. 1. 96 Uo. 472—493. 1. 97 Magyar Szemle. XX. köt. 1934. 388—390. 1. A tárgyalás leírását Pethő Sándor publikálta Andrássy naplója alapján.
