Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
32 T. M. ISZLAMOV Andrássy azt javasolta a trónörökösnek, hogy ne ellenezze az alkotmánygaranciák jóváhagyását, ha nem akarja végérvényesen aláásni magyarországi presztízsét, s ha nem akarja elérni, enyhén szólva, a magyarok elidegenedését magától. Egyben Andrássy kifejezte csodálkozását afölött, hogy a trónörökös annyira ragaszkodik az általános választói jog magyarországi bevezetéséhez és támogatja a nemmagyar nemzetiségű polgári pártok magyarellenes tevékenységét. Majd a továbbiakban azt bizonyította, hogy a szlovákokat nem lehetne felhasználni a magyarok ellensúlyozására, minthogy gazdaságilag nem elég erősek és „intellektuálisan nem eléggé fejlettek", ami pedig a románokat illeti, ha hatalomra kerülnének Erdélyben, minden engedmény ellenére arra törekednének, hogy egyesüljenek a román királysággal. Ezért, Andrássy véleménye szerint, a Habsburgok maguk érdekeltek a magyar hegemónia fenntartásában Magyarországon és támogatniok kell Andrássy törekvéseit az általános választójog elleni küzdelmében és a plurális választói jog bevezetésében Magyarországon. Andrássynak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült meggyőznie a trónörököst, aki kijelentette: el van szánva arra, hogy annak rendje és módja szerint bejelentse a maga hivatalos tiltakozását az alkotmánybiztosítékok ellen. Ennek a szokatlan lépésnek az alátámasztására Ferenc Ferdinánd különböző, az uralkodóra nézve egyáltalán nem hízelgő és a magyarokra nézve sértő kijelentést tett. Azt hangoztatta, hogy a magyar miniszterek úgy csikarták ki Ferenc Józseftől az alkotmány biztosítékokhoz való hozzájárulását, hogy „pisztolyt szegeztek a mellének", midőn pihenni készült Ischlbe.98 Más alkalommal, midőn jogtanácsosának, H. Lammaschnak Andrássy val folytatott beszélgetését ismertette, a trónörökös, — konstatálva a császár beszámíthatatlanságát hangsúlyozta, hogy a császár betegsége idején hagyta jóvá Andrássy tervezetét, midőn nem volt abban az állapotban, hogy fel tudta volna mérni lépéseinek jelentőségét.99 Hasonló érveléssel Ferenc Ferdinándnak sikerül az említett tiltakozásnak megnyernie rokonát, a gyengeakaratú Károly Ferenc József főherceget is, a Habsburg-dinasztia jövendő (és utolsó) császárát.10 0 A megfelelő dokumentumot 1908. január 8-án írták alá a legnagyobb titokban a külügyminiszter és Ferenc Ferdinánd két bizalmasa (Clam Martinié gróf és a főudvarmester) jelenlétében.10 1 Arra hivatkozva, hogy az alkotmánybiztosítékok állítólag „megkötik az uralkodó kezét az ország kormányzásában és egyáltalán minden jogától megfosztják", továbbá arra, hogy jóváhagyása idején a császárra nyomást gyakoroltak, Ferenc Ferdinánd törvényteleneknek és érvényteleneknek nyilvánította őket.10 2 Január 15-én a tiltakozás egyik példányát Aehrenthal megőrzés végett átadta az állami levéltárnak, ahol is napjainkig elfeküdt, anélkül, hogy pecsétjét feltörték volna. Kétségtelen, hogy Ferenc Ferdinánd hatalomra kerülése esetén ez a dokumentum gyakorlati politikai jelentőségre tett volna szert, és Magyarország és Ausztria között újabb ellentétek forrásává vált volna. 98 Kiszling : i. m. 105. 1. 99 H. Lammasch. Seine Aufzeichnungen, Sein Wirken und seine Politik. Wien. 1922. 81. 1. 100 Kristóffy: i. m. 423. 1. 101 Ezt a dokumentumot csak 1959-ben találta meg és tette közzé az osztrák állami levéltár levéltárosa, R. Neck. Lásd: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs. Wien. 1959. 121. köt. 433—436. 1. 102 Uo.
