Századok – 1967

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 379

KRÓNIKA 383 szabadságharc bonyolult problémáit nem lehet csak egy forrás — jelen esetben az 1707-es összeírás — alapján vizsgálni, mert más hasonló jellegű források is vannak Rákóczi idejéből (pl. Szabolcs megyében 1704-és 1707-ből, Gömör megyében 1706-bólstb.). Ezután rávilágított arra a szemléleti különbségre, mely a fejedelem, illetve a hadúvárosok álláspontja között fennállt. A korreferátumokra ós hozzászólásokra válaszolva 7í. Várkonyi Ágnes a hajdúkiváltság kérdésében a történelmi előzmények további kutatásának szükségességéről szólt; míg a Habsburg-abszolutizmus és a jobbágyság viszonyának megítélésében azt tartotta perdöntőnek: mit jelentett a jobbágyság számára a Habsburg-abszolutizmus gazdaság- és társadalompolitikájának egésze. Továbbra is tisztázatlanként értékelte a szabadságharc és a nemesség viszonyát, s ebből a szempontból mint további kutatási területet jelölte meg a rendi formák mögött a tartalom feltárását. Rákóczi jobbágypolitikájának jelentőségét méltatva kiemelte: a fejedelem „összegezte az-előző évszázad történelmi tapasztalatait és ezeken túllépve a jövőbe is nyitott kapukat". Az egesz napos ülésszak vitája Köpeczi Béla egyetemi tanár zárszavával ért véget. Ivöpeczi Béla a Rákóczi-szabadságharc történetének kutatása szempontjából az emlékülést hasznos és értékes hozzájárulásként értékelte. Az emlékülés résztvevői 1966. szeptember 26-ón megjelentek a tarpai jubileumi ünnepségeken. A művelődési házban rendezett díszünnepólyen Köpeczi Béla egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora tartott ünnepi beszédet. (Megjelent az Új írás 1966. 12. számában.) Délben került sor Németh Mihály szobrászművész Esze Tamás szobrának leleplezésére. A szoboravató beszédet Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront főtitkára tartotta. Társulatunk nevében Borús József mb. főtitkár helyezett koszorút a szobor talapzatára. Délután a Történelmi Társulat képviselői részt vettek Bajcsy-Zsilinszky Endre sírjának megkoszorúzásában. A tarpai ünnepségekről visszatérőben az emlékülés résztvevői megtekintették a nyírbátori múzeumot ós templomot. A társulati rendezvény harmadik napján került sor a munkácsi kirándulásra. Társulatunk tagjai számára Munkács várának megtekintését a Kárpátontúli Terület és Munkács városának pártvezetősége, valamint a nyíregyházi párt- és állami szervek szívessége — különösen Orosz Ferenc, Gombás Sándor, Horváth Gabriella, Gulyás Emiiné, Lábas Menyhért, Hársfalvi Péter és Gyarmathy Zsigmond — tette lehetővé. A munkácsi kirándulás résztvevői számára nagy élményt jelentett a szabadságharc történetéből ismert helyek megpillantása. Munkács várában Sztyepán Dvorak, a múzeum vezetője és Váradi-Sternberg János egyetemi docens kalauzolták a kirándulás résztvevőit, akik megtekintették a kuruckori kiállítást. A város megnézésével, majd a beregszászi kultúrház meglátogatásával ért véget a Magyar Történelmi Társulat munkácsi kirándulása. A tanári tagozat liirei 1966. november 30-án a tanári tagozat felolvasó ülésén Spira György kandidátus „A magyar negyvennyolc vitás kérdéseiről" címmel tartott előadást. Elemezte Révai József koncepcióját, mely a magyar 48-at nem egyoldalúan nemzeti szabadságharcnak, hanem egyszersmind polgári forradalomnak is minősíti, tehát a nemzeti függetlenséggel egyenrangúként helyezi mellé a jobbágyfelszabadítás kérdését, s rámutatott arra, hogy a magyar forradalom valójában nem nemzeti állam teremtésére irányult. A következőkben azt a kérdést vizsgálta, hogy a Habsburgok ellen megvívandó forradalmi harc csakugyan elengedhetetlen feltétele volt-e Magyarország polgári átalakulásának. Kifejtette, hogy a Habsburgok Magyarországon a belső feudális rendet védelmező hazai erőknek is részét képezték, sőt a legjelentősebbek voltak. Ezenkívül a Habsburgok a belső feudális rend védelmében nemcsak a magyar államhatalomnak az ő kezükben levő eszközeire, hanem birodalmuk egészére is számíthattak. A Habsburg-birodalom gazdasági-társadalmi helyzetéből kiindulva rámutatott az erős központosítás elmaradásának következményeire, s ebből vezette le, hogy a XVIII. század végére a belső feudális rend általános válságának talaján a széthúzó erők általános válságba sodorták a szerkezetének feudális jellegétől szabadulni nem tudó birodalmi rendszert is. A Habsburgok 48-as politikáját vizsgálva kimutatta, hogy a feudális társadalmi viszonyok polgári átalakítása és az államrend liberalizálása terén hajlandók voltak engedményekre, csakhogy ne kelljen engedniök a magyarok önállósodási törekvéseinek. A magyar forradalom elérhető eredményeiről és céljairól több példa alapján megállapította, hogy a ténylegesen elérhető eredmények azoknak a céloknak feleltek meg, amelyeket a magyar liberális nemesség jobbszárnya tűzött maga elé, de ezen eredmények