Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
30 T. M. ISZLAMOV hogy a kiegyezés ideiglenes jellegű, hogy kompromisszum eredménye, célozva arra, hogy a jövőben meg lehet változtatni feltételeit. A parlament folyosóin a kiegyezést a Kossuth-párt egyes képviselői árulásnak bélyegezték s azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek a pártból, és nyílt kampányt indítanak a kiegyezés elfogadása ellen. A koalíció vezetői igyekeztek meggyőzni a közvéleményt, hogy á gazdasági kiegyezés előnyös Magyarország számára. Olyan „eredményekre" hivatkoztak, mint a kereskedelmi és vámszövetség szerződéssel való felváltása és az önálló magyar vámtarifa formális osztrák elismerése. Ezekhez a tényleges, de alapjában lényegtelen engedményekhez viszonyítva a külföldi államokkal való szerződések aláírásánál bevezetett újítás a magyar kormány jelentős fegyvertényének tűnt. Ez abban állt, hogy ezeket a szerződéseket a jövőben nemcsak a közös külügyminiszternek kell aláírnia, hanem Ausztria és Magyarország megbizottainak is. Egyébként ez az újítás bizonyos fokig viszonylagos volt, mert már 1902-ben a cukoregyezmény aláírásakor Brüsszelben is sor került hasonló precedensre. Teljes mértékben egyet lehet érteni Allmayer-Beck-kel, hogy „a magyarok semmi olyat nem kaptak, ami már ne lett volna meg nekik"."3 Az 1907. évi kiegyezés Ausztria számára minden tekintetben előnyös volt, mindenekelőtt gazdasági szempontból; sikerült elérnie a közös kiadások magyar kvótájának 2%-os emelését, a dalmáciai vasútvonalak csatlakozását az ausztriaiakhoz magyar területen keresztül (s az itt szükséges építkezéseket a magyar kormány fizette !), s a cukor-surtaxe állandó meghatározását (225 000 q), ami kb. megfelelt a korábbi behozatal mértékének. A birodalom gazdasági egységének fenntartásával az osztrák uralkodó köröknek sikerült ideiglenesen megszilárdítaniuk a dualizmus rendszerét és meghosszabbítaniuk a Monarchia életét.94 Jó képet vágva a rossz játékhoz, a koalíció vezetői Kossuth Ferenccel az élükön „a nemzeti ügy nagy győzelmét" kürtölték világgá. Az osztrák uralkodó körök nemcsak azt tudták elérni, hogy a legjobban kielégítsék tisztán gazdasági érdekeiket, hanem egy igen fontos politikai eredményt is kicsikartak: megvédték a Magyarországgal való gazdasági és kereskedelmi közösséget újabb 10 esztendőre. • Mint említettük, a gazdasági kiegyezés tárgyalásával egyidejűleg a magyar képviselőház hozzálátott az alkotmánybiztosítékok megvitatásához is, amelyek lényege abban állt, hogy a legfelső közigazgatási bíróság hatáskörének bővítésével hozzá került az a jog, hogy a helyi önkormányzatok és a végrehajtó hatalom közötti konfliktus esetén végleges döntést hozzon és megállapítsa az utóbbi hatáskörét az adott vitás kérdésekben. A megyei és városi önkormányzatok jogot nyertek arra, hogy panaszt emeljenek a miniszterek vagy az esetleg kinevezett királyi biztosok szerintük törvénytelen cselekedetei ellen. Andrássy elképzelése szerint ennek a törvényjavaslatnak kellett biztosítania a parlamentben a gazdasági kiegyezés elfogadását, ennek kellett megszilárdítania a koalíció helyzetét a vármegyékben és kellett átváltoztatnia azokat a koalíció biztos támaszaivá egy, a jövőben folytatandó, 93 Allmayer-Beck: i. m. 183. 1. 94 A kiegyezés egyéb gazdasági kérdésekben is intézkedett (pl. magyarországi bortörvény szigorítása, a tőzsdejáték szabályozása stb.), melyeket itt nem tárgyalunk.
