Századok – 1967

Figyelő - Új kiállításokról (Stier Miklós–Szász Zoltán) 373

FIGYELŐ 375 ban mutatkozik meg, amelyek a XVIII., majd a XIX. század közepi polgári forradalmaknak, a tudományos szocializmus születésének, kialakulásának, a párizsi kommünnek, majd a szocialista világrendszer keletkezésének és fejlődésének időszakát dolgozzák fel. Ezek a tárlók bemutatják a tudomány fejődését, a felvilágosodás és a materialista világszemlélet térhódítását, majd mintegy befejezve a kiállítás első gondolatát, rávilágítanak arra, hogy miként sorvadnak el fokozatosan a vallás társadalmi gyökerei, azaz, hogy a vallás történeti jelenség, amelynek megszűnése máris folyamatban van. Végezetül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a kiállításról csak az elismerés és dicséret hangján beszélhetünk, mert valláskritikai feladatát nem a még mindig szokványos felvilágosodás-kori ateista propaganda mintájára, hanem a tudományos megismerés eszközeivel oldja meg. Eredményesen valósult meg a magas színvonalú gondolati tartalom s a kiállítás adta formai keretek — technikai kivitel — összhangja. Néhány kritikai megjegyzésünk nem kisebbíti, mert nem is kisebbítheti értékét, csupán néhány újabb szempontot szerettünk volna felvetni, hogy ezzel is hozzájáruljunk a végeredményben közös ügy, a népszerű ismeretterjesztés sikeréhez. A Postamúzeum kiállítása A Postamúzeum (Budapest, XII. Krisztina krt. 6 — 8.) nem egészen új, mégis kevéssé ismert technikatörténeti intézményünk. Maga az állandó kiállítás kettős célt szolgál: a hírközlési intézmények — tehát a tágabb értelemben vett posta — gazdaságpolitikai szerepének ismertetése, továbbá a hírközlés fejlődésének technikatörténeti bemutatása. A levóltörténeti kiállítás az írás keletkezésétől a mai levéltípus kialakulásáig mutat be anyagokat, fonalírást, csontkarcolásokat, sumér agyagtábla-másolatot, bambuszköteg, nyírfakéreg, kínai fametszet-utánzatot, papiruszt, arab, görög, római pergamen-tekercseket stb. Ugyanígy nyomon követhetjük a rovásírás egyes formáit, a keleti írószerszámok s az európai íróeszközök alakulását a római ceruzáig, illetve a XVI. századi faragott ludtollig, a papíroskészítést Kínától (kb. 105) Európáig (XII—XIV. sz.). A spanyolviasz „feltalálása" (XV. sz.) után valamelyest egységesebb lesz a levélhajtogatás, a XVII—XVIII. századtól pedig már a posta igyekszik szabványosítani a címzést. Innen veszi eredetét a feladási bélyegző. Az 1840-es évektől már ismert a dátumos bélyegző, a 80-as évektől a betétrendszerű bélyegző. A vasút jelentette a modern posta történetében az első döntő fordulatot, amennyiben a gyors csomag- és levéltovábbítás kérdéseit egy csapásra megoldotta, egyúttal a forgalmat biztonságossá tette. A kiállítás bemutatja a Habsburg-birodalomban feltalált levelezőlap elterjedését. Érdemes megemlíteni, hogy a ,,lev-lap" megjelenési napján (1869. okt. 1.) csak a pesti főpostán tízezer darabot adtak el; négy év múlva 6*/2 milliót kézbesít a magyar posta, 1875-ben pedig megjelent a képeslap is. Ügyes dioráma-sorozat szemlélteti a mai levéltovábbítás menetét a postaládától a címzettig, a hírlap útját a nyomdától az olvasóig. A kiállítás valamelyest érzékelteti, hogy a sajtó végső fokon a posta fejlődésének terméke. — Külön terem ismerteti a távíró kialakulását. Találó dioráma mutatja be az ógörög fáklyástávíró működését. A korszerű optikai távíró a francia forradalom újítása. Ezzel negyven mérföldnyi úton kb. fél óra alatt továbbítottak egy rövid hírt, s 1810-ben így létesítettek pl. állandó összeköttetést Párizstól Milánóig. Hazánkban hasonló rendszerrel kísérletezett a XVIII. század végén Chudy József. Az elektromosság bevezetése a távírásba először akkor hozott kézzel fogható eredményt, amikor az elektromágneses hatást felismerték. Schilling, majd Bain távíróit Morse alakította korszerű berendezéssé; 1844-ben már rendszeresen üzemelt, 1850-ben Magyarországon is bevezették. Hamarosan ismertté vált Hughes betűnyomtató távírója. A kiállítás jól szemlélteti, hogy a telefon felfedezése (1876) nem támasztott komoly konkurrenciát a távírónak, mindkét berendezés párhuzamosan fejlődött. A századfordulón jórészt magyar szabadalomként fokozatosan elterjed a gyorstávíró, mely később lyukszalagos kiegészítést kap. Ettől kezdve elvi változás nem következik be, magát a fejlődést számos modell, illetve távírókészülék szemlélteti. A telefon felfedezését és fejlődését (Edison, Hughes) is szemléltetik. Az új találmány elterjedésében nagy szerepet játszott a telefonközpont bevezetése (Puskás Tivadar), tökéletesítése, a gépi kapcsolórendszer meghonosítása. A rádió fejlődését — nyilván helyhiány miatt — kevéssé részletesen ismerteti a kiállítás, bár a magyar rádiózásról így is átfogó képet kaphatunk. Hasonlóképpen a televíziós átviteltechnika fejlődését is bemutatják.