Századok – 1967

Figyelő - Új kiállításokról (Stier Miklós–Szász Zoltán) 373

374 FIGYELŐ fejezi ki közölnivalóját. Ezt olymódon sikerült a kiállítás rendezőinek elérniök, hogy minden egyes korszakot, amelynek vallását s ekorszakbeli fejlődésót tárgyalják három, egymástól elválasztott részből álló, de egy egységet alkotó, álló tárlószekrényben jelenítenek meg. A baloldali szekrény mindig a korszak termelési viszonyait hivatott bemutatni a gazdasági haladás, az életmód néhány, a kérdéses korszakra legjellemzőbb tárgyi és írásos emlékével. A jobboldali a korszak vallási ideológiájának lényegét érzékelteti, s a középső mindig e vallás s a kor valamelyik, többnyire reprezentáns művészeti, zömében építészeti kultikus alkotását ábrázolja ízlésesen, hűen, szinte művészien elkészített makettok segítségével. A több száz kiállított tárgy egy része az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Közlekedési Múzeum, az Egyetemi Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum emlékanyagából való, másik része pedig színvonalas művészi másolat. A kiállítás mindenekelőtt igen nagy meggyőző erővel bizonyítja, hogy a vallás nem öröktől fogva létező, az emberiséggel együtt született tudatforma, hanem történeti jelenség, amely az ember megjelenése, az ősember több százezeréves fejlődése után, az ősközösségi társadalomban jelentkezett először, primitív formában természetesen, nem kialakult, kész vallásos rendszerben. A korai „vallásos" elképzelések: a vadász-mágia, a totemhit в az animizmus meglétét részben a barlangrajzokból levont következtetésekkel, részben pedig az összehasonlító néprajz remek kiállítás-technikai formában történő ügyes alkalmazásával érzékeltetik a rendezők. Nagyon szép, kifejező reprodukciók elhelyezése biztosítja a figyelem felkeltését, s kiváló magyarázó szövegek adnak kellő útmutatást. Úgy gondoljuk azonban, hogy a korai vallásos elképzelések egyéb ősrégészeti bizonyítékainak — pl. a temetkezés minden kétséget kizáróan túlvilági képzetek meglétét igazoló szokásának — nyomatékosabb bemutatása helyes lett volna. A vitrin aljába tett egyetlen fényképfelvétel fölött elsiklik a szem, s a látogató egy roppant fontos és nagyon érdekes forrásról egyszerűen nem vesz tudomást. Az ősközösségi társadalom anyagi ós szellemi kultúrájának bemutatása után az ókori kelet népeinek osztálytársadalmát elevenítik fel a következő tárlók. Anyag- és gondolatgazdag a dokumentáció, világosan vezeti le a totemizmus maradványaira épülő sokistenhit kialakulását. Éles szemre vall az a tény, hogy az egyiptomi papirusz-tekercsekből kiválogatták azokat is, amelyekben bizonyos vallás-ellenes megnyilvánulások találhatók („Az óletúnt vitája lelkével", „A hárfás énekéből"). „Senki sem tér vissza, aki egyszer eltávozott" — a túlvilág hitének megrendülése ez a motívum, egy fokozatosan erősödő tendencia első állomása, amelynek fejlődésót szintén végigvezeti a kiállítás. Két apróbb megjegyzést tennénk azonban ezzel kapcsolatban. Úgy gondoljuk, korai ezekbe a megnyilvánulásokba az osztálytársadalom tagadását belemagyarázni, mert csak nagyon áttételesen érvényes ez a megállapítás. A másik észrevételünk az lenne, hogy kissé tendenciózus szövegszerkesztéssel a látogató számára az egyiptomi ateizmus túlértékelésére adnak lehetőséget. Egyiptom, Mezopotámia gazdaságának ós hitvilágának emlékei után a palesztinai sémi nomád pásztortörzseknek kitűnően szemléltetett Jahve-hite elevenedik meg a látogató előtt. Jól sikerült az egyistenhit kialakulásának konkrét történeti körülményeit ábrázolni, mintegy előkészítve ezzel is a kereszténység kialakulásának problematikáját. A görög városállamok és Róma rabszolgatartó viszonyait tárgyaló rész egyik igen fontos mozzanata: a kereszténység kialakulása, majd államvallássá válása szintén sikerült egysége az egész kiállításnak. Még a Holt-tengeri leletből is közöl részletet, tehát az időben legkésőbb feltárt forrásokra is támaszkodik a kiállításrendező. Ugyancsak színvonalas, valóban komplex szemléletmódot bizonyít a középkori rész. Legfőbb pozitívuma, hogy sajátos technikával sikerült a gazdasági-társadalmi alap és felépítmény szerves egységét érzékeltetni, s mindezt a leegyszerűsítő sematizmus veszélye nélkül. Sok fontos és nagyon érdekes forrás mutatja be a római katolikus egyház világi hatalmát, a keresztény művészetet, majd az eretnek mozgalmakat, a korai egyház-és valláskritikát. A legfiatalabb világvallásról, az. iszlámról is érdekes tájékoztatást kaphat a néző, bár egy alapvető fontosságú kérdés: e vallás és hallatlanul erős, hódításokra mozgósító erejének összefüggésére nem ad magyarázatot. Méltó helyet kap a továbbiakban az t'ijkorba való átmenet: a reneszánsz, a reformáció és az ellenreformáció története is. Nem válnék kárára a kiállításnak azonban, ha jobban kidomborítaná a reformáció polgári jellegét. Nemcsak Kálvin tanaival kapcsolatban kell rámutatni arra, hogy mennyiben fejezi ki a polgárság érdekeit, hanem fokozottabban kell érvényesíteni e korszak szemléletében Engels értékelését: a reformáció lényegében a polgári forradalmak első felvonása. A vallási mozgalmak bemutatása mellett minden korszakban megfelelő teret kaptak a vallásellenes mozgalmak és filozófiai irányzatok is. Ez különösen azokban a tárlók-