Századok – 1967

Figyelő - Új kiállításokról (Stier Miklós–Szász Zoltán) 373

FIGYELŐ ŰJ KIÁLLÍTÁSOKRÓL . . . Kiállítások Pesterzsébeten A Budapesti Történeti Múzeum "Pesterzsébeti Múzeumában ,,Helytörténet 1865— 1965" címmel a kerület történetének néhány fontosabb részletét jelző dokumentumokból állandó kiállítást rendeztek. A tárlók bemutatják az alapítókat, a település első évtizedeinek néhány jellemző emlékét, majd a betelepülő munkáslakosság között kibontakozó munkásmozgalmat s a pesterzsébeti igen gazdag munkáskultúra emlékeit. Helyes, hogy a rendezők nem feledkeztek meg a helyi kisiparos-mesterek eszközeiről és a város polgárságának mindennapi tárgyairól sem, hiszen Pesterzsébet jelentős kisiparral rendelkező peremváros volt, ahol a kis- és középpolgárság számottevő társadalmi rétegnek számított a múltban. Néhány jól megválasztott használati tárgy tanúsítja, hogy a nagyobb méretű városiasodás megindulásáig, a századforduló időszakáig Pesterzsébeten is jelentős volt a falusias életforma. A terem közepén húzódó tárlósor a helyi újságok számos eredeti példányával ismerteti meg a látogatót. Majd az első világháború s az ellenforradalmi korszak bemutatása következik — véleményünk szerint szegény anyaggal, túlságosan is leegyszerűsítve, csupán a legelesettebbekről, a nyomornegyedekről téve említést. Az I utolsó tárlók a helyi sportmozgalom és a különböző egyesületek gazdag emlékanyagát sorakoztatják fel, s végül a helyi írók, költők munkásságával, könyveivel és különböző kiadványaival találkozhat a látogató. Kétségtelen, hogy a kiállítás Pesterzsébet fejlődésének több jelentős speciális vonását megragadja. Jól tükrözi például, hogy Erzsébetfalva fejlődése kimondottan a hazai, pontosabban a fővárosi kapitalizmus fejlődésének, a főváros ipari centrummá alakulásának függvénye. Az 1890-ben még gyér lakosságú, még nem is önálló község lélekszáma — betelepülés útján — akkor emelkedett számottevően, amikor kiépítették a HÉV ráckevei vonalát, s így közvetlen közlekedési kapcsolatba került a fővárossal, majd pedig akkor, amikor a környékbeli nagy gyárak (Weisz Manfrédé például) felépültek. (Lakóinak száma: 1890-ben 4754, 1910-ben már 31 000.) Kétségtelen, hogy a kiállítás többé-kevésbé plasztikusan mutatja be a kerület fejlődésének egyéb számos sajátos vonását, mindezek ellenére meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kiállítás csak részben valósítja meg célját. Ennek okait a következőkben látjuk: A láthatóan gazdag anyag erősen szubjektív szempontú válogatásában, rendkívül kis helyre történt összezsugorításában, s olykor ömlesztett állapotra emlékeztető tálalásában. (Egy egész tárló-szekrényt példuál inflációs pénzek foglalnak el. Bár az az időszak, amelyre ezzel emlékezteti a látogatót, valóban súlyosan érintette Pesterzsébet lakóit is, azonban ez nem helyi specialitás, s nincs szükség ilyen mérvű dokumentálására.) Űgy érezzük továbbá, hogy nem sikerült a rendezőknek megtalálniok azokat — az anyagból egyébként jól kitapintható — periódusokat, amelyeket megkülönböztetve, világos szerkezetűvé tehették volna az egész kiállítást. A város története ugyanis — legalábbis a kiállított anyag erről győz meg — főbb vonalaiban követi a főváros történetét, így annak periodizációját jól lehetett volna alkalmazni még akkor is, lia a város életének különböző jelenségeit (munkásmozgalom, dalosmozgalom, műkedvelő színjátszás, kismesterségek, sportmozgalom stb.) tematikus rendben óhajtották bemutatni az elmúlt száz év egészében. * Egészen más benyomásokkal távozhat azonban a látogató a múzeumból, ha megnézi a legújabb kiállítást, melynek címe „Korok és vallások". Nagyszabású vállalkozás, hazánkban ez az első olyan vallástörténeti kiállítás, amely komplex módszert alkalmazva az emberi társadalom gazdaság-, vallás- és művészettörténetéből egyszerre merítve