Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

370 FOLY <3 IRATSZEMLE VIERTELJAHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1966. 1. szám. - KLAUS SCHWABE: AZ össznémet annexionizmus eredete és elterjedése a német professzori karban az első világháború idején (105—• 138. 1.) azt a folyamatot világítja meg az értelmiségi beadványok tükrében, amely az 1913-ban még nacionalizmusellenes, az Össznémet Szövetség imperialista célkitűzéseitől nagyrészt érintetlen német professzori kart két évvel később, 1915 nyarán a szélsőimperialista annexiós tervek útjára, az „össznémet" politika kalózlobogója alá vezérelte. Az„össznémet" politika lényegét a szerző a gyarmati helyett az európai (keleti—nyugati) terjeszkedésben és a leigázott lakosság jogfosztott helyzetbe kényszerítésében jelöli meg. Az Össznémet Szövetség és a mögötte álló nehézipari körök a háborús győzelmek nyomán terjedő annexiós hangulatot és a belpolitikai Treuga Deit ügyesen kihasználva, fokozatosan nyerték meg a professzorokat a maguk hódító politikája számára. A R. Seeberg berlini teológus által 1915 nyarán tető alá hozott, az össznémet programot magában foglaló emlékiratot rövid idő alatt 1347-en írták alá, köztük 352 professzor. A Bethmann Hollweg kancellárt támogató, H. Delbrück által kezdeményezett, a szociáldemokratákkal való egység fenntartására törekvő ellenmemorandum elvi gyöngeségét mutatja, hogy csupán a nyugati hódítások gondolatát utasította el határozottan, a keletiekét nem; hatástalanságára jellemző, hogy mindössze 191-en írták alá. — JOHANN AUER: Hitler két bécsi tartózkodása címen (207 — 208. 1.) Hitler 1921. december 28-i és 1922. június 17-i bécsi tartózkodásáról és két osztrák nemzeti szocialista gyűlésen való felszólalásáról számol be. — A dokumentációs rovatban H. R.: Wilhelm St neide ezredes címen (209 — 223.1.) G. van Roon bevezető tanulmányával közreadja a német ellenállási mozgalom Goerdeler köréhez tartozó, a német történeti irodalomban eleddig ismeretlen ezredesnek a holland ellenállási mozgalommal való összeköttetésére vonatkozó 1942 — 44. évi holland dokumentumokat, A kapcsolat felvételének célja a megseállt Belgium és Hollandia visszavezetése volt a függetlenség és a demokrácia útjára a Hitler-ellenes összeesküvés sikere esetén. A holland emigráns kormány negatív álláspontot foglalt el az akcióval kapcsolatban, s csak későn, az 1944. július 20-i puccs után mutatott érdeklődést iránta. Staehle ezredes ekkor már fogságban volt. 1945. március 16-án két évi fogságra ítélték, közvetlenül a vereség előtt, április 23-án pedig tarkólövéssel kivégezték. 1966. 3. szám. — MARTIN BROSZAT: Fasizmus és kollaboráció Kelet-közép-Európában a világháborúk között (225 — 251. 1.) nem tartván kielégítőnek a fasizmus német vált ozatára ós a totalitarizmus ideológiájára korlátozódó tudományos kutatást, a fasizmus kelet-középeurópai megjelenési formáit és a német fasizmussal való összeszövődését nyomozza. A közös elvi alapokat a nacionalizmusban, a nemzetiségi és a határproblémák rendezetlenségéből eredő revizionizmusban, a szovjet- és a kommunistaellenességben, az antiszemitizmusban, és nem utolsósorban a kelet-közép-európai államok ingatag belpolitikai rendszerében találja meg, amely ezekben az országokban — az egyetlen Csehszlovákia kivételével — részben már a 20-as években, de főként 1934 — 38 között a demokrácia összeomlására és a fasiszta berendezkedésre vezetett. A továbbiakban a szerző a német és a kelet-középeurópai fasizmusok együttműködésének történeti fejlődését vizsgálja. Szerinte a német fasizmus csak akkor szánta el magát a radikális fasiszta csoportok támogatására, ha a mérsékeltek már leszerepeltek, ill. ha nem akadt más a csatlós szerep vállalására. — BR. KARL OTMAR V. ARETIN: Kaas prelátus, Franz von Papén és az 1933-i birodalmi konkordátum (252 — 279. 1.) meggyőző bizonyítékát nyújtja annak, hogy az 1933. július 20-i német konkordátum elsősorban nem a Vatikán, még kevésbé a német püspöki kar kezdeményezésére, hanem Papén és Kaas prelátus, a katolikus Centrum elnöke raffinált diplomáciai összjátékából született meg. Éjinek sikerült leszerelnie a Vatikán és a német püspöki kar ellenállását különösen a papok politikai tevékenységét eltiltó, a Centrum halálra ítélésével egyértelmű 31. §-sal kapcsolatban, s elhitetni velük, hogy az uralomra jutott nemzeti szocializmus törvényhozásában nem fog összeütközésbe kerülni a katolikus társadalomtan i felfogással. Kaas prelátus a tárgyalások alatti magatartásával előkészítette saját pártja nácik által való gleichschaltolását is. Nem csoda, hogy a konkordátum megkötésére vezető tárgyalásai után sohasem mert többé Németországba visszatérni. Nem sokkal a konkordátum aláírása után ennek a nácik részéről való sorozatos megsértése miatt vatikáni részről is heves szemrehányásoknak volt kitéve. — HEDWIG MAIER: Az SS és 1944. július 20. (299 — 316. 1.) arra a meglepő következtetésre jut, hogy az SS magasabb vezetősége — Himmlert is beleértve — pontos tudomással bírt a Hitler-ellenes összeesküvés tervéről, a részvevőkről, az összeesküvők politikai elképzeléseiről. Ennek ellenére sem lépett