Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

FOLYÓIB.ATSZEMLE 371 közbe, mert már meg volt győződve a háború kilátástalanságáról, s éltette a hiú remény, hogy az összeesküvés segítségével, Hitler nélkül át tudja menteni magát az új rendszerbe. Sőt az összeesküvők maguk is kapcsolatba léptek az SS-szel abban a számításban, hogy a hadsereg vonakodása esetén az SS-szel is megvalósíthatják tervüket, utána pedig félreállítják, ill.felszámolják. — A dokumentációs rovatban REINHARD KÜHNL: A nemzeti szocialista balszárny programjának kérdéséhez: Az 1925— 26-i Strasser-program (317 — 333. 1.) gondos bevezető tanulmány után közli a Berlinben előkerült, jelenleg a koblenzi szövetségi levéltárban található programtervezetet, összehasonlítva azt a nemzeti szocialista párt 25 pontból álló hivatalos programjával. Az összehasonlításból kiderül, hogy mind bel-, mind különösen külpolitikai szempontból sokkal kisebb a különbség az észak-nyugati, baloldalinak, proletárnak és szovjetbarátnak minősített Strasser- és az ezzel ellentétben álló müncheni szárny között, mint ahogy ezt eddig feltételezték. A programtervezet utópisztikus kispolgári-paraszti jellege félreismerhetetlen. — B. MITTEILUNGEN DES INSTITUTS FÜR ÖSTERREICHISCHE GESCHICHTSFORSCHUNG 1966. 74. köt. 1—2. füzet. — OTTO KRESTEN: Kiemelt oklevélírás a késő antikban és a korai középkorban ( 1 — 50. 1.) azokat a különleges írásformákat vizsgálja, amelyeket a császári, pápai, tartományi közigazgatási hatóságok oklevélkiadásuknál részint hitelesség, részint tekintélyi okokból a tárgyalt időszakban használtak. Ezek közül a késő ókori császároktól használt litterae caelestes és az egyiptomi, itáliai gestajegyzőkönyvekben szereplő scrittura iniziale egyaránt a régebbi római kurzív írásra, az ún. maiuscula kurzívra megy vissza, míg a késő antik tartományi hatóságok által használt litterae officiates, a litterae communes, éppenúgy, mint a bizánci, a pápai, a Meroving királyi és a Karoling császári oklevelek kisebb-nagyobb változtatásokkal (nyújtás, kerekítés, egyes betűelemek kiemelése) ugyan, de világosan felismerhetően az újabb római kurzív írást, az ún. minuscula írást követik. A folytonosság tehát a késő antik és a korai középkor között ezen a területen is töretlen. — PAUL ULBLEIN: Néhány középkori bécsi teológus élettörténetéhez (95 — 107.1.) megállapítja, hogy a VI. Orbán pápa 1384. február 20-i bullájával óletrehívott bécsi hittudományi kar tanári kara — más fakultásokkal ellentétben •— kótharinadrészben világi papokból került ki, s csak egyharmad részben szerzetesekből. A világi papok közé tartozott az 1368 körül született Nikolaus von Dinkelsbühl, aki gondolati eredetiség és kielégítő rendszerező képesség nélkül írt számos, elterjedt munkájában már a hanyatló skolasztikát képviseli. A tanulmányíró Alois Madre közelmúltban megjelent Dinkelsbühl-életrajzával kapcsolatban helyesbítéseket és kiegészítéseket közöl a neves bécsi teológus életrajzával, műveivel, könyvtárával kapcsolatban. Dinkelsbühl kor- és kartársa volt Peter von Pulkau, aki irodalmi tevékenységével ugyan nem éri el Dinkelsbühlt, de jelentőségében mégis fölébe emelkedik a konstanzi zsinatról írt jelentőseivel, amelyen egyébként egyetemét képviselte. Róla Dieter Girgensoím írt monográfiát. A szerző ehhez a munkához is helyesbítéseket, kiegészítéseket fűz, főként a művek tekintetében. Megállapítja pl., hogy Peter von Pulkau nemcsak Petrus Lombard us híres Sen tentiae műve I., hanem II. és III. kötetéhez is írt polemizáló kommentárokat. — HELMUT FEIGL Alsó-Ausztria közép- és újabbkori történetének 1945 — 1965 közti (118 — 166. 1.), WERNER KÖFLER pedig Tirol történetének 1953 —1965 közt gyarapított újabb irodalmáról (167 —186. 1.) közöl összeállítást. — B. DER DONAURAUM 1966. 1-2. szám. -SURÁNYI-UNGER TIVADAR: A délkelet-európai tervgazdaság alapproblémái (1 — 22. 1.) a szocialista országokban végbemenő gazdaságirányítási reform fő kérdéseivel és egyes jellemző vonásaival foglalkozik. Nincsen szó a szocialista országok gazdasági-társadalmi rendje megváltoztatásáról, hanem csupán ennek hatékonyabbá tételéről. — HUGO HANTSCH: Metternich és a nemzetiségi kérdés c., vitával kiegészített előadásában (51 — 63. 1.) részben új anyag alapján azt bizonyítja, hogy Metternichnek forradalmat és „nemzeti imperializmust" elítélő s mindkettőben az európai egyensúly fő veszedelmét látó politikája a Habsburg-monarchia egységes politikai irányítása mellett nem zárta ki — különösen Olaszország, Uliria, Galícia, Lodoméria és Magyarország esetében — az ún. helyi nacionalizmusok érvényesülését, amelyek elsősorban a kultúra és a közigazgatás terén jelentkeztek. Mire azonban ezek kibontakozhattak volna, a polgári nemzeti forradalmak már túlhaladtak rajtuk. •— FELIX ERMACORA: A kisebbségvédelem a dunai államok második világháború utáni békeszerződéseiben c., szintén vitától kísért tanulmányában (64 — 67. 1.) kísérletet tesz a dunai államok kissé tágan értelmezet,t 24*