Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYrAlt KIEGYEZÉS 29 Kossuth és hívei pedig nyilvános beszédeikben a gazdasági önállóságról mint olyan eszközről beszéltek, amely egyedül képes megmenteni minden bajtól és nyomorúságtól. Kossuth hozzájárult a kvóta felemeléséhez, mint mondotta, „elvi álláspontja ellenére, amelyet továbbra is fenntart". Ezzel együtt Kossuth azzal indokolta meg az osztrák kormány követelésének elfogadását, hqgy az utóbbi kész elfogadni az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozó magyar előterjesztést. Andrássy belügyminiszter még világosabban és határozottabban nyilatkozott. Kijelentette, liogy „a kiegyezést egészében jónak" tartja, ugyanakkor a kvóta kérdésében azt javasolja, hogy tegyenek engedményt, minthogy meg van róla győződve, hogy enélkül nem lehet megkötni a kiegyezést. Andrássy megismételte minisztertársának a „gazdasági katasztrófára" vonatkozó érveit, hozzátéve, hogy az ország gazdasági helyzetét igen súlyosnak tartja. Véleményét teljes mértékben osztotta Darányi földművelésügyi miniszter, aki azt követelte, hogy a határozatot „még ma fogadják el, mert nincs idő a halogatásra".8 8 A horvát-szlavon miniszter javasolta a kiegyezés megkötésének meggyorsítását, „kedvező befolyást" remélve ettől az aktustól „az ottani pohtikai viszonyokra". Apponyi vallás- és közoktatásügyi miniszter és az igazságügyminiszter teljes egészében csatlakoztak Kossuth álláspontjához. Wekerle véleménye szerint — aki utolsóként szólalt fel, „hogy ne befolyásolja minisztertársait a véleménynyilvánításban" — a kiegyezés hiánya nemcsak pénzügyi, hanem politikai válságra is vezetne.8 9 Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a minisztertanács egyöntetűen hozzájárult ahhoz, hogy a miniszterelnök, a kereskedelemügyi és a földművelésügyi miniszter teljesítsék az osztrák kormánynak a kvóta 2%-os felemelésére vonatkozó követelését, s ezen az alapon írják alá a szerződést Ausztriával, „figyelembe véve annak sürgősségét az ország gazdasági helyzete szempontjából".90 A kiegyezést október 5-én sikerült létrehozni, szövegét mégis csak 16-án tették közzé, amikor a megfelelő törvényjavaslatok szövegét hivatalosan a két parlament elé terjesztették. A magyar parlament elé terjesztették ezzel egyidejűleg Andrássynak az alkotmánybiztosítékokról szóló törvénytervezeteit is. Ezzel a koalíciós kormány nyilvánvalóvá tette, hogy arra törekszik, hogy leszerelje a függetlenségi párt „elég tekintélyes részének" szembenállását a kiegyezés jóváhagyását illetően.9 1 Annak ellenére, hogy a kiegyezés híveinek kezében az alkotmánybiztosítékok formájában hathatós ütőkártya volt, a gazdasági kiegyezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása december közepéig elhúzódott és nem sokkal az előtt ért véget, hogy lejárt a közös gazdasági ügyekre nézve kötött ideiglenes szerződés határideje. A jelentékeny gazdasági engedmények a parlament sok tagja számára nóvumként hatottak, s ezért Wekerle beszéde a képviselőház első ülésén a képviselőkre igen kedvezőtlen benyomást gyakorolt s „igen fagyos fogadtatásra lelt, amely viharos felháborodásba csapott át", midőn az előadó említést tett a kvóta felemeléséről.92 A megmentő szerepében ismét a függetlenségi párt vezetősége, s közte Kossuth lépett fel, aki igyekezett meggyőzni híveit, 88 Uo. 89 Uo. 90 Uo. 91 AVPR. Politarhiv. 1907. 681. ő. e. 140. 1. Stralborn mb. főkonzul budapesti jelentése okt. 10-ről. 92 Uo. 157. 1. Okt. 20-i jelentés.
