Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

366 FOLY <3 IRATSZEMLE kötelékek és a politikai folyamat a forradalom-elôtti Oroszországban: a zsidó Bund esete (331 — 360.1.) a modernizáló államokban található nemzeti, faji és vallási kisebbségek szeparációs törekvéseit és az ezzel ellentétes beolvadási tendenciákat vizsgálják, végigkövetve a Bimd történetét. Tárgyalják a zsidó közösségek vezetőinek személyét, képzettségét, a fiatal zsidó értelmiség radikalizálódását és szerepüket a zsidóságon belül, a Bund jelentőségét a zsidó kultúra és a jiddis nyelv fejlesztésében, pozícióját az OSzDMP-on belül. A Bund fejlődésének fő kérdése az volt, hogy kulturális (szegregáló, hagyományőrző, konzervatív), vagy politikai (integráló, forradalmi) mozgalommá fejlődjék, — mindez párosulva a zsidó tőkések és munkások ellentétével. Foglalkoznak a Bund sorsával 1917 után, főleg a lengyel szervezet jelentőségével, baloldaliságával. — ALAN С. BECKMAN: Rejtett elemek a határ-elméletben (Frontier Thesis) : a pszichoanalízis alkalmazása a historiográfiára (361 — 382. 1.) összefoglalja a Fr. J. Turner híres olinéletéről (a szabad földek léte és az állandó nyugati irányú terjeszkedés magyarázza az amerikai fejlődés különleges voltát) napjainkig folytatott polémiát. A szerző Turner elméletében legendát, mítoszt lát és megkísérli az elmélet keletkezését összefüggésbe hozni Turner magánéletének eseményeivel. — J. O. THE ECONOMIC HISTORY REVIEW 1965. 3. szám. 18. köt. — D. M. METCALF írásában azt vizsgálja, milyen méretű volt a pénzforgalom Anglia történetének angolszász, VIII—XI. századi korszakában (475—482. 1.). Bár számításai hozzávatőlegesek, nagyjából megegyeznek más kutatók eredményeivel: míg a lakosság ezidőben kevesebb, mint egy millió, a forgalomban levő pénzérmék 10 és 30 millió között mozogtak. Vizsgálatainak körét kiterjeszti arra a kérdésre is, hogy a X. ós XI. századbeli, előbb 6, utóbb 3 évenként ismétlődő „renovationes monetae" hoztak-e változást a pénzforgalomban vagy sem. A XIII—XIV. századi angliai pénzforgalomra már pontos adatok állnak rendelkezésre, ugyanis Anglia az egyetlen ország, ahol a pénzverdék teljes összegezései fennmaradtak. — R. S. SCHOFIELD a vagyon földrajzi megoszlását igyekszik megállapítani Angliában az 1334—1649-es időszakra vonatkozóan (483 — 510. 1.). Alapul véve és kritikailag értékelve az adózási adatokat, vitába száll E. J. Buckatzsch eredményeivel, melyek szerint a középkortól a XVII. századig a vagyon földrajzi megoszlása igen figyelemreméltó módon nagyjából azonos maradt. — Schofield egy cikk keretében csak vázolni tudja ennek a megállapításnak tarthatatlanságát. Bár az adózás adatai vidékenként és időszakonként hiányosak, elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a vagyon földrajzi megoszlásának változásaira a korai XIV. századtól a XVI. századig. Hogy milyen gazdasági tényezők húzódnak meg e változások mögött, ós hogy milyen méretűek voltak e változások egyes megyékben, egyes időszakokban, arra sok kis területre (főleg a városiasodó területekre) vonatkozó résztanulmány összegezése adhatna csak kielégítő feleletet. — H. KAMEN a spanyol inkvizíció gazdasági hátteréről írt tanulmányában (511—525. 1.) hangsúlyozza, hogy inkábh kérdéseket kíván feltenni, mint megválaszolni azokat. Feltűnően hiányos a spanyol inkvizíció gazdasági alapját és funkcióit tárgyaló irodalom. Általában nagy a tájékozatlanság az inkvizíciónak mint gazdasági intézménynek a jelentőségéről, szerepéről. A szerző főképpen azt a kérdést kutat ja, hogy az inkvizíció által üldözöttek vagyonának elkobzása mennyire fékezte a városi burzsoázia prosperálását ós általában mennyiben hozható az összefüggésbe a spanyolországi gazdasági élet hanyatlásával ós a kialakuló kapitalizmus folyamának lelassulásával.— S. D. CHAPMAN a közép-angliai XVIII. századi gyapotfonó-ipar átmenetének útját kíséri végig a gyárrendszer kialakulásáig (526 — 543. 1.). Ácikk fontos adalék az angol ipari forradalom, azon belül a fonógépek (Hargreaves, Arkwright) elterjedésének és felhasználásának történetéhez. — Két tanulmány foglalkozik a XIX. századi angol gazdaság- és társadalomtörténet egy lényeges részletkérdésével, a gabonatörvényeket hatálytalanító 1846-os törvénnyel. D. C. MOORE írása — főleg e kérdéskomplexum gyakorlati vonásait tolva előtérbe — a gabonatörvónyek, illetve azok visszavonásának a mezőgazdaságra gyakorolt hatását ismerteti és elemzi (545—561. 1. ). S. FAIRLIE pedig újból vizsgálat alá veszi azt a lezártnak tekintett és a kérdés kutatói által általánosan elfogadott tételt, amely szerint a gabonatörvények körüli vita tulajdonképpen értelmetlen volt, a földbirtokosok és gyárosok közt dúló harc szimbólumának tekinthető (562 — 575. 1.). Fairlie kimutatja, hogy 1838-ig valóban volt alapja a vitának, ugyanakkor arra is meggyőzően utal, hogy inirc a megoldás ideje — e gabonatörvónyek hatálytalanítása — eljött, az európai gabonapiac helyzete alapvetően megváltozott: a bőség helyett a kínálat hiánya adta a problémát. — H.