Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

FOLYÓIBATSZEMLE 365 ját a további választójogi reformoknak, azaz milyen politikai tényezők játszottak közre abban, hogy a reformok után — még 26 esztendős joggyakorlat után is — 1911-ben a felnőtt lakosság 40%-a nem szerepelt a választójegyzékeken. — T. RANGER az 1900 és 1939 közti időszakban a közép- és kelet-afrikai oktatásnak afrikai ellenőrzési kísérleteiről szóló cikkében (57 — 85.1.) kapcsolódik a Past and Present korábbi számaiban a XVII. századi oktatás és politikai történet kapcsolatáról szóló vitához. Hasonlóan a XVll. századi Angliához, a XX. századi Afrikának is megvolt az „oktatásügyi forradalma", ismeri a „művelt" emberek problémáját, akik nem akarják már tovább tűrni a vezetést, illetve a felülről jövő „rossz" vezetést; megismerve az „elidegenedett értelmiségiek" kérdését is, azoknak az embereknek a problémáját, akik túl szűknek és kicsinynek érzik életcéljaik kielégítése szempontjából az új afrikai létesítményeket. Bármilyen következtetéseket vonnak le a XVII. századi angol oktatásügy és politikatörténet egymásrahatásából a történészek, afrikai vonatkozásban ez az összefonódás, egymásrahatás kétségtelen. Afrika politikai történetének historikusai az afrikai nacionalizmussal foglalkozva, tanulmányaikban központi helyet adnak e kérdésben az iskolák szerepének. A szerző az afrikai „oktatásügyi forradalom"-nak független vonalát igyekszik bemutatni, azaz az afrikaiak által óletrehívott missziós iskolák tevékenységét eleveníti fel, melyek a kormány nyomása ellenére akarták érvényesíteni elképzeléseiket az oktatás hosszú folyamatában. Erőfeszítéseiket az uralkodó anglikán oktatási rendszer ellen küzdő katolikus írekéhez vagy szektárius walesiekéhez lehet hasonlítani. A szerző szerint kutatásai nemcsak a XVII. századi angliai kérdések megértéséhez szolgáltatnak adalékokat, hanem a megoldáshoz segítik a XX. századi afrikai politikai fejlődés számos kérdését is. — A Vita- és Szemle rovatban találjuk J. Z. TITOV tanulmányát a XIII. századi angliai nyomásos rendszerről (86 — 102. 1.), G. R. ELTON hozzászólását a Tudor-korszak történetírásának forradalmáról (103 — 109. 1.), CH. HILL megjegyzéseit a XVI—-XVII. századi tudomány-, vallás- és társadalom-vitához (110 — 125. 1.) és G. E. AYLMER értékelő szemlecikkét L. Stone: „The Crisis of Aristocracy 1558 — 1641" с. (Oxford, 1965) nagyszabású művéről (113 —125. 1.). — H. COMPARATIVE STUDIES IN SOCIETY AND HISTORY 1966. 8. köt. 3. szám. — KENNETH E. BOCK: AZ antropológia össze-hasonlító módszere (269 — 280. 1.) a Turgot, Comte, J. S Mill, H. Spencer, Morgan, Darwin és követőik révén a XIX. században kialakuló elméletet foglalja össze, amely szerint az emberiség története egyenes vonalú, folyamatos fejlődés az európai formák, intézmények felé, az emberi társadalom természetében potenciálisan bennerejlő tényezők eredményeként; a ma élő fejletlenebb népek csupán még egy korábbi lépcsőfokra értek el, így életmódjuk, szokásaik híven tükrözik a fejlettebb népek korábbi viszonyait. Ezt az elméletet azóta sokan támadták, ma már legfeljebb nagy általánosságban fogadják el, történelmünk korábbi szakaszait nem lehet megismerni egyedül az összehasonlító módszerre támaszkodva, szükség van a konkrét történeti elemzésre. Ahogyan Maitland mondta, „lassanként az antropológiának választania kell, hogy történelem lesz — vagy semmi". — H. W. TURNER (281 — 294. 1.) a különféle afrikai vallási mozgalmakat, szektákat vizsgálja, ezeken belül az összehasonlító módszer lehetőségeit. A szerző elveti e mozgalmak közös társadalmi alapjait és önálló vallásos jellegüket hangsúlyozza. Tanulmányozásuk — a szerző szerint — csak vallástörténeti, teológiai alapon történhet. — HERBERT S. KLEIN: Anglikanizmus, katolicizmus és a néger rabszolga (295 — 327.1.) az angol ós spanyol gyarmati rabszolgaság különbségeit vizsgálja, a kubai és virginiai viszonyok összehasonlításával. Álláspontja szerint Kubában a katolikus egyház — ellentétben az anyaországban a mohamedánok, zsidók és protestánsok iránt tanúsított intoleranciával — a néger rabszolgákat befogadta, nagy segítséget nyújtva nekik munkakörülményeikben, magánéletükben (házasság, család elismerése) és önálló kultúrájuk kialakításában, előkészítve későbbi integrálódásukat a társadalomba. Ezzel szemben Virginiában az anglikán egyházat a fehér rabszolgatartók alkották', akik gazdasági meggondolásból ellenezték a kereszténységnek a négerek és indiánok közötti terjesztését. A függetlenség kivívása után létrejött protestáns egyházak is alkalmazkodtak a hívők érdekeihez. — ELSAV. GOVEIA hozzászólásában (328 — 330. 1.) kétségbevonja a latinamerikai rabszolgaságról festett kép rószaszínű voltát. Nein a katolikus vallás volt a szelídebb, hiszen a katolikus francia Nyugat-Indiákon a rabszolgák helyzete igen súlyos volt, és Kubában is jelentősen rosszabbodott a nagy ültetvények kialakulása után. A négerek helyzetét arányuk ós a gazdálkodás jellege, nem pedig vallásuk határozta meg. — CHARLES Е. WOODHOUSE és HENRY J. TOBIAS: ősi