Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
28 T. M. I5ZT.AM0V részéről nyújtott jutalmat annak fejében, hogy engedékenynek bizonyult a kiegyezésről folytatott tárgyalások során. Ferenc Ferdinánd igyekezett meggyőzni mind az osztrák kormányelnököt, mind a külügyminisztert arról, hogy az alkotmánybiztosítékokról szóló törvény életbe lépése esetén „az uralkodó Magyarországon megszűnik uralkodó lenni", s hogy ő, Ferenc Ferdinánd „nem tűrheti, hogy Őfelsége kezét, majd az én és valamennyi utódom kezét mindörökre megkössék csupán csak azért, mert ez egy magyarországi kis csoport hazaárulónak így tetszik".85 Az osztrák kormány azonban más véleményen van és nemcsak a kiegyezés megkötése miatt, hanem azért is, mert nem talált egy megfelelő „erős embert", aki a magyar kormány élére állhatna és a győzelem reményével vezethetné a küzdelmet a koalíció ellen. Ugyanakkor a kormány szívesen felhasználta Ferenc Ferdinánd hajthatatlan álláspontját, iiogy Andrássyt és a magyar minisztereket zsarolja, fenyegetve őket a trónörökösnek a tárgyalások menetébe való közvetlen beavatkozásának veszélyével. A fenyegetés használt, és szeptember végén Andrássy hozzájárult ahhoz, hogy tervezetébe felvesz „bármely elfogadható változtatást" (szeptember 24.). Két hét múltán pedig befejeződtek a tárgyalások a gazdasági kiegyezés tárgyában, amelynek tervezetét — jóváhagyás végett — mind a két országban 1907 októberében terjesztették az országgyűlés elé. Az egyik leglényegesebb változtatás abban állt, hogy a helyi önkormányzati szerveket kötelezték arra, hogy minden körülmények között hajtsák végre a katonai hatóságok mozgósítási rendelkezéseit és parancsait. Az osztrák-magyar tárgyalások befejezése A mind a két országot érdeklő kérdésekben való megegyezés október 6-ra jött létre, s ugyanezen a napon fejezték be az utolsó, legélesebb és gazdasági tekintetben a leglényegesebb kérdésben az érdekek egyeztetését: a kvóták kérdésében is. Végérvényesen az osztrák fél azon kívánságának kielégítésére, hogy az összbirodalmi kiadásokban a magyar részesedést emeljék fel, a magyar minisztertanács ülésén került sor, amely 1907. október 5-én zajlott le. Abban az esetben, ha Magyarország megtagadná a hozzájárulását a kvóta 2%-os emeléséhez, a Beck-kormány azzal fenyegetőzött, hogy megszakítja a tárgyalásokat, fenntarva magának azt a jogot, hogy valamennyi gazdasági kérdésben szabadon rendelkezhetik, kivéve a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződéseket.8 6 így a magyar kormány válaszút elé került: magára vállalja-e a felelősséget a katonai költségek miatt úgyis magas adóterhek további növeléséért, vagy pedig kockáztassa meg az Ausztriához fűződő gazdasági kapcsolatok megszakítását. Elsőnek Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter szólalt fel, annak a Függetlenségi Pártnak a vezetője, amely állandóan azt hirdette, hogy ki kell harcolni Magyarország gazdasági önállóságát. Most azonban kijelentette, hogy bármilyen nehéz lenne is a kvóta 2%-os emelése, súlyosabbnak ítéli meg azt a felelősséget, amelyet a kormány magára vállalna, ha elutasítaná az egyezményt. Ez, véleménye szerint, „gazdasági katasztrófát" idézne elő.8 7 85 R. Kiszling: i. m. 108. 1. lásd még: Allmayer-Beck : i. m. 186. 1. 86 OL. MT. j'kv. 1907. okt. 5. 28. 1. 87 Uo.
