Századok – 1967
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331
\ FOLYÓIRATSZEMLE 355 romániai események egykorú nemzetközi visszhangját. — ЕМ. CONDURACHI a nagy régész és ókortörténész, Vasile Párvan (1882 — 1927) pályafutásával és tudományos életművével foglalkozik (183 — 206.1.). — D. PROTASE numizmatikai bizonyítékokat hoz fel a dákok továbbélése mellett a római Dáciában (207 — 220. 1.). Olyan római pénzleleteket mutat be, amelyek a római hódítás előtti darabokkal kezdődnek, s átnyúlnak a római korba. Ezek a kincsek valószínűleg gazdag dákok kezén halmozódtak fel, akik a római hódítás után is folytatták korábbi gazdasági tevékenységüket ós életmódjukat. — P. P. I'ANAITESCU ÓS N. STOICESCU a románok részvételéről írnak az 1444-es várnai csatában (221 — 231. 1.). Ismertetik Hunyadi erőfeszítéseit, hogy törökellenes szövetséget és együttműködést hozzon létre Erdély és a román fejedelemségek között. Ezen erőfeszítések eredményeképp jelentős román kontingens vett részt az 1444-es hadjáratban. A szerzők cáfolják néhány egykorú krónikásnak azt az állítását, hogy a román csapatok magatartása okozta a csatavesztést, s rámutatnak a román katonai erőfeszítések fontosságára a délkelet-európai népek közös törökellenes harcában.— EUGEN STÄNESCU azt vizsgálja, hogyan tükröződnek a Nagy István korabeli politikai tendenciák és eszmeáramlatok a korabeli írott emlékekben (233 — 260. 1.). A formájában és nyelvében bizánci—szláv, tartalmában román középkori írásbeli kultúra Moldvában a XV. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. A kancellária bel- és külpolitikai vonatkozású oklevelei, a jogi, történeti ós vallási irodalom a kor alapvető társadalmi és politikai problémáival kapcsolatos állásfoglalásokat juttatja kifejezésre. A feudális állam centralizációjára és a nagybojárok hatalmának korlátozására irányuló törekvések, a moldvai állam szuverénitása, fontos nemzetközi szerepe (a kereszténység védőpajzsa az oszmán veszéllyel szemben) alkották az írott források tanúsága szerint a korabeli politikai gondolkodás központi problémakörét. — EMIL VÍRTOSU az 1829-es moldvai trónigénylő, loan Táutul (1795 — 1830) politikai eszméit mutatja be. Táutul kisnemesi reformátor volt, aki a francia felvilágosodás eszmekörének szemszögéből bírálta röpirataiban a moldvai társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat, s kidolgozta egy felvilágosult alkotmányos monarchia programját. — MIRON CONSTANTINESCU az 1918. november 3-án Ausztria-Magyarország munkásaihoz és népeihez intézett lenini üzenet francia fordítását adja közzé, a Pravda egykori közlése alapján. Rámutat arra, hogy a Népszavában 1918. november 20-án megjelent fordítás több helyen szándékosan eltér az. eredetitől. Az üzenet történelmi előzményeit és körülményeit ismertetve hangsúlyozza, hogy — bár a romániai burzsoázia letért a nemzeti egység megvalósításának demokratikus forradalmi útjáról — Erdély és Románia egyesítése a néptömegek és valamennyi belső haladó erő harcának eredménye volt az 1917 — 18-as demokratikus forradalmak által teremtett kedvező körülmények között. A lenini üzenet szövegének elemzése alapján a szerző arra a következtetésre jut, hogy az az elszakadásig menő nemzeti önrendelkezés jogának alapján állva nem tesz semmi ellenvetést a közép- és délkelet-európai nemzeti államok megalakulásával, illetve kiteljesedésével szemben, s nem tartalmaz semmi olyan kitételt, amely a Habsburg-Monarchia romjain bármiféle föderatív állam alapítását javasolná, — K. REVUE DES ÉTUDES SUD-EST EUROPÉENNES. 1964. 1 — 2. szám. — Történészek számára is érdekes olvasmány ROMULUS VULCÄNESCU néprajzi és nyelvészeti módszerrel készült tanulmánya a „kárpátibalkáni táj" jogi jeleiről (17 — 69. 1.). Részletes historiográfiai bevezetés után az ismert népi szokásjogi jelek funkcionális osztályozását, formai ós nyelvi elemzését nyújtja. Megállapítja, hogy ez az, igen elterjedt szimbolikus jogi jelölésrendszer, amely az. ősközösség óta ismételt átalakuláson ment át, általunk ismert — többnyire a XIX. században feljegyzett—formájában a feudális faluközösség jogviszonyait tükrözi, s a rovásírásos eredetű jelek a quantitativ, a technikai eredetű jelek pedig a qualitativ jogi viszonylatok jelzésére szolgáltak. — PETRE NÄSTUREL: A Havasalföld és az Athos hegy közötti kapcsolatok kritikai áttekintése a kezdetektől a XVI. század elejéig (93 —126. 1.) görög, szláv és román források alapján összeállít ja az athosi szerzetesek számára tett havasalföldi ingatlan ós ingó adományokra, az athosirománokra és a Havaselvén megfordult athosi szerzetesekre vonatkozó adatokat a XIV. és XVI. század között. — TRAIAN IONASCU és VALENTIN AL. GEORGESCU összehasonlító módszerrel elemzik a római jog nyugati és a bizánci jog keleti recepciójának formáiban mutatkozó egységet és különbözőséget (163 —186. 1.). Bár a kelet-európai országok jogrendszerébe csakaXVII—XIX. században és nem olasz (bolognai), hanem bizánci — görög közvetítéssel jutottak el a római jog elemei, a recepció forrásaiban, történeti-t ársadalmi feltételeiben és technikájában annyi hasonló vonást találunk, 23*
