Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

356 FOLYÓIRATSZEMLE hogy joggal beszélhetünk a recepció nyugat- és kelet-európai formáinak alapvető egységéről. — G. G. FLORESCU: A modern délkelet-európai államok létrehozásáért vívott harc néhány vonása. Román—török kapcsolatok (187 — 214. 1.) bemutatja, hogyan harcoltak a román fejedelemségek az egyesülés időszakában (1856 —1864) török hűbéri fennhatóság lerázásáért, s nemzetközi kapcsolataikban, valamint a nemzetközi jog különböző területein hogyan szerezték meg fokozatosan az önálló államiság és szuverénitás legfontosabb elemeit. — ОСТАVIAN ILIESCU és GAVRILA SIMION előzetes beszámolót adnak arról az Észak-Oobrudzsában, Tulcea környékén, 1962-ben előkerült nagyórtékfí kincsleletről, amely XIII—XIV. századi bizánci és tatár pózeket, ezüstrudakat. és ékszereket tartalmaz, s arra utal, hogy az Alduna vidékén ebben az időben fejlett gazdasági központok voltak, kiterjedt és élénk nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal (217 — 228.1.). — EMIL VÎRTOSU a kéz ábrázolását mutatja be a román és a bolgár okleveles gyakorlatban (241—253. 1.). — A Krónika rovatban STEPHEN FISCHER-GALATI detroiti professzor beszámol a Délkelet-Európa történetére vonatkozó újabb amerikai t udományosirod alomról (263 — 271.1.). —K. 1SZTORICSESZKI FREGLED 1965. 6. szám. — Alekszandár Kolev Burmov professzor és tudományos munkássága (3 — 8.1.) címen nekrológot közölnek a szófiai egyetem 1965 szeptemberében elhunyt tanáráról, aki a feudalizmus korabeli bolgár történelem kutatója volt, több kötetes monográfiát készült írni az 1878-as felszabadulásig terjedő korszakról. Különösen sokat foglalkozott a bolgár megújúlás korszakával. — DIMITÁR KOSZEV: A XII. nemzetközi történettudományi kongresszus Bécsben ée a bolgár történészek részvétele munkájában (9 — 22. 1.) sajnálattal állapítja meg, hogy bolgár történész nem tartott előadást. Ennek okát a nyugati történészek elfogultsága mellett abban látja, hogy a bolgár történészek eddig alig vettek részt a nemzetközi tudományos életben. A kongresszuson a bolgár történészek 25 hozzászólást tartottak, többen két-három esetben is felszólaltak, vita alakult ki 1). Djordjevic professzor előadásával kapcsolatban a makedón kérdésben. A tanulságok: a bolgár történészek eddig el voltak szigetelve, nem tanúsítottak kellő érdeklődést a nagy elméleti kérdések iránt. Kevés a külföldi kutatási lehetőség. Nagy hátrány, hogy csak néhányan beszélnek valamilyen nyugati nyelvet. Javítani kell a nemzetközi szervezetekhez I fűződő kapcsolatokat. — GORAN D. TODOROV: Bulgária 1885-ös egyesítésének diplomáciai történetéhez (23—37. 1.) kimutatja, hogy mindegyik nagyhatalom kizárólag saját érdekei szerint foglalt állást. Anglia az orosz befolyás gyengítését, a három császár szövetségének felbomlasztását kívánta, ezért fogadta kedvezően az egyesülést, nem pedig érzelmi okokból, ahogy azt a bolgár^ polgári történetírás hangoztatta. — DIMITÂR ANGELOV: Néhány kérdés a bolgárok megkeresztelésével kapcsolatban (38— 67. 1.) a források alapos elemzése révén megállapítja, hogy már a kereszténység hivatalos felvétele előtt voltak hívei a bolgár államban. De a kereszténység a bizánci befolyást is jelentette, ezért ellenezték az uralkodók. Felvételére csak akkor került sor, amikor ennek külső és belső feltótelei megértek, amikor szükségessé vált a központosítás érdekében s a külföld ellenséges magatartásának a leszerelésére. — SZTELA DIMITROVA sok adattal mutatja be, hogyan bírálták a bolgár kommunisták 1917 —1921 folyamán a jobboldali szocialistákat, mert azok nem fogadták el a proletárdiktatúra elvét (58 — 73. 1.). — SZIMEON DAMJANOV: A francia diplomácia és az 1885-ös egyesülés (73 — 80. 1.) úgy látja, hogy Franciaország azzal, hogy nem támogatta Battenberg Sándort, voltaképpen az orosz politikát erősítette. Ezért itt kell keresni a későbbi orosz—francia közledés kezdeteit. — BRANKO DJORDJEVIÓ: Források és feldolgozások az Októberi Forradalom jugoszláviai hatásáról (81 — 98. 1.) címen részletes bibliográfiai tájékoztatást ad. — N. ZBORNIK ZA DRUSTVENE NAUKE 1965. 42. köt. — VASILIJE KRESTIÓ: Levélek, melyek miatt Mihály fejedelem halála után Ljuben Karavelovot lecsukták (63 — 75. 1.). Mihály szerb fejedelem meggyilkolása 1868-ban alkalmat adott Andrássy Gyulának, hogy leszámoljon a magyarországi szerb liberálisokkal és az Egyesült Szerb Omladina kiemelkedő tagjaival. Az elfogott összeesküvők vallomásai nyomán Andrássy utasítja Kállay belgrádi követet, érje el, hogy a szerb kormány kifejezze az újvidéki politikusok letartóztatása iránti óhaját. Ennek nyomán azután házkutatásokat bonyolítottak le a magyar szervek a szóbanforgó politikusok lakásán, s így Ljuben Karavelovnál is. A nála talált levelekből a magyar kormány tizenkilencet Belgrádba küldött, a többi 137 pedig itt maradt. Ezekről a levelekről Horváth Boldizsár igazságügyminiszternek az volt a véleménye, hogy azok nem lehetnek befolyással a bírósági tárgyalás mene-