Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

FOLYÓIÍtATSZEMLE 349 kezdete óta páratlan jelentőséget tulajdonított a német—szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, és egy évtized alatt sikerült mindkettőt magas fokra emelni. Ennek politikai eredményei az ismert 1922-i Rapallo-egyezmény és a Locarno-paktum ellensúlyozására 1926. április 24-én Berlinben aláírt megnemtámadási és semlegességi egyezmény, gazdasági eredményei pedig a különféle gazdasági egyezmények, az egyre szélesedő gazdasági együttműködés (koncessziók német cégeknek, német—szovjet vegyes vállalatok, német cégek részvétele szovjet kiállításokon, német szakemberek alkalmazása), a kereskedelmi forgalom növekedése 1925 — 1931 közt 1,002 milliárd rubelről 1,8 milliárd rubelre. — A Beszámolók és Jegyzetek c. rovatban több fontos nemzetközi tanácskozásról kap tájékoztatót az olvasó. — GERHARD SCHILFERT és MARTIN ZÖLLER a Jugoszláviai Törtónészegyesületek Szövetségének 1965 november derekán Szarajevóban rendezett IV. kongresszusáról számol be (271 — 272. 1.). A kongresszus tárgyalásainak középpontjában Jugoszlávia népeinek 1918 utáni története, különösen pedig az 1941 — 45 közt lezajlott nemzeti és társadalmi forradalom története állt. Magyar történészeket is közelről érdeklő vita alakult ki az ún. „zöld káderekéről, akikben a többség nem a szociális forradalom, hanem a nemzeti küzdelem harcosait látta. — HELGA KÖPSTEIN az 1965 nov.—dec. fordulóján Berlinben magyar történészek élénk részvételével a kései antik problémáiról rendezett I ókortörténeti konferenciáról számol be (281 — 285. 1.). A konferencia középpontjába W. SEYFARTH előadása révén főképp a késő-antik és a kora középkor kontinuitásának problémája került, amelyet főképp szellemi és kulturális oldaláról sikerült Z. UDAiCOVÁnak és VÁCZY PÉTERnek megvilágítania; a gazdasági-társadalmi oldal (colonatus), valamint a periodizáció megvilágítása már kevésbé sikerült. — BERNHARD STOHR a Berlinben 1965 október végén szintén magyar szakemberek részvételével megtartott nemzetközi történettanítási szümpozion lefolyásáról tájékoztat (285 — 286. 1.). Az előadások ós a hozzájuk kapcsolódó termékeny viták hangsúlyozták a tudományos történetszemlélet jelentőségét a szocialista tudatformálás szempontjából, a történettanítás tudományos nívója emelésének szükségességét a tanterv és a történelmi megismerési folyamat fejlesztése révén, a gondolkodásra való nevelés fontosságát a dialektikus materialista determinizmus, a logikai és a történeti kategóriák, valamint a történelmi materializmus elméleti alapján. 1966. 3. szám. — KURT FINKER: A militarista védszervezetek a weimari köztársaságban (357 — 377. 1.) a német nagyburzsoázia stratégiájának és taktikájának egyik érdekes fejezetét ismerteti. Az első világháború után, az 1920-as évek elején gombamódra szaporodtak el Németországban a különböző militarista szervezetek, a Stahlhelm, a Jungdeutscher Orden (Jungdo), a Wehrwolf, a Bund Wiking ós társaik. A tanulmány részletesen ismerteti ezek létrejöttét, szervezetét, osztályösszetótelét ós politikáját. Társadalmi bázisuk a nagyburzsoáziától és a junkerektől a kispolgárságig ívelt, vezetőik elsősorban a fölöslegessé vált katonatisztek, ideológiájuk asovinisztarevansizmus, aforradalom- és szovjetellenesség, a frontkatona-szolidaritásvolt. Bár fantasztikus kalandorterveiket a 20-as évek második felében sem adták fel (memeli kaland, szovjetellenes háború), ekkor megpróbálták társadalmi bázisukat a munkásságra is kiterjeszteni, s taktikájukat módosítva az állami ós politikai életbe szervesen beépülni. A 30-as évek elején nagyrészük beolvadt a különböző náci szervezetekbe. — KLAUS DROBISCH: Flick és a nácik (378 — 397. 1.) azt a politikai és anyagi támogatást mutatja be, amelyet a nemzeti szocializmus a német monopóltőke eme markáns képviselője részéről élvezett, és amelyet aztán hatalomrajutása után és főképp a második világháború idején busásan viszonzott. Flick és konszernje 1932 —1944 között megközelítőleg mintegy 10 millió birodalmi márka összegű támogatást nyújtott a náci pártnak és államnak, s messzemenően támogatta azt világháborús terveiben. Viszonzásképp a fegyverkezésből és vérből, megszállt területek üzemeinek kisajátításából és idegen kényszermunkások kizsákmányolásából óriási profitot harácsolt össze. A legjelentősebb Flick-vállalatok alaptőkéje 1939 és 1943 között 269,05 millió márkáról 439,91 millió márkára, adóköteles nyeresége pedig 1940 —1943 között 116 millióról 182,5 millióra emelkedett. — JOACHIM HERRMANN: Korai osztálytársadalmi különbségek Németországban c. vitacikkében (398 — 422. 1.) a Müller-Mertens által a német feudális társadalom kialakulásáról elindított vitába kapcsolódik bele, felvonultatva a régészet bizonyító anyagát. Terület (Elba, Északitengerpart, Schleswig-Holstein, Dánia, Rajna-Weser) és szociális csoportok, valamint rétegek szerint gondosan rendezve a régészet anyagát, végül is arra a következtetésre jut, hogy Müller-Mertensnek igaza van annyiban, hogy a patriarkális udvarközösségen (Hofverband) nyugvó germán kizsákmányolási viszonyokat -— éppen