Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

348 FOLY <3 IRATSZEMLE 1905 áprilisa után 200 000 ember hagyta ott a pravoszláv vallást, s tért át római katolikusnak. Ez ismét felvetette a terület közvetlenül Oroszországhoz való csatolásának kérdését. Ezt a kormányzat által benyújtott javaslatot az egyház ós a nemesség jobboldali képviselői támogatták, az októbristák nem merték ellenezni, bár kételkedtek az oroszosítás lehetőségében. A kadetek ellenezték a hozzácsatolást azzal a megindokolással, hogy ez csak fokozná a lengyel nacionalizmust. A polgári lengyel duma-képviselők is ellenezték, de azért lojálisak maradtak. Az orosz és a lengyel szociáldemokrata képviselők (az oroszok közt bolsevikok és mensevikek egyformán) azon az állásponton voltak, hogy a kórdós csak a nemzeti önrendelkezés elve alapján oldható meg, a forradalom győzelme után. — N. ACTA POLONIAE HISTORICA 1966. 13. köt. — TADEÜSZ MANTETJFFEL: A szegények mozgalmai a középkorban. Szentek és eretnekek (5 —13. 1.) lengyel nyelven megjelent munkáinak kivonatát adja. Az eretnekség fogalma szerinte relatív. A XI—XV. századi nyugati eretnekségeket a dualista és a szegény-mozgalmak csoportjára osztja, ez utóbbiakat tekinti át, s utal arra, hogy az őskeresztény szegénységet kívánó mozgalmakat az egyház csak akkor tekintette eretnekségeknek, ha a tan hirdetése túlment a kléruson és az egész néphez szólt. Példának Pierre Valdo ós Assisi Szt. Ferenc mozgalmát hozza, a valdens eretnekséget és a ferences rendet,. — ADAM VETULANI: A krakkói egyetem kezdetei (14—40. 1.) az alapítás egyes problémáit vizsgálja részletesen, s úgy látja, Nagy Kázmér személyi okokból nem vonta be a krakkói püspököt az alapításba; nem kívánt laikus egyetemet alapítani. — JANUSZ WDJCIECH GOLÇBIOWSKI: Lengyelország magatartása az opolei Szilézia őslakosságával szemben 1945— 1947 (41—64. 1.) megállapítja, hogy 1945-ben a lengyel lakosságot 700 —800 000-re becsülték. A lengyel hatóságok 1945-ben vették át a terület közigazgatását. A lengyel nemzetiséghez való tartozást hűségnyilatkozattól tették függővé, egyéni kérésre. A lakosság nagyfokú hullámzása miatt azonban ez az igazolás nem ment rendes mederben. A visszamaradt németek szabotázs-akciókkal kísérleteztek. 1945 nyarán a lengyel lakosság három nagy csoportból állt: a Szovjetuniónak átengedett területekről idetelepültek, a Lengyelország belső tartományaiból idetelepültek, és az őslakosok. Közülük mindegyik csoport magát tartotta a leginkább jogosultnak földre és megélhetésre. 1945 októberében le kellett zárni a területet, hogy a további népesség-fluktuációnak véget vessenek. A helyi lengyel származású lakosság megnyerése volt a cél, ezért nem a lakosok lengyel voltát vizsgálták, hanem a kifejezetten németeket telepítették ki. A következő évben a helyi lakosság már részt vett a közigazgatásban. Közel 800 000 embert ismertek el lengyelnek. Több mint fél millió német részben még a hadműveletek előtt menekült, részben 1945 — 46 folyamán települt el erről a vidékről. — HIERONIM FEICHT áttekinti a lengyel zenetörténet problémáit a XVIII. század végéig (65 — 85. 1.). — ZBIGNIEW WÓJCIK: A XVII. századi lengyel—tatár kapcsolatok néhány problémája. A z 1654—1666. évilengyel—tatár szövetség pénzügyi aspektusa (87—102.1.) részletesen vizsgálja, mennyi pénzébe került Lengyelországnak a krími tatárokkal való szövetség, de leszögezi, hogy különösen politikai szempontból ez kifizetődő volt. — JAN BORKOWSKI áttekintést közöl a XX. századi lengyel paraszti mozgalmakkal és paraszt pártokkal foglalkozó irodalomról (103 — 113. 1.) a kezdetektől, tehát 1918 utántól az 1960-as évekig. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1966. 2. szám. — A főbb tanulmányok a Német Szocialista Egységpárt megalakulása 20. évfordulójának jelentőségével foglalkoznak történelmi szempontból. Közülük a legjelentősebb ROLF STÖCKIGT :A Német Szocialista Egységpárt és jelentősége a munkás-parasztszövetség szempontjából (197 — 207. 1.) a párt munkás- és parasztpolitikájának történelmi sikereit elemzi. A Német Kommunista párt azzal, hogy az antifasiszta demokratikus rendszer, az összes demokratikus szabadságjogokat magában foglaló parlamentáris demokratikus köztársaság felállítása mellett döntött, leküzdötte a német munkásosztály megosztottságát, és megvetette az új szövetségi politika alapjait. A föld nacionalizálása helyett a földreform politikáját választva, közel 2,2 millió hektár földet juttatott a parasztság kezére, 5 —10 óv alatt három különböző formában, a parasztsággal való teljes egyetértésben rávezette a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára, s ezzel jelentős mértékben növelte a termelést. — A Vegyes Közlemények rovatban ANDREJ IVANOVICS SZTYEPANOV: A német—szovjet kapcsolatok 1917—1927 közt a diplomáciai akták fényében címen (255 — 265. 1.) az 1959-től megjelenő, eddig tíz kötetes szovjet diplomáciai aktakiadvány, alapján ismerteti témáját. A szovjet állam fennállásának