Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
ч AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYr Alt KIEGYEZÉS 27 reiről szóló optimista jelentései ellenére — a Belvedere-palotában megszületett az a terv, hogy a dualizmus híveiből politikai csoportot vagy pártot szerveznek, amely fel tudná váltani Tisza feloszlatott szabadelvű pártját és sikeresen tudná felvenni a küzdelmet a függetlenségi párttal és a kormánnyal. A trónörökös környezetében arra számítottak, hogy a koalíció pártjai között fennálló nézeteltéréseket felhasználják annak felbomlasztására. Mindenekelőtt a klerikális „néppártot" szemelték ki, valamint az alkotmánypártot, amelyekről köztudott volt a Monarchiához és a dualizmushoz fűződő ragaszkodásuk s elvi alapjaikat tekintve teljes egészükben megfeleltek egy konzervatív párt létrehozása követelményeinek. Kristóffy javaslatára azonban — aki gyengének tartotta e pártokat a koalícióval szemben — 1907 májusában már azon igyekeztek, hogy egy „polgári radikális pártot" (vagy ,,a szabad polgárok pártját") hozzanak létre Tisza volt szabadelvű pártjának híveiből, amely lényegét és programját tekintve konzervatív, de jelszavai és taktikája tekintetében: radikális. Mint ismeretes, Kristóffy e vállalkozása is eredménytelen maradt.82 Több siker kísérte Kristóffy felbujtó tevékenységét. Tavasszal, midőn kialakult a terv: a gazdasági kiegyezés megkötése érdekében Magyarország egyes katonai követeléseit kielégítik, Kristóffy elsőnek adott vészjelet és felrázta a Belvedere-palotát, hogy megakadályozza a döntés elfogadását.8 3 Figyelmeztette a trónörököst, a katonai kérdésben teendő engedmények csak megszilárdítják a koalíció pozícióit, s visszaadják neki az ingadozó elemek sokaságának bizalmát az országban, s népszerűsége még emelkedik is. Kifejezve teljes egyetértését Kristóffy értékelésével, Ferenc Ferdinánd kettőzött energiával látott hozzá az említett terv megvalósítása elleni küzdelemhez. * * Július elején—augusztus végén még egy kísérletet tettek arra, hogy valamennyi vitás kérdésben megegyezést érjenek el. Ausztria hajlott arra a gondolatra, hogy elfogadja az alkotmánybiztosítékokra és a magyar nyelv vezényleti nyelvként való elfogadására vonatkozó magyar követeléseket, ha Magyarország aláírja a gazdasági kiegyezést és hozzájárul a katonai kiadások összegének felemeléséhez.8 4 Ez a terv azonban nem valósult meg nemcsak Conrad tábornok és a trónörökös beavatkozása folytán, hanem azért sem, mert a magyar kormánynak nem állt módjában még azokat a feltételeket sem teljesíteni — a hadsereg szükségleteinek és az évi újoncmegajánlás felemelésének kérdésében —, amelyeket az előző évben Schönaich hadügyminiszterrel történt tárgyalásakor vállalt. A kialakult helyzetben a koalíciós kormány számára nem maradt más hátra, mint hogy az alkotmánybiztosítékok megvalósítását sürgesse, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt elnyerni a parlament jóváhagyását a megkötendő gazdasági kiegyezéshez. Andrássy a Kristóffy által feibújtott trónörökös rendkívül erős ellenállásába ütközött. 1907 szeptemberében—októberében, amikor az osztrák-magyar tárgyalások döntő szakaszukhoz érkeztek, Kristóffy arra ösztönözte Ferenc Ferdinándot, hogy akadályozza meg az alkotmánybiztosítékok szentesítését, s nem éppen alaptalanul úgy ítélte meg azokat, mint a magyar koalíciónak a korona 82 Kristóffy: i. m. 458. 1. 83 AUmayer-Beck: i. m. 177. 1. 84 Uo. 174. 1.
