Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 341 tási szövetkezeteknek a helyreállításban. Óvott a mezőgazdaság kollektivizálásának elsietésétől. Szükségesnek tartotta az erkölcsi és anyagi ösztönzés egybekapcsolását. Külpolitikai téren különösen a génuai konferenciával foglalkozott igen sokat, részletesen irányította a szovjet delegáció munkáját. — Sz. Sz. SAUMJAN: V. I. Lenin és a brüsszeli „egyesitő" tanácskozás (27—43. 1.) ismerteti a Nemzetközi Szocialista Iroda 1913 decemberi határozata alapján az orosz párton belüli kérdések megoldására összehívandó értekezlet előzményeit és lefolyását. A bolsevikok ellenezték, hogy ezen a tanácskozáson minden emigráns áramlat részt vehessen. Az 1914. július 16 — 18-án (3 — 5-én) Kautsky és Vandervelde részvételével tartott megbeszélésen Inessa Armand ismertette Lenin 14 pontját, amelyekben az egység helyreállításának feltételeit foglalta össze. A bolsevik képviselők nem szavazták meg Kautsky határozati javaslatát, amely szerint a párton belül nincs lényeges ellentét, ós am^ly így a széthullott augusztusi blokk helyett létrehozta a likvidátorok új, július 3-i (az orosz időszámítás szerint) blokkját. Lenin helyeselte ezt az álláspontot. A bolsevikok nem is vetették alá magukat a határozatnak. Ez az elhatárolódás a likvidátoroktól volt az Októberi Forradalom győzelmének előfeltétele. — M. A. VILCAN: A kolhozfalu társadalmi és gazdasági struktúrája 1933,—1940 (44 — 65. 1.) számos statisztikai adattal bizonyítja, hogy a kolhozok vagyonának a felét az igásállat és az épületek tették ki még a korszak к végén is, a gépi felszerelés csekély részt. A gabona és az ipari növények zömét a 1 kolhoz termelte meg, a zöldség, gyümölcs és az állati termékek nagyrésze azonban a kolhoztagok egyéni gazdaságából került ki. Az egyéni gazdaságok termésének nagy része azonban fogyasztásra került, nem piacra. A kolhoztagok körében még voltak magántulajdonosi maradványok. A brigádszervezet még nem volt általános. A belső demokrácia megsértése a korszak végére már nagyrészt kiküszöbölődött. A gépállomások nagy segítséget adtak, 1940-ben a szántás 94,Í%-át végezték. Az államnak adó formájában átengedett gabonamenynyiség a korszakon át csökkent, viszont megnőtt a piaci áruforgalom (gabonából pl. a kolhoz piacára kerülő mennyiség tízszeresére nőtt). A városi iparcikkek az állami kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek révén jutottak el a kolhozokba. — H. S. INOJATOV, D. A. CSUGAJEV: A népi forradalmak győzelme és a_népi szovjet köztársaságok megalakidása Horezmben és Buharában (66 — 83. 1.) a középázsiai területek fejlődését vizsgálják, ahol 1920-ig még feudális viszonyok álltak fenn. A forradalmárok Szovjet-Oroszország segítségét kérték. Megalakultak a helyi kommunista pártok, 1920 februárjában Hivában, szeptemberében Buharában győzött afelkelés. Ezek antifeudálisnépi felkelések volt ak, nem szocialista forradalmak, a burzsoázia is részt vett bennük, amely utána szította a nacionalista gyűlölködést az egyes népek között. A kizsákmányolókat csak fokozatosan sikerült kiszorítani a hatalomból, a kommunista pártokat is többször kellett megtisztítani a befurakodott osztályidegen elemektől (volt úgy, hogy 12 000 párttagból 60 maradt meg). — V. JE. NYEVLER: AZ orosz küldöttség a II. Internacionálé londoni kongresszusán, új adatok alapján (84 — 93. 1.) ismerteti a Plehanov vezette nyolctagú küldöttség szerepét: a felvetett kérdésekben egységesen forradalmi álláspontot foglaltak el, de a parasztságot reakciósnak tartották, s hozzájárultak ahhoz, hogy az Internacionálé a parasztkérdésben nem hozott határozatot. — L. V. CSEREPNYIN: A nyírfakéregre írt oklevelek forráskritikai vizsgálatából (94 —105. 1.) számos oklevélszöveg elemzése alapján megállapítja, hogy a XV. századból ismeretes novgorodi és pszkovi jogi normák már a XIII—XIV. században alakultak ki. — V. I. BTJGANOV: A XVII. század utolsó negyedében kitört moszkvai félkelések a forradalom előtti és a szovjet történetírásban (105 —115. 1.) megállapítja, hogy az 1940—50-es években a szovjet történetírás, a régebbi orosz történetírás tételét folytatva, az ún. sztrelecfelkelóseket reakciós lázadásoknak tartotta. Korábban Pokrovszkij, újabban néhány elszigetelt kutató utal arra, hogy ezek a megmozdulások nemcsak a sztrelecek harcai voltak, hanem az antifeudális városi osztályharc megnyilvánulásai. — D. T. SZUBBOTYIN: Tudósok Sz. M. Kirovról (116 —131. 1.) néhány visszaemlékezést közöl, melyet 1935-ben, Kirov meggyilkolásának első évfordulóján írtak. — O. A. BLTJMFELD: A főhadiszállás mellett működő katonai forradalmi bizottság (131 —142. 1.) az 1917. november 22-től decemberig fennállt bizottság munkájára vonatkozólag közli egyik tagjának, R. I. Berzinnck 1919 májusában írt visszaemlékezéseit. — I. Sz. ROZENTAX: A bolsevikok és az alsóbb beosztású állami tisztviselők mozgalma, 1913—1914 (142 — 150. 1.) az ellenzéki Szputnyik csinovnyika (A tisztviselő útitársa) c. folyóirattal kapcsolatos 9 levelet közöl, amelyek mutatják a bolsevikok által nyújtott támogatást. — ÖESTMÍR AMORT: A Szovjetunió népeinek leigázására és kiirtására irányuló náci tervek. Heinrich Himmler titkos levéltárának dokumentumai