Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
26 T. M. ISZLAMOV országgal való gazdasági kiegyezés megkötését. Kristóffy dokumentuma azonban messzire túlmutatott az adott konkrét kérdés keretein, és lényegében az osztrák — magyar ellentétek megszüntetésének politikai programja volt, azzal a végső^ célkitűzéssel, hogy megmentse és megszilárdítsa a Habsburgmonarchiát. Éppen ez keltette fel Ferenc Ferdinánd figyelmét. Kristóffy azt jósolta, hogy előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlen lesz a korona és Magyarország között egy újabb összeütközés, azzal kapcsolatban, hogy a koalíció vagy éppen a függetlenségi párt hatalomra kerül, s ez végső soron a Monarchia széthullására és bukására vezethet. Ezért a Monarchia semmi esetre sem teheti meg, hogy ölbetett kézzel várja az események bekövetkeztét, ellenkezőleg, össze kell gyűjtenie minden hozzá hű erőt és jóelőre fel kell készülnie erre az elkerülhetetlen összeütközésre. Ebben a küzdelemben a Monarchiának „az alsóbb néposztályok széles körére" kell támaszkodnia, mert enélkül a dinasztia ügye elveszett. Kristóffy a néptömegek elégedetlenségének felhasználását javasolta, mégpedig minél előbb, mielőtt azokat bevonnák a koalíciós és függetlenségi politika hálójába, mert „összeütközés esetén Magyarország csak fegyveres erővel lesz megőrizhető".78 Kristóffynak a trónörökössel való első találkozása alkalmával az utóbbi elég világosan célzott arra, hogy egy szép napon meg fogja bízni magyar kormányalakítással. Várakozva erre a napra — amely a hajlott korú császár egészségi állapotára való tekintettel igen közelinek tetszett — Kristóffy beleegyezett abba, hogy — katonai irodájának közvetítésével — informálja Ferenc Ferdinándot „a legfontosabb magyar ügyekről".7 9 Kristóffy így a belvederei klikk politikai cselszövéseinek aktív résztvevőjévé vált, s több — a kormányt hátbatámadó — feladattal bízták meg. Első megbízása az volt, hogy széles körű kormányellenes agitációt szervezzen meg az általános választójog jelszavával. Kristóffy a Választójogi Ligára támaszkodva akart eredményt elérni, de a Liga korábbi sikertelenségein nem tudott változtatni. Mint írja, ennek oka elsősorban az volt, hogy ő sem tudott a Ligának pénzt szerezni, mivel a trónörökös visszautasította kérését.80 Érdekes azonban, hogy nagyzoló és nyilvánvalóan kalandor jellegű terveit nemcsak a Belvedere-palotában fogadták együttérzéssel és nemcsak itt támogatták, hanem az osztrák miniszterelnökségen is. A miniszterelnökség osztályvezetője, R. Sieghart, Beck egyik legközelebbi munkatára, aki hírhedt volt arról, hogy kitűnően értett a politikai megvesztegetés művészetéhez, s aki erre a célra nemcsak a titkos kormányalapokat használta fel, hanem az általa a nemesi címekkel és kitüntetésekkel űzött nagyszabású spekulációt is, Kristóffynak 16 000 koronát juttatott így „agitációs célokra".81 Ez a pénzügyi „támogatás" csak akkor szűnt meg, midőn az osztrák kormány meggyőződött az osztrák-magyar tárgyalások végleges sikeréről, továbbá arról, hogy a magyar koalíció kormányontartása rendkívül fontos, ha ugyan nem egyetlen garanciája annak, hogy felszámolják az osztrák—magyar viszonyban bekövetkezett válságot s megkössék az Ausztria számára kívánatos — előnyös — gazdasági kiegyezést. Minthogy ennek az elképzelésnek a segítségével nem sikerült megingatni a koalíciós kormány és a függetlenségi párt pozícióit —.Kristóffynak a Liga sike-78 Uo. 385.1. 79 Uo. 393. 1. 80 Uo. 456. 1. 81 Allmayer-Beck: i. m. 203. 1.
