Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

334 FOLYÓIÍtATSZEMLE sorolja fel.— D. N. SZTASEVSZKIJ ismerteti az 1919 — 1923 közt az Egyesült Államok részéről Szovjet-Oroszországnak nyújtott segély burzsoá irodalmát (173—180. 1.) s megállapítja, hogy a polgári szerzők eltúlozzák a segítség jelentőségét. — L. I. GINCBERG: A hitleri diktatúra létrejöttének előzményeiről (180 —189. 1.) ismerteti az 1950-es évek második felében és főképp 1960 után megjelent burzsoá munkákat, amelyek sok új forrást tárnak fel, de nagyrészt még a monopóliumok és a junkerek felelősségének az eívitatását célozzák. — G. F. KISZELJOV: N. K. Krupszkaja és az első Lenin-alakítók színházban és moziban (203 — 208. 1.) Krupszkaja kritikai megjegyzéseit összegezi, amelyekből Lenin emberi portrója bontakozik ki. — A. D. KOLPAKOV: A „Vörös húsvét" (213 — 2Г6. 1.) az ír felkelés 50. évfordulóján feleleveníti a felkelés lefolyását és kiemeli a forradalmi demokrata Patrick H. Pearse szerepót, aki szövetkezik a proletariátussal, mert már 1914 előtt meglátja, hogy a politikai szabadság megszerzése nem elég. 1966. 5. szám. — A. F. HAVIN: A szovjet ipar kapitányai. 1926—1940 (3 —14. 1.) a nagy iparvállalatok vezetőiről ad összefoglaló képet, először szakmai képzésükről: az ún. ipari akadémiákon 1932-ben a hallgatók 35%-a egykori illegális bolsevik volt, 83°. • -a egykori szakmunkás, 77%-a ekkor vezető állásban volt. 1929 ós 1940 közt 868 000 fő kapott felsőfokú szakmai képzést. 1940-ben a Szovjetunióban 290 000 mérnök működött (az EgyesültÁllamokban ugyanekkor csak 156 000). Különösen az újonnan épülő nagy gyárkombinátok és erőmüvek vezetőire fordít nagy figyelmet a tanulmány, megállapítja, hogy ezek az építkezések valóságos forradalmat jelentettek. Számos egyéni portrét ad a vezetőkről, hangsúlyozza, hogy elősegítették az újításokat, kockázatot is vállaltak, s nagy mértékben gondoskodtak az építőkről személy szerint is. — M. A. VLBCAN, M. P. KIM: A kulturális építés a szovjet faluban, 1933—1940 (15 — 26. 1.) a kultúrforradalom kevéssé feltárt szakaszát ismertetik. Az ilyen tárgyú ráfordítások ekkor egyre nőttek. Az állam, a kolhozok ós társadalmi szervezetek kulturális kiadásai egy főre 1932-ben 61,73 rubelt tettek ki, 1937-ben 234,74 rubelt. A falusi lakosság saját erejéből is hozzájárult a kiadások fedezéséhez. Az ország legnagyobb részében ebben az időszakban végbement az írástudatlanság felszámolása. 1935-ben a Kaukázusi SzSzK lakosságának 61%-a már tudott írni és olvasni. De a közép-ázsiai területeken lassabban ment ez a folyamat, 1936-ban pl. Üzbekisztán egyik körzetében 176 párttag közül 47 nem tudott írni, 110 pedig csak nehézségekkel. Olykor adminisztratív eszközöket is vettek igénybe, nagy sietséggel dolgoztak, néhány hetes tanfolyam után már írástudóknak minősítették a hallgatókat. A felnőttek oktatása mellett nagy gondot fordítottak az iskolahálózat növelésére, 1932 és 1938 közt falun 16 353 új iskolát hoztak létre, ezek közül 9504 hétéves iskola volt. A türkmén köztársaságban a tanulók száma 26,5-szeresére nőtt meg. Mezőgazdasági szakiskolákat is hoztak létre, ezek azonban valójában nem volt ak eléggé szakosítva, mindent oktattak. A felsőfokú szakképzettségű agronómusok nagyrésze pedig nem dolgozott közvetlenül falun, ezért 1940-ben sok ezret Irányítottak át falusi munkára. A kulturális felvilágosító munka a parasztság új arculatának a kialakulását célozta, könyvtárak, színházak, műkedvelő mozgalom, a sajtó terjesztése voltak ennek fő formái. Az egész együtt jelentette a kultúrforradalmat. — Sz. M. ASZKOLDOVA: A fő irányzat a munkásmozgalom amerikai burzsoá történetírásában (41—53. 1.) a J. R. Commons (1862— 1945) által a wisconsini egyetemen 1904-ben megindított irányzatot ismerteti, amely az amerikai munkásmozgalmat kivételes jelenségnek tartja. Pozitívuma, hogy ez az iskola valóban nagy adatfeltáró munkát végzett, elsőnek vizsgálta a munkásosztály gazdasági helyzetét, történeti statisztikai módszereket alkalmazva. De elvi alapjai: a munkás ós tőkés érdekegysóge, egyenjogúsága, mindkettő függése a piactól. A munkanélküliséget részleges hibákkal magyarázza. Trade-unionista irányzat, támogatja a reformizmust. A marxista elmélet az iskola szerint nem alkalmazható az amerikai munkásmozgalomra. A tudományos szocializmus alapján álló „értelmiségi" vezetők helyett a „gyakorlati" munkásvezéreket dicsőítik, igazolják a szakszervezetek semlegességét a politikai harcban. A mai amerikai polgári történetírás lényegében véve ma is ezeket az elveket hirdeti. — A. Z. MANFRED: A társadalmi és politikaieszmék 1815-ben (54—64.1.) az 1965-ös bécsi történész kongresszuson tartott előadás, amely áttekinti a fő ideológiai áramlatokat. A monarchia isteni eredetébe vetett hit ebben az időpontban már nem volt tartható, de Bonald tradicionalizmusa is csak kevés követőre talált. Jelentős volt a legitimizmus ideológiája, Talleyrand nyomán, bár ennek az elveit sem valósították meg minden téren következetesen. Az előző század felvilágosodása is még hat, hívei azonban kiábrándultak a létrejött társadalomból s lázonganak (Byron). A burzsoáziának inkább Benjamin Constant liberalizmusa felel meg, a tulajdon és szabadság elveinek abszolutizálásával. Ez a legszéle-