Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 333 az elmaradott gazdaságú ország esetében is győzhet a forradalom, de ehhez kell a győztes szocializmus támogatása és az elmaradt ország parasztságának szövetsége a nemzetközi proletariátussal. Mongóliában a forradalom győzelme után már megindult a munkásosztály kialakulása, részben a parasztság, részben a kézművesek soraiból. 1940-ben 33 100 volt a munkások és alkalmazottak létszáma, ebből 14 600 közvetlenül a termelésben volt foglalkoztatva. 1963-ban a munkások és alkalmazottak száma már 160 300. — JE. V. GUTNOVA: A középkori parasztság ideológiájának néhány, -problémája (52 — 71. 1.) a szerkesztőség által sok szakértő közreműködésével megvitatott tanulmány megállapítja, hogy a parasztságnak van saját ideológiája, osztálytudata, amely nemcsak a parasztmozgalmak követeléseiben mutatkozik meg. A szorosan vett történeti források (krónikák, levelek, paraszti petíciók mellet az irodalmi [folklór stb.] források) is fonto. sak. A nyugat-európai parasztság vizsgálata alapján a szerző kimutatja, hogy a paraszti ideológia kettős függésben van: elválaszthatatlan egyrészt a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyoktól, más! részt pedig a középkori világnézet rendszerétől. A gazdasági élet lassú fejlődésének a következménye, hogy a gondolkodásban sok az állandó elem; még állandóbb jellegű a monarchikus illúzió. A paraszti ideológiában tehát sok a mozdulatlanság, a konzervativizmus. De a parasztság ekkor az egyik antagonisztikus osztály, gondolkodásának vannak változó elemei, s ezek a I parasztság alapvető helyzetének a változásával kapcsolatban módosulnak. A szerző négy korszakot különböztet meg: 1. a VIII—IX. században a parasztok mozgalma a feudalizmus kialakulása ellen irányul, ideológiája tehát a régi szabadság visszaállítása; 2. a XI—XIII. században már csak a kizsákmányolás növelése ellen irányul, tehát követelése a feudális szokás védelme; 3. a XIII. század derekától a XV. század végóig a pénzjáradék megjelenése, az egyéni felszabadulás lehetősége, ugyanakkor a kizsákmányolás növekedése és a nagy parasztháborúk idején terjednek el a paraszti eretnekségek, az egyéni szabadság követelése, a paraszti munka méltóságának tudata; 4. a XVI. századtól kezdve a fő követelés már a földtulajdon ós a vagyoni egyenlőség. A konzervativizmus és a lázongás a parasztság kettős osztályhelyzetének kifejezése. A paraszti ideológia megfogalmazói sokszor nem a parasztok, hanem a papok. A paraszti ideológia nem terjedhet túl az uralkodó világnézet határain. A benne levő pogány ós korai keresztény elemek visszahatnak az uralkodó egyházi ideológiára. A hivatalos, a polgári és a plebejusi ideológiától való elválasztásra a szerző néhány kritériumot állít fel: a rendek egyenlőségének követelése lehet plebejus ideológia is, de a naiv monarehizmus és a paraszti munka dicsérete csak paraszti ideológiára vall. A vallási eretnekség viszont plebejusi, sőt polgári ideológiát takarhat. Az irodalomban a nemzeti nyelv és formák használata révén kísérelhető meg a paraszti ideológia elkülönítése. A paraszti ideológia hamis eszméket jelent, ezek azonban mozgósító jellegűek voltak, s nem is mindig ösztönösen születtek a felkelések idején, hanem lassankint alakultak ki. Általában az ösztönösség uralkodik a paraszti ideológiában a tudatosság felett, a nem adekvát eszme az adekvát eszme felett, de mégis fejlettebb tudatosság ez, mint az ókorban. A késői középkorban már megjelennek az osztályöntudat csírái. — V. M. LAVROVSZKIJ: A történelem mint tudomány tárgyának és módszerének a kérdéséhez (72 — 77. 1.) hangsúlyozza, hogy nincs éles elkülönülés a természettudomány módszereitől. A szub jekt ív tényező amarxizmus megjelenésével válik tudatossá. A szociológiával összevetve fontosnak tartja a társadalmi struktúrák vizsgálatát, amely természettudományos, mennyiségi módszerekkel mehet végbe. Ezeknek a módszereknek pontos kidolgozását sürgeti. — A folyóirat folytatja Garibaldi emlékiratainek közlését, V. JE. NYEVLER bevezetője (78 — 81. 1.) az 1859 —60-as évek jelentőségét vizsgálja, az emlékirat (82 — 95. 1.) az 1859 februárja — 1860 októbere közti korszakot tárgyalja. — N. M. PIRUMOVA ismerteti V. V. Szuhomlin emlékiratait (96 — 97. 1.), az 1885—1963 élt szerző narodnyik családból származott, maga eszer volt, francia, majd amerikai emigrációban élt. 1954-ben tért haza a Szovjetunióba. Emlékiratainak közölt része (97 — 110. 1.) a Kara folyó mentén, Csita közelében volt kényszermunka-telepen folyt életet ismerteti. — Folytatódik a Pugacsov elleni perre és ítéletre vonatkozó források közlése (111 —125.1.). —- ANDICS ERZSÉBET ismerteti R. A. Averbuhnak az 1848-as magyar forradalomról és szabadságharcról írt orosz nyelvű monográfiá ját (140—141.1.). — JE. V. GUTNOVA, V. M. DALIN, JA. A. LEVICKIJ és A. N. CSISZTOZVONOV 75. szü-letésnapja alkalmából ismertetik S/.ergej Danyilovics Szkazkin tudományos tevékenységét (148 —158.1.), a középkori agrárkérdés, a reneszánsz és a XVIII. század végéig terjedő nemzetközi kapcsolatok kutatása terén. — A. I. ALATORCEVA folytatja az „Isztorik-marksziszt ".— ,,Vcproszi Isztorii" krónikáját (158—169. 1.), itt az 1945 — 65 évek fejlődésének adatait