Századok – 1967

Történeti irodalom - Rózsa György: A társadalomtudományi kutatás és a tudományszervezés tájékoztatási problémái (Ism. Niederhauser Emil) 319

320 TÖRTÉNETI IRODALOM problémáját: kétségtelenül a legsúlyosabbat, mert egy könyv vagy tanulmány dpkumentálása, eredményeinek rövid kivonatolása viszonylag könnyen megoldható, de a tárolás olyan szakrendszerben, amely minél sokoldalúbban ós minél gyorsabban megközelíthetővé teszi az anyagot, ez már jóval problematikusabb. A szerző úgy látja, hogy minden hiányossága ellenére, s elvben csak ideiglenes megoldásként, de egyelőre az Egyetemes Tizedes Osztályozás rendszerét lehet használni. Persze, itt a szocialista és kapitalista tudomány közötti eltérések miatt, amelyek elnevezésekig, fogalmakig terjednek, bizonyos közös fogalmi rendszer kidolgozását is szükségesnek tartja, hogy ugyanazon a fogalmon ugyanazt lehessen érteni. Ezt a tudományos tájékoztatás nemzetközi jellege feltétlenül megkívánja. A második fejezet sorraveszi a kutatás és tájékoztatás közti ellentmondásokat. Különösen fontos, amit ezzel kapcsolatban a felhalmozódott ismeretanyag túlméretezettsége ós viszonylag kevés hasznosítható része közti ellenmondásként fogalmaz meg, s ehhez kapcsolódva: a tudományos termelés exponenciális növekedése és az ismeretek exponenciális „erkölcsi kopása" közti ellentmondás, ez azonban ma még csak a természettudományok és a műszaki tudományok terén igen nagy. Kifejti a tudomány differenciálódása és ugyanakkor (a határterületek révén) integrálódása közti ellentét szerepét a tájékoztatásban. Végül a szubjektív tényező: a szakember inkább kutató akar lenni, viszont a tájékoztatás a megfelelő szaktudomány ismerete nélkül lehetetlen, s még egy: egyre nagyobb a tudományos tájékoztatás gyakorlata, s egyre inkább elmarad mögötte az elmélet. A harmadik fejezet a tudományszervezés dokumentációs kérdéseit rendszerezi, a, tájékoztatás igényein túlmenően voltaképpen elméleti részletezését adja, mit jelent a tudományszervezés, amely egyre inkább a szervezéstudomány egyik fontos részévé alakul át. Az utolsó fejezet inkább gyakorlati jellegű, a könyvtári állománygyarapodási jegyzékek használhatóságát és jellegét tisztázza, sok hazai és külföldi példa alapján, ismerteti a lapkivágat-archivumok jelentőségét ós szerepét, s a földrajzi katalógus hasznát bizonyítja. Mindezzel persze korántsem merítettük ki a könyv elméleti mondanivalóját, hiszen erőssége éppen az, hogy igen tömören fogalmazva, számos elméleti kérdést vet fel, ezek mindegyikének ismertetése igen megduzzasztaná a recenzió kereteit. Bár a szemző az ETO 3-as főszakjának az anyagát vizsgálja (ha az ETO nyelvén beszélünk) s így a még több problémát felvető 9-es (történeti) főszak és a vele kapcsolatos problémák nemigen kerülnek elő, a történész-dokumentátor számára igen hasznosak az első két fejezet elméleti megállapításai. A történész számára pedig, aki nem foglalkozik a tudományos tájékoztatás gyakorlatával, a könyv talán abból a szempontból lehet hasznos, hogy felhívja figyelmét egyrészt magára a tájékoztatásra, másrészt — talán — az ezzel foglalkozók , iránti némi megbecsülésre. NIEDERHATTSER EMIL