Századok – 1967

Történeti irodalom - Rózsa György: A társadalomtudományi kutatás és a tudományszervezés tájékoztatási problémái (Ism. Niederhauser Emil) 319

TÖRTÉNETI IRODALOM 319 tariátusa e felhívásra szerszámait fegyverrel cserélte fel. Ezután kezdődött meg komolyan a munkásezredek felszerelése, kiképzése. A könyv további részeiben a szerző végigkíséri a harcoló munkásezredeket, Szolnok, Salgótarján, Miskolc, az északi hadjárat harcaiban. Ezeknek a részeknek súlyoshibája az elaprózódás (egy-egy magaslat stb. elfoglalásának részletes leírása) s a munkásezredeknek számaikkal való jelölése nehezíti is a megértést. Lendülete, hangulatteremtő ereje visszaesik, és ezt nem tudják ellensúlyozni a hőstettek, portrék felvillanó képei. Könyve utolsó fejezetében a budapesti ellenforradalmi lázadás leverésében szereplő munkásezredek szereplését méltatja. Itt azonban már csak adalékokat kapunk, s az események leírásának folyamatossága is megszakad. A könyvhöz Liptai Ervin írt rövid előszót. Kiemeli a Tanácsköztársaság jelentőségét népünk történetében, összehasonlítja korábbi szabadság- és forradalmi harcainkkal. Méltatja a magyar munkások hazafiságát, akik a négyéves világháború után hazájuk megvédésére fegyvert fogtak. Talán azt tehetnénk szóvá ezzel kapcsolatban, ami talán szűk terjedelméből következik, hogy helyenként túl általános. Csak példaként említjük meg, hogy igaz, a katonák érezték, hogy a Tanácsköztársaság helyzete mennyire súlyos és számítottak harcukban a világproletariátus segítségére, de túlzás olyan tudatossággal felruházni őket, mely szerint átérezték: vereség esetén se hiábavaló harcuk, mert azzal is a világforradalmi folyamat előrevivői (8 — 9. 1.). Csak néhány szót a könyv külső formájáról: szerencsés lett volna a borítón a Tanácsköztársaság valamelyik plakátját használni; a jó fényképmellékletek értékéből levon, hogy nem használja ki az egész oldalnyi terjedelmet. A térképmellékletek ós a könyvhöz csatlakozó táblázatok jó áttekintést adnak a munkásezredek szerepének jelentőségéről. \ Hetes Tibor könyve hibái ellenére is értékes alkotás, a Tanácsköztársaság jelentőségének megértésehez jó szolgálatot tesz. HORVÁTH JENŐ RÓZSA GYÖRGY: A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÁS ÉS A TUDOMÁNYSZERVEZÉS TÁJÉKOZTATÁSI PROBLÉMÁI (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1965. 174 I., 5 tb.) ( A szerző, aki már eddig is számos tanulmányában megmutatta, hogy a dokumentáció kérdéseinek nemcsak gyakorlati oldalukról kitűnő ismerője, hanem ezeknek a kérdéseknek elméleti aspektusai iránt is (tegyük hozzá, nálunk Magyarországon eléggé egyedülállóan) érdeklődik, ebben a könyvében a tudományos tájékoztatás elvi rendszerezését nyújtja. Hatalmas szakirodalmi anyagot dolgoz fel, ezen belül a szovjet és az amerikai anyag az uralkodó, példáiban is a leggyakrabban erre a két országra kell utalnia, ahol — elsősorban persze a szerző által csak érintőleg tárgyalt természettudományok és > műszaki tudományok területén — a legnagyobb arányú munkálatok folynak. A sok gyakorlati hasonlóság ós egyezés mellett azonban a szerző mindig hangsúlyozza a kettő közt meglevő elvi különbségeket. Mint a cím mutat ja, a szerző elsősorban a szorosabban vett társadalomtudományok (a social sciences), és ezen belül is a közgazdaságtudomány problémáiból indul ki. Az első két fejezet a tudományos tájékoztatás történeti kialakulását vizsgálja, második, legelmóletibb jellegű részében a kutatás és a tudományos tájékoztatás közti ellentmondásokat rendszerezi. Az első fejezetből sok hasznos (de szinte azt is lehetne mondani, megdöbbentő) adatot tudunk meg a tudományos produkció növekedésének arányairól: a tudományos irodalom terjedelme átlagban 10 —15 évenkint megkétszereződik; a világon összesen élt tudósok 90%-a az utóbbi évtizedekben tevékenykedik stb. Ez a hallatlan méretű felduzzadása a tudományos kutatásnak, és ami még ennél is fontosabb, s amit a szerző többször is erősen hangsúlyoz, a tudomány termelőerővé válása, szükségessé teszi a tájékoztatás, a dokumentáció kiépítését, hiszen, ahogy J. D. Bernai megfogalmazta, manapság már könnyebb egy új eljárást felfedezni, mint kikutatni azt, vajon más már nem fedezte-e fel. Ezek után a tudományos tájékoztatás elméleti kérdéseire irányuló kutatásokat ismerteti a könyv, ill. felveti azokat az irányokat, amelyekben ennek a kutatásnak eredményeket kellene elérnie, (a gépek alkalmazása a dokumentációban, dokumentációs kiadványok új módszerei stb.). Az első fejezet végén veti fel az osztályozás