Századok – 1967

Történeti irodalom - Hetés Tibor: Munkásezredek előre! (Ism. Horváth Jenő) 318

318 TÖRTÉNETI IRODALOM egyebek közt arra szolgál, hogy a jobbágyvagyon földesúrra háramlását korlátozza vagv7 épp meghiúsítsa. Kéz a kézben jár ezzel az a törekvés, hogy a végrendelkező, az ősről maradt vagyon viszonylagos súlyát csekélyebbre szorítva, hagyatékának Ininél nagyobb részéről intézkedési jogot tartson fenn magának. S itt maga a szerző állapítja meg, hogy midőn az örökhagyó a gazdasági üzem életképes fennmaradásának s a családtagok termelőeszközökkel való ellátásának biztosított elsőséget, „az ősi és a szerzeményi javak közötti megkülönböztetés általában elhomályosult, az élet a Werbőczy-féle korlátokat erősen feszegette" (289 — 290. 1.;. S nem hiába kénytelen maga is megállapítani, hogy a jobbágynak [csak] elvileg nem volt szabad az ingatlannal rendelkezni (hisz a földbe tett beruházás nem ingó jószág többé): a végrendeletekben mindenekelőtt az „örökségről": szőlő, szállás, ház és egyéb épületek sorsáról, meg a lábasjószágról történik intézkedés. Magáról a jobbágy telekről persze nem: ebben az utód kijelölésének jogát magának tartja fenn a földesúr. S éppen ebben a vonatkozásban érthető, hogy Werbőczy örökösnek a fiút tekintette elsősorban: a sessio fiúgyermekre kellett hogy szálljon, ki munkájával a telekkel járó terhek viselésére alapot tud teremteni. Tárkány Szűcs újszerű forráscsoportot értékesítő tartalmas könyve gondolatébresztő anyagán és fejtegetésein felül is számos tanulsággal szolgál. Megismerjük az öröklés rendjét a le- és felmenők, oldalági vérrokonok hierarchiáján keresztül, az özvegy jogait, a hagyományozás mögött rejlő indítékokat. A végrendeletek tárgyainak előszámlálása során részletes képet kapunk a hódmezővásárhelyi paraszt gazdálkodásáról. Mint a szerző kifejti, e gazdálkodás egysége a nagycsalád volt, s a végintézkedések többek között e nagyobb gazdasági egység fenntartására irányultak. A század vége felé haladva azonban e törekvés gyengülését, a nagycsalád fokozatos bomlását lehet megfigyelni. S ugyancsak a vérségi kapcsolat lazulására vall, hogy fekvő jószág eladásakor az atyafiságnak való felkínálás régtől meglevő követelménye mellett érvényre jut a szomszédság joga is. Dene folytassuk a felsorolást; ennyi eredmény is elég, hogy jogos várakozással tekintsünk a paraszti végrendeletek további, szélesebb körű felkutatása és értékesítése elé. WELIMANN IMRE HETÉS TIBOR: MUNKÁSEZREDEK ELŐRE! (Budapest, Táncsics Kiadó. 1960. 144 1.) A Magyar Tanácsköztársaság történetét, nemzeti ós nemzetközi jelentőségét történettudományunk az utóbbi években — különösen a negyvenéves évforduló alkalmával készült sok kiadvány — nagyrészt tisztázta. A Tanácsköztársaság történelmi és politikai jelentőségének tudományos feltárása mellett azonban igen fontos az eredmények népszerűsítő formában történő publikálása. Hetés Tibor ehhez a munkához kíván kapcsolódni művével. „Ez a kis könyv szerény célokat kíván szolgálni. Egyrészt a ma élő egykori vöröskatonákat akarja ismét végigvezetni azon az úton, ahol egykor fegyverrel a kézben harcoltak. Másrészt emléket kíván állítani e nagyszerű korszak hősi harcainak és azoknak, akik elsők közt áldozták életüket a szocializmus győzelméért. E dicsőséges forradalmi háború kicsi és nagy hőseivel együtt legyen a fiatal nemzedék tanítója is, új társadalmunk elevenen ható harcos hagyománya" — írja a szerző. A „Munkásezredek előre !" a Hadtörténeti Levéltár ós Múzeum kiadványai sorozatban jelent meg a Táncsics Kiadónál. Elsődleges forrásanyaga a hadijelentések, tudósítások, a korabeli sajtó, kisebb mértékben a szemtanúk emlékezései. Noha népszerűsítő kiadványról van szó, forrásjelölése mégsem helyeselhető: jegyzetanyaga nincs, általában a szövegbe ágyazva jelöli meg a forrásokat, vagy sehol. Könyve első oldalára Stromfeld börtönnaplójából vett sorokat állított. Az első fejezetek: a „Fegyverbe hát !" az „Aki egyszer a napba nézett ..." a könyv legjobban sikerült részei. Szinte érződik 1919 tavaszának levegője, az első napok nagyszerűsége: az első rendeletek, köztük a munkásezredek felállításáról szóló megjelenése. Hetes leírja a munkásezredek funkciójáról a kommunista és a jobboldali szociáldemokrata népbiztosok vitáját, felvillantja Szamuely, Haubrich, Landler, Stromfeld portréját, felidézi az első szabad május elseje hangulatát. Május első napjai a munkásezredek történetében új szakasz kezdetét jelentették. A tavaszi támadások megélénkülésével a fiatal Tanácsköztársaság katonailag igen súlyos helyzetbe került. A Forradalmi Kormányzótanácsot viták gyengítették. A kommunista és baloldali szociáldemokrata népbiztosok a munkássághoz fordultak és Budapest proie-