Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
24 T. M. ISZLAMOV mány lemondásra kényszerülne. A vármegyei önkormányzat megszilárdítása, amelyben osztatlanul uralkodtak a koalíció bázisát adó földbirtokosok és dzsentri hivatalnokok, a központi kormányzat bizonyos gyengítése árán megnövelte volna egy új „passzív ellenállás" hatásfokát és ugyanakkor feleslegessé tett volna mindenféle felhívást a néptömegek segítségére. A Wekerle-kormány a gazdasági kiegyezésről folytatott tárgyalások során megkísérelte, hogy kipuhatolja: lehetséges-e megnyerni előbb a Beckkormányt, majd a koronát is a maga elképzelésének. Beck naplója alapján ítélve ilyen kísérletre 1907 márciusában került sor Andrássy részéről, de nem volt különösebb eredménye.71 Két hónap múlva azonban, midőn teljesen világossá vált Budapestnek az a szándéka, hogy a gazdasági megegyezést az alkotmánybiztosítékok elfogadásától tegye függővé, a légkör átforrósodik, kritikussá pedig akkor válik a helyzet, amidőn a trónörökös ismét minden diplomáciai érzék nélkül beavatkozik az ügybe: a belügyminiszter által kidolgozott alkotmánybiztosítékok törvénytervezetét Bécsben ugyanis elsősorban az ő szembehelyezkedése folytán fogadták ellenségesen.7 2 De nem járt sikerrel Andrássynak az a kísérlete sem, hogy megnyerje a király előzetes szankcióját a törvényjavaslatok képviselőházban való bemutatása előtt, mert Ferenc Józsefeifogadhatatlanul lényegbe vágó változtatásokat követelt bennük. Sok kortárs túlértékelte a hírhedt biztosítékok jelentőségét, egyesek, persze, nem minden hátsó gondolat nélkül. így ilyen szándékos túlértékelést tapasztalhattunk a bécsi kormányzó körök részéről, bár az is kétségtelen, hogy Andrássy kénytelen volt a törvényjavaslatoknak radikálisabb színezetet adni, hogy megmentse a kormány tekintélyét legalább a saját hívei körében. Világos az is, hogy sem a király, sem — még kevésbé — az osztrák kormány, megérezve a koalíció hajlását a megegyezésre, nem voltak hajlandók annak különösebb szüksége nélkül a segítségére sietni. Részben ezzel magyarázható az a könnyedség, amellyel Ferenc József — szavát megszegve — megtagadta Andrássynak az előszentesítést. Ennek ellenére Andrássy és Wekerle folytatták arra irányuló makacs törekvésüket, hogy elfogadtassák az alkotmánybiztosítékokat. Erre kényszerítette őket, hogy a függetlenségi párt soraiban immár nyílt elégedetlenség támadt az osztrák-magyar gazdasági kiegyezés feltételeivei.7 3 Arra törekedve, hogy lecsillapítsák a fellángolt szenvedélyeket, a koalíció vezetői e biztosítékokat úgy emlegették, mint olyan eszközöket, amelyek minden időkre biztosítani tudják „a nemzet akaratát" „a király hatalmával" szemben. Az említett törvényjavaslatok jelentőségét szándékosan felnagyító taktika azonban, másrészt, fokozta a monarchista körök bizalmatlanságát és ellenséges érzületét. Még Kristóffy is, aki megértette a koalíció újabb manőverének propagandisztikus célját, a Ferenc Ferdinándhoz küldött soron következő feljegyzésében 1907 júniusában azt „a koalíció egyik legveszedelmesebb törekvésének" nevezte, amelynek az a célja, hogy a semmivel tegye egyenlővé a végrehajtó hatalmat.7 4 Az Andrássy gróf által május elején megkísérelt előzetes szentesítés 71 Allmayer-Beck: i. m. 184. 1. 72 Kristóffy József Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek. 1890—192G. Bpest. 1927. 463.' 1. 73 Uo. 468. 1. " Uo. 469. 1.
