Századok – 1967

Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Ism. Szász Zoltán) 298

TÖRTÉNETI IRODALOM 299 burzsoázia nemcsak pártolta, hanem harcosan támogatta az olasz egységmozgalmat, mivel maga is a nemzeti egyenjogúságért, az unió felé vezető út első állomásának eléréséért harcolt. A fentiektől eltérő állásfoglalásokkal szerző nem foglalkozik. Josij Kovács és Maria Mirel az 1896. évi XXV. tc. (a szerződéses zsellérbirtokról) végrehajtásának kérdésével foglalkozik. Vizsgálataikat a Jósika-család levéltára alapján három községre is kiterjesztették, s bebizonyították, hogy ezekben a főleg volt curialistákból álló falvakban, ahol lehetett, a földesúr a bírói fórumok segítségével megkaparintotta a parasztok kezén levő földet, ahol nem lehetett, ott beérte a magasan megállapított megváltási összeggel, illetve ennek fejében lehasított birtokrésszel. Constantin Enea a Hunyad-megyei munkásság 1919 —1920 közötti politikai és bérharcait vizsgálja, levéltári és sajtóanyagot felhasználó tanulmányában. Részletesen vizsgálja a katonai igazgatás és a munkásság 1919 januári összetűzéseit, a mozgalmak kisugárzását, a megtorló intézkedéseket, a két fiatal szocialista állam támogatására irányuló internacionalista megmozdulásokat stb. Margareta Tóth a Román Kommunista Párt 1947-es, az ország gazdasági és pénzügyi helyreállítására vonatkozó javaslatait és a gyáripar ellenőrzésének kérdéseit vizsgálja. A párt az 1938. évi termelés 70%-ának elérését hat hónapra tűzte ki célul. A javaslat végrehajtására irányuló erőfeszítés túllépte a gazdasági harc kereteit, meggyorsította a polgári erők szóthullásának folyamatát. A termelés ellenőrzése lényegében két szinten történt. Az állami ellenőrzés az ágazatonként szervezett iparkamarákon keresztül érvényesült, melyek vezető testületében a párt irányítása alatt működő iparügyi tárca 1JS

részében volt képviselve. Ilyenformán lehetett a vállalatokat rákényszeríteni, hogy a minisztérium termelési programjának megfelelő tevékenységet végezzenek. A hamarosan létrehozott gazdasági ellenőrző vezérigazgatóság kiterjedt szervezetén keresztül sikerült a vállalatok gazdasági tevékenységének minden területét kézben tartani, s a tőkések ellenállását a helyi termelési bizottságokkal együttműködve megtörni. Kurt Horedt azt az 1961-ben feltárt sajátos medgyesi lelet-sorozatot ismerteti, melynek érdekessége abban áll, hogy az utóbbi években Erdély más részein is fedeztek fel hasonló, IX—X. századi inhumációs temetéssel kombinált úrnatemetőket. A szerző rajz- és fényképanyagot mellékelt tanulmányához. Glieorghe Árion ugyancsak rajzmellékletek közlésével ismertet néhány Kolozsvár területén kiásott középkori kerámiát, melyek keletkezése a XIII—XV. század közötti időszakra esik. Eugen Chirilä és Vasile Lucâcel a Bánfihunyad közelében levő Egeresen feltárt XVI—XVII. századi kincsleletet ismerteti és elemzi a vonatkozó fényképanyag egyidejű közzétételével. A nyakékből, gyűrűből és (összesen 1263 db) érméből álló lelet nagyobb részét Lengyelországban, Erdélyben, Elbingben, Poroszországban vert pénzek teszik ki, mintegy 6574 dénár értékben. Pompiliu Teodor: „Az 1848-as forradalom ideológiája ós Samuil Micu történeti műve" c. tanulmányában néhány levéltári forrás alapján azt vizsgálja, milyen mértékben mutatható ki az ún. „erdélyi iskolához" tartozó S. Micu-Klein történetszemlélete az 1848-as román mozgalom olyan vezetőinél, mint pl. Buteanu, Balint stb. Ludovic Vajda az osztrák tőke Erdély nehéziparának ós bányászatának megszerzésére irányuló manővereit vizsgálja az 1850-es évek viszonylatában. Az osztrák tőkekivitel elsősorban a StEG (osztrák államvasúttársaság), illetve a Creditanstalt érdekkörébe tartozó Kronstädter Bergbau- und Hütten AG tevékenységén figyelhető meg. Az előbbi a Resica kör-nyéki bányákat és kohókat, az utóbbi főként a zsilvölgyi széntelepeket, a Brassó vidéki vas- és szénbányákat igyekezett megszerezni. Az osztrák tőkebehatolás ezen iparágak fejlődését jelentős mértékben mozdította elő, egy olyan időszakban, amikor a helyi burzsoázia különböző okoknál fogva e területeken képtelen volt beruházásokat eszközölni. Az egységes vámpiacon beáramló osztrák jellegű tőke, számos torzító hatása ellenére Erdély iparának általános fellendítését eredményezte. Liviu Botezan és Maria Ro§ca-Rosen a romániai jobbágyfelszabadítást közvetlenül megelőző parlamenti küzdelmeket elemzi, egybeveti a végrehajtó hatalmat pillanatnyilag kózbentartó ipari-kereskedelmi burzsoázia (M. Kogálniceanu), valamint a tőkés-földesúri koalíció (Catargiu — Ghica — Brátianu), az ún. többség, és Brätianu tervezete révén külön „kisebbség" reformjavaslatait. A tervezetek között lényegbevágó eltérések nem voltak, mindegyik a paraszti kárpótlásból indult ki, ugyanakkor a „többség" javaslata a földesurak igényeit messzemenően előnyben részesítette. Ismeretes, hogy ez a kérdés 1864 májusában államcsíny révén a Kogälniceanu-csoport tervei alapján nyert rendezést. Gh. Dumitrascu a „Titan—Nádrag—Cälan" fémipari művek munkásságának életkörülményeit és politikai harcát vizsgálja az 1943—44-es évek forrásanyaga alapján. SZÁSZ ZOLTÁN