Századok – 1967

Történeti irodalom - Vaszilev; V. ld. Hadzsinikolov; V. 300

300 TÖRTÉNETI IRODALOM V. HADZSINIKOLOV—D. MLADENOV—M. ISZÜLOV—A. GEORGtfEV—V. VASZILEV: SZTACSNITE BORBI NA RABOTNICSESZKATA KLASZA V В ALGA RUA (Szófia. Profizdat. 1960. 604 1.) A MUNKÁSOSZTÁLY SZTRÁJKHARCAI BULGÁRIÁBAN A magyar szakszervezeti mozgalom történetének megírása éppen most van fellendülőben, s ilyen összefüggésben is tanulságos ez a munka, amely szintézist nyújt egy ország sztrájkharcainak különböző szakaszairól s mintegy teljes problematikájáról. Magát a munkát igényes bevezető teszi könnyebben feldolgozhatóvá. Ebben a szerzői kollektíva a sztrájkharcok különböző megközelítési módját elemezte. A bevezető így megkülönböztet politikai és gazdasági harcokat, illetőleg a két típus közötti átmeneti jelenségeket. Utal a védekező és támadó sztrájkokra, arra, hogy külön csoportosíthatók a sikeres és sikertelen sztrájkok. Külön elemzésre nyílik lehetőség aszerint, hogy e harcok ösztönösen, elemi erővel robbantak-e ki, vagy szervező munka előzte-e meg ezeket. A szervezeti előkészítéssel kapcsolatban további ismérveket sorakoztattak fel a szerzők. A feltótelek megléte szerintük kiváltképpen ilyen terület (itt utaltak a közvélemény reagálására, a megfelelő anyagi támogatásra), de ugyancsak elemzendő ehelyütt, hogy a sztrájkolok harcukat milyen hosszú időre tervezik, s milyen irányban kívánják, hogy a sztrájk éle forduljon, milyen a sztrájk vezérkara. Különbséget lehet tenni a sztrájk kiterjedése szerint is: részleges, vagy általános sztrájkról van-e szó. Külön jelezték az olasz és lengyel-típusú sztrájkokat. Az olasz típusú sztrájk a munkatempó lelassítását eredményezte, amihez Bulgáriában főként a második világháború napjaiban nyúltak. A lengyel, vagy nálunk inkább elterjedtebb szóhasználatban ülő-sztrájkok módszerét főként azért s ott alkalmazták, ahol a munkanélküliség nagy volt, s így tartani lehetett attól, hogy a tőkések sztrájktörőket alkalmaznak, és ily módon a sztrájkokat letörhetik. A sztrájkok típusainak ilyen átfogó feltérképezése után a szerzők tömör összegezést adnak a bolgár tapasztalatokról. Ehelyütt utalnak arra, hogy a gazdasági sztrájkok gyakorta itt is politikai színezetet öltöttek, olykor egyenesen forradalmi eseményekkel párosultak. A szerzők rámutattak, hogy a tesznyák szocialisták (vagyis az 1917—19 előtti baloldali szocialisták) mindig nagy figyelemmel kísérték a sztrájkmozgalmakat, miként a bolgár kommunisták is ezt tették az 1920 — 1930-as években. Végül a szerzők felhívták az olvasók figyelmét az utóbbi időben megjelenő tanulmányokra, könyvekre, amelyekben a sztrájkmozgalmakat elemezték. Magát a történeti anyagot a szerzők kronológiai és tematikai csoportosításban dolgozták fel. Az első nagyobb fejezet a sztrájkmozgalom ós szakszervezeti mozgalom kezdeteit öleli fel. Ebben megjelölik az első ösztönös sztrájkokat az 1840—50-es években, majd a már nagyobb létszámú proletariátus egyes csoportjai az 1870-es években kezdenek újabb mozgalmakat. Az 1880-as években sajátos színárnyalatot képvisel a bolgár mozgalmakban a tanítók béremelési igénye, akik sztrájkokkal kényszerítették ki, hogy ne pusztán 4—5 hónapra kapják meg fizetésüket, hanem az egész évre. A nagyobb periodizálási egységen belül is megjelölhetők kisebb cezúrák. Ilyen határkő a bolgár szociáldemokrata párt megalakulása 1891-ben. A munka külön részfejezetben vizsgálja a megalakuló párt magatartását e vonatkozásban. 1894—96-ban újabb sztrájkhullám kezdődött el, amelynek élén ismét a nyomdászok és tanítók álltak. (Ehelyütt megfigyelhető a bolgár sajátos szín, de az is, hogy — nem véletlenül — Bulgáriában is a magasan kvalifikált munkások teszik meg a kezdő lépéseket.) A század utolsó éveire az 1897 — 1901-es gazdasági válság nyomta rá a bélyegét, ami munkanélküliséggel, a bérviszonyok romlásával s egy sor védekező sztrájkkal járt, amit a szerzők újabb részfejezetben tanulmányoztak. Majd ugyancsak külön tagolva vizsgálták az újabb társadalmi jelenséget, mikor az 1900-as évektől kezdve a bolgár munkásmozgalom élére is immár a gyáripari munkások álltak. A II. főfejezet címe: A sztrájkmozgalom a tesznyák szocializmus korában (1903 — 1918). A fejezet bevezető részében az .olvasó mindenekelőtt a bolgár gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok átalakulásáról, fejlődéséről kap képet. Ezekután ismerkedhet meg a tesznyákok állásfoglalásaival, majd az 1906 — 1907-es évek tömegméretű sztrájkharcaival. A szerzők rámutatnak a tesznyákok erőfeszítéseire, amelyek végül sikerrel jártak, s így a párt segítségével megalakulnak a szakszervezetek. Majd a sztrájkhullám görbéje — mutatják ki — Bulgáriában a speciális történeti körülmények miatt az európaitól eltérőleg alakul: az újabb tetőzés 1908 —1910-ben következik be, s 1911 —1912-ben, a Balkánháborúk előestéjén már hanyatlás mutatkozik. Ezekről az évekről, 1904—1912-es áttekintésben érdekes statisztikai táblázatot is láthatunk, amely kimutatja a sztrájkok eredmé-