Századok – 1967
Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Ism. Szász Zoltán) 298
298 TÖRTÉNETI IRODALOM német kormány a brit kormánnyal folytatott tárgyalások során hozzájárult ahhoz, hogy közvetlenül a lengyel meghatalmazottal lépjen érintkezésbe a németek által lobogtatott (valóban csak „lobogtatott" irat volt !) békepontokról, Lipski lengyel követ felkereste Ribbentropot, de, mint kiderült, kormányától semmiféle felhatalmazása nem volt a német feltótelekre vonatkozóan, ami joggal annak bizonyítékául vehető, hogy Varsóban még most sem hittek a küszöbön álló agresszióban, de indokolatlanul bizakodtak a nyugati segítségben. Igaz viszont, hogy a varsói kormány nem kapta meg hivatalosan a német követelésekről szóló jegyzéket. A német követeléseknek elébe menni pedig a lengyel kormány egyáltalán nem akart, ezért tért ki Beck is a Hitlerrel való találkozás elől; nem akarta Schuschnigg gyászos szerepét eljátszani. Az erőszakos és kíméletlen német propaganda a lengyel kormánynak ezt a magatartását úgy tárta a világ elé, hogy a lengyelek visszautasították a Német Birodalom jóakaratát. Kevesebb helyet kapott a munkában a francia külpolitika és az általános elvi nyilatkozatokon túlmenően nem ad képet a könyv a Szovjetunió diplomáciai tevékenységéről. Ami a magyar kormánynak a döntő pillanatban való állásfoglalását illeti, Batowski idézi Szembek lengyel külügyminiszterhelyettes naplóját, mely szerint a háború kitörésének előestéjén, augusztus 31-én Hóry magyar követ újból biztosította Lengyel; országot arról, hogy a magyar kormány semmiben sem hajlandó támogatni egy német agressziót. KOVÁCS ENDEE STUDIA UNIVERSITATIS BABES—BOLYAI (Series história, Fasciculus 1.—2. 1965.) A kolozsvári tudományegyetem történeti kiadványsorozatának 1965. évi 1. füzete nyolc tanulmányt tartalmaz. Bodor András a dák papság megnevezésére Strabon majd Flavius Josephus által használt egykorú kifejezések (xanvoßdxai, nofaozaí) interpretációjának kérdésével foglalkozik. Az utóbbi időkben feltárt Holttengeri tekercsek — melyeken a qumrani közösség életére vonatkozó ismeretek is alapulnak — megengedik azt a feltételezést, hogy a „nksíaTOi" kifejezés Flaviusnál a „rabbim" (sokak, ez esetben azonban főbbek) megfelelője, s egy vallási közösség vezetőjére vonatkozik. A „kapnobatai" kifejezés a dák papoknak a jövendőlési tevékenységük megjelölésére szolgáló elnevezés. Bitay Ilona: Nagy Sándor alakja a XVI—XVII. századi kultúránkban c. tanulmánya a középkori Alexandriák magyar és román variánsainak egybevetéseivel föltárja azt a különbséget, mely a Bizánctól Nyugat-Európán át érkező latin, illetve a szlávok közvetítésével érkező keleti változatok között megfigyelhető. A XVI. századi regények közül a román variáns színesebb, több meseszerű elemet tartalmaz, népiesebb gondolatmenetű, a magyar ugyanakkor kevésbé fordít gondot Nagy Sándor alakjának kereszténnyé színezésére. Megőrizte a középkor folyamán fölvett antik irodalmi és történelmi elemeket. Egy hiteles Nagy Sándor-kép kialakításának igénye vezette Bethlen Gábort Curtius Rufus História Alexandri Magni c. munkájának lefordíttatásához (1619). A fordító, Háportoni Forró Pál jegyzeteiből kibontakozik a kor Nagy Sándorról, az uralkodók mintaképéről alkotott felfogása. Ez a korszak, melyben a történeti gondolkodás lassan elkezdi levetni az „irodalmi" elemeket. Al. Neamfu: Új dokumentum az erdélyi bányászok XVIII. századi harcaihoz c. tanulmányában a felsőbányai aranybányászoknak a munkatempó fokozása, illetve a bérek csökkenése elleni korai mozgalmával foglalkozik. A mellékletben eredetiben közölt iratból (a szepesi kamara adminisztrátorának, Fernyei Jánosnak 1726. december 12-i jelentése) kitűnik, hogy 1723-ban nagyobb zúzdákat, egy selmeci típusú kohót építettek, melynek nyomán a bányászat jövedelme a duplájára emelkedett. Aurel Rädutiu a Jósika-család magyarfenesi levéltárából közöl egy 1747-es összeírást, melyben a fogarasi görög-keleti vallású kereskedőket, parasztokat névszerint, a cigányokat pedig számszerűen tüntették fel. V. Vesa: Az olasz egységért folytatott harc és az erdélyi román sajtó (1859 —1860) c. tanulmányában az erdélyi román sajtó azon megnyilvánulásait vizsgálja, melyek a románságnak az olasz egység iránti szimpátiáját tükrözték. A Monarchia többi népeivel együtt az abszolutizmus igáját hordozó román értelmiség is várakozással tekintett az olaszországi események elé. Az erdélyi román polgárság tekintélyes részének álláspontját tükrözte az a havasalföldi újságcikk, mely szerint fölösleges hűségnyilatkozatot tenni annak a császárnak, „aki bennünket megszabadított egy korhadt járomtól, hogy kegyesen ránkadjon egy fájdalmas tüskékkel teleaggatott vasigát". A szerző szerint a román
